Mik az első tapasztalatok a Zöldbuszprogrammal kapcsolatban?
Egyelőre a demonstrációs időszaknál tartunk. A mintaprojektnek, amely most éppen Mosonmagyaróváron zárult és Dunakeszin zajlik, az a célja, hogy
ezeket a járműveket igazi élethelyzetben, valós klimatikus és domborzati viszonyok között futtassuk,
s így kapjunk pontosabb képet a tulajdonságaikról, hogy aztán ezzel a tudásbázissal írhassuk ki az 1100 busz beszerzésére irányuló pályázatot. Ma Budapesten kívül nagyjából 2800-2900 busz van forgalomban a helyi közösségi közlekedésben, a programot pedig az egyik háttérintézményünk, a HUMDA Zrt. vezényli le. A demonstrációs mintaprojektben részt vevő járművek eddig összesen 44 ezer kilométert futottak, egyenként átlagosan 166 kilométert tettek meg naponta. Az már most látszik, hogy a buszok hatótávjának kifejezetten jót tesz a dombos terület, ugyanis lefelé jövet a fékezési energiából meglehetősen sok töltődik vissza az akkumulátorba. A szemléltetési szakaszban részt vevő közlekedési eszközök eddig 5 ezer kilogramm káros anyagtól mentesítették azokat a területeket, ahol rendszerbe álltak, s a fenntartási költségük nagyjából 67 forinttal kerül kevesebbe kilométerenként, mint a hagyományos, dízelerőforrással üzemelő társaiké. Az a célunk, hogy a fenti buszokat minden tekintetben versenyképessé tegyük a nagy károsanyag-kibocsátásúakkal szemben. Így magára a járműre 80, a töltőállomásokra pedig 60 százalékos támogatást adunk.
Mennyi ilyen busz van jelenleg forgalomban, és milyen ütemben szerezhetők be a járművek?
A most futó programban helyszínenként egy-egy ilyen busz közlekedik, de az eucharisztikus kongresszuson és a vadászati kiállításra 40 ilyen jármű szállította a látogatókat. Ezek a közlekedési eszközök nemrég, a Planet Budapest 2021 Fenntarthatósági Expó és Világtalálkozón is jó szolgálatot teljesítettek. A cél, hogy belátható időn belül a teljes vidéki helyi személyszállításban elektromos autóbuszok üzemeljenek.
Egyelőre nagyobb ezen járművek karbonlábnyoma, mint a hagyományosaké; 2030-ra ígérik a valóban „zöld” eszközöket.
A karbonlábnyomot a teljes gyártási, üzemeltetési, leszerelési, újrahasznosítási ÜHG-hatás figyelembevételével lehetne megállapítani.
Tisztában vagyunk vele, hogy a szóban forgó inkább hosszú távon beváló megoldás, és nemcsak elektromos járművekkel érhető el a cél, hanem például hidrogénhajtású vagy szintetikus üzemanyagot égető motorokkal is. Mivel a karbonmentes hidrogénen alapuló szintetikus üzemanyag előállítása egyelőre rendkívül költséges és nagy energiaigényű, így belátható időn belül inkább a szimpla hidrogénhajtásban látunk növekedési lehetőséget, ehhez mérten készülünk a támogatásokkal is. Jelenleg azonban az emissziócsökkenést az e-járművek eredményezik, és ahol közlekednek, ott valóban mérséklődik a levegőben a káros anyagok mennyisége.
A tömegközlekedésnek mekkora szerepe van a károsanyag-kibocsátásban?
Hazánkban a közlekedés az emisszió ötödéért felel. Logikus tehát, hogy a nagy károsanyag-kibocsátó eszközöket minél előbb le kell cserélni. Ám ahhoz, hogy valóban zöldek is legyenek, az általuk használt energiát szintén azzá szükséges tennünk. Ennek érdekében a kormány célkitűzése az, hogy a villamosenergia-termelésünk 2030-ra 90 százalékban szén-dioxid-kibocsátástól mentes legyen. Ehhez kedvező pozícióban vagyunk, hiszen dinamikus a naperőművek térnyerése.
Magyarországi cél is a 2050-re elérendő klímasemlegesség. Milyen intézkedéseket tettek eddig?
Tudni kell, hogy az EU és persze hazánk is az 1990-es kibocsátási szintet tekinti bázisnak, mindent ehhez képest veszünk figyelembe. Eddig 32 százalékkal csökkentettük a szén-dioxid-emissziónkat, úgy, hogy közben nőtt a gazdaságunk teljesítménye. Ráadásul nem minden uniós tagállamnak sikerült ezen időintervallum alatt eredményeket felmutatnia. Ilyen például Spanyolország, Portugália és – meglepő módon – Ausztria is. Németországban történt előrelépés, de az úgynevezett atomstop miatti energiatermelés-átütemezéssel nem a tervezettek szerint mérséklődött a kibocsátás.
A kormány online társadalmi párbeszédet indított zöldügyekben, melynek keretében a magyar emberek e hónap végéig elmondhatják véleményüket olyan témákról, mint a növekvő részesedése, a közlekedés zöldítése, az egyszer használatos műanyagok forgalmazásának a szigorítása vagy az illegális hulladéklerakatok felszámolása.
Hogyan lehet tovább fokozni a hazai kibocsátás visszafogását?
A mostani körben a lakossági emisszió csökkentését célozzuk. Nemrég kezdődött a lakosoknak szóló első nagyszabású klímavédelmi felhívás első beadási fordulója; ebben az etapban összesen 100 milliárd forint értékű támogatásra nyújtható be pályázat. Dotációt családi házak napelemes rendszerének a telepítéséhez, nyílászárók cseréjéhez, a fűtés korszerűsítéséhez és akkumulátorok telepítéséhez lehet igényelni. Százszázalékos vissza nem térítendő támogatáshoz lehet jutni, s ezzel reményeink szerint 35 ezer család juthat korszerűbb, kisebb kibocsátású energiarendszerekhez. Ezzel a pályázattal azokat a famíliákat célozzuk meg, amelyek számára a korábbi szubvenciókkal együtt is túlságosan költséges volt a napelemes struktúrák telepítése. Megjegyzem, jelenleg már több mint 110 ezer családi ház, vállalkozás, közintézmény van felszerelve napelemmel.
Lényeges, hogy a háttéripar is felkészüljön az energiaátállásra.
Szükség lesz az egyébként ritkaföldfémeket tartalmazó napelemek és akkumulátorok újrahasznosítására, s persze ezek hazai gyártására. Éppen ezért komoly erőfeszítéseket teszünk ezen iparágak erősítésére. Fontos megemlíteni továbbá a nagyszabású erdőtelepítési programot is. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium, valamint az Agrárminisztérium munkájának közös eredményeként eddig már 670 hektáron ültettünk fákat az Újszülöttek erdeje programban.
Az unió miért a lakossággal akarja megfizettetni a szén-dioxid-kibocsátás költségeit? Milyen hatással lehet ez a rezsicsökkentésre?
Az üvegházhatást okozó gázok csökkentése, a klímavédelem közös, hosszú távú feladat, ez mindannyiunk érdeke.
Az viszont korántsem mindegy, ki viseli a döntésekkel járó terheket. Az Európai Bizottság jelenleg egy olyan javaslaton dolgozik, amely jelentős költségeket róna a társadalomra, megvalósulása esetén ez egy magyar családnak akár több százezer forintos többletkiadást jelentene évente. Ha e brüsszeli tervek keresztülmennek, akkor emelkedik az áram ára, a fűtés költsége, növekszik a távfűtési díj és drágulnak az üzemanyagok, azaz nő a Ez a kormány szerint elfogadhatatlan. A mi álláspontunk világos: a legnagyobb terheket nem a családoknak, hanem a környezetszennyezésért elsősorban felelős nagyvállalatoknak kell viselniük. A kabinet emellett azért is mindent el fog követni, hogy az európai ne érintse a magyar embereket.
Az energiaárak ugyanis egész Európában drasztikusan nőttek, ezt azonban a magyar famíliák a rezsimérséklésnek köszönhetően nem érzik – a földgázt a legolcsóbban, a villamos energiát pedig a második legkedvezőbb áron kapják az öreg kontinensen. A kormány arról döntött, hogy fenntartja a rezsicsökkentést, sőt kiterjeszti a kisvállalkozói szektorra is. A maximum 4 milliárd forintos éves nettó árbevételű vagy mérlegfőösszegű, legfeljebb tíz munkavállalót foglalkoztató vállalkozások jogosultak lesznek az egyetemes szolgáltatásra. A kabinet emellett fontosnak tartja, hogy az önkormányzati rendszer működése szintén zavartalan legyen, a járvány miatt előállt világpiaci helyzetben minél kisebb pluszterhet kelljen viselniük e helyhatóságoknak, ezért számukra is elérhető az egyetemes szolgáltatás.
Mi a helyzet az állami tulajdonba került Mátrai Erőművel?
A létesítmény alaperőműnek számít, kiemelt szerepet tölt be a hazai energiarendszerben, különösen az észak-magyarországi térségben. Ám azt is tudni kell, hogy teljes kapacitáskihasználtság esetén a magyarországi szén-dioxid-kibocsátás 14 százalékáért felel. A cél az, hogy 2025-re végrehajtsuk a fejlesztést, olyan technológiára állítsuk át, amellyel jelentősen csökkenthető az emisszió. Az objektum lignitalapúról gázüzemre áll át, valamint innovatív, megújulóenergia-termelési és -tárolási megoldásokat is megvalósít. A földgázalapú fejlesztés mellett olyan korszerű technológiák, megoldások jutnak szerephez, mint a napelemes áramtermelés, az erőmű hulladékégetői kapacitásának a növelése, továbbá a villamosenergia-tárolás.
A most rendelkezésre álló áramhálózat alkalmas a megújulók befogadására?
A jelenlegi beépülési ütem alapján – ha minden változatlan – a Nemzeti energiastratégiában 2030-ra előirányzott 6000 MW-os naperőművi kapacitást már 2025-ben elérjük, így a rendszert fel kell készíteni a gyors növekedésre. Az ellátásbiztonság garantálása érdekében mindenképpen szükséges összhangba hozni a megújulókapacitások bővülését és a rendszerszabályozási képesség fejlődési ütemét. A cél a pontos menetrendadás és -tartás ösztönzése, valamint a hazai villamosenergia-rendszer rugalmasságának a növelése. A jelenlegi RRF (helyreállítási és ellenálló képességi eszköz) 100 milliárd forintot irányoz elő a hálózatok modernizálására és felújítására.
Ezenfelül komoly reményeket fűzünk az úgynevezett energiaközösségek létrehozásához.
Ezek azt segítik elő, hogy a megújulótechnológiákkal lokálisan megtermelt energiát ne a rendszerbe táplálják, hanem helyben fogyasszák el, ami nagyban tehermentesíti a teljes hálózatot. Ez sok helyen megvalósult már, s vannak magyar startupok is, amelyek jó ötleteket vonultatnak fel az energiaveszteség mérséklésére vagy a többletenergia hasznosítására. Az idén meghirdetett pályázati felhívás (2021-ÉMI-MA) keretében a kormány 4 milliárd forintos támogatással járul hozzá az energiaközösségek (és független aggregátorok) létesítéséhez, valamint működtetéséhez.
A távhőszektorban is várhatók fejlemények?
Nehéz lenne nem kihasználni a régióban azt az előnyt, hogy geotermikus nagyhatalom vagyunk. Magyarországnak egyedülálló geológiai adottságai vannak, ami versenyképes alternatívát biztosíthat más, fosszilis energiaforrásokkal szemben. Ezt az energiát már most is sok helyen hasznosítják, és szerintünk elengedhetetlen fontosságú a kormány által vállalt 2050-es klímasemlegességi célok eléréséhez. Ezért az ITM a nyáron pályázati felhívást tett közzé a geotermikus energia hasznosítását célzó tevékenységek támogatására, s további pályázatok megjelenésére is számítani lehet a jövőben.
Hogy állunk a hulladékgazdálkodással? Milyenek a visszagyűjtési arányaink?
Sajnos az elkülönítetten gyűjtött hulladékok a rossz szelektálás miatt szennyezettek, és ez alaposan megnehezíti a hasznosítók dolgát. Az ágazat átalakításával a visszagyűjtési rendszert is fejlesztjük, így a visszaváltási struktúra az italcsomagolásokra (az üveg- és műanyag palackokra, valamint a fémdobozokra) is kiterjed majd – ezzel a lakosság szintén érdekeltté válik a gyűjtésben. Ehhez többek között meg kell szervezni a hátteret, egyedi azonosítókkal szükséges megjelölni az italpalackokat, visszagyűjtő automatákat kell telepíteni, illetve ott, ahol ez nem működik, a hagyományos, kézi visszaváltást szükséges biztosítani.
Az interjú a Figyelő hetilap december 16-án megjelent számában került publikálásra.
