„Van, ami örök. Folytatjuk!” – ezzel a képaláírással jelent meg fotó Orbán Viktor Facebook-oldalán október 6-án, miután a prágai európai uniós csúcstalálkozón a kormányfő külön egyeztetést folytatott lengyel kollégájával, Mateusz Morawieckivel. Idén február előtt valószínűleg nem kapott volna ekkora figyelmet egy magyar–lengyel miniszterelnöki megbeszélés és a két ország közötti történelmi barátságra vonatkozó utalás, hiszen szinte havonta találkozott egymással a két vezető. Az orosz–ukrán háború kitörése óta azonban megváltozott a helyzet.
Budapest békét szeretne, Varsó meg akarja gyengíteni az oroszokat
A visegrádi együttműködéssel kapcsolatban nemcsak azért érdemes elsősorban Magyarországra és Lengyelországra figyelni, mert ezek tartották össze az elmúlt időszakban a V4-eket, hanem azért is, mert a rendkívül instabil szlovák és az ötpárti cseh koalíció esetében a folyamatos egyeztetési kényszernek és a belpolitikai vitáknak rendszerint a globális fősodorhoz való igazodás az eredménye
– mondta a VG-nek a Nézőpont Intézet külügyi igazgatója, Rosonczy-Kovács Mihály. A Lengyelország- és Olaszország-szakértő szerint a jelenlegi helyzetben a sokkalta inkább cselekvőképes magyar és lengyel kormány részéről látható határozott irányválasztás: Budapest a mielőbbi békét szeretné elérni, Varsó viszont úgy látja, hogy ez egy történelmi pillanat Oroszország meggyengítésére, destabilizációjára.
Úgy látni, hogy a lengyelek számára nem prioritás a vérontás minél gyorsabb lezárása
– fogalmazott, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy Magyarország és Lengyelország egyaránt a saját érdekeiből vezeti le a fellépését; ilyenformán viszont a V4-ek példát mutathatnak Európának abból, milyen a valódi európai demokratikus párbeszéd.
A szankciók kérdésében a szakember egyelőre nehezen kibékíthetőnek látja az álláspontokat, hiszen alapvetően különbözik a kiindulópont: a lengyel kormány lépéseit láthatóan az a feltételezés motiválja, hogy Oroszország megtörhető. A magyar kabinet viszont abból indul ki, hogy így vagy úgy, de az orosz atomhatalom megmarad, ezért a nemzet elemi érdeke, hogy minél hamarabb megszülessék a béke, a konfliktus ne eszkalálódjék, és ne roppanjon meg az európai gazdaság.
A párbeszéd megújítása azonban éppen azt mutatja – folytatta –, hogy a visegrádi együttműködés visszatérhet oda, ahol mindig is volt: ott kell együttműködni, ahol megvannak a közös pontok. Ezekből pedig számos van: a család védelme, az illegális bevándorlás megfékezése s általában a közép-európai hang felerősítése a kontinensen.
Párbeszéd, párbeszéd, párbeszéd
Rosonczy-Kovács Mihály arra is felhívta a figyelmet, hogy
a visegrádi kooperáció egyik lényeges tulajdonsága a rugalmasság,
hiszen voltak olyan évek, amikor szinte csak arra szolgált a formátum, hogy keretet adjon a négy ország közötti párbeszédnek. A 2015 utáni évek viszont az együttműködés legpezsgőbb időszakának nevezhetők, amikor a négy állam erős politikai súlyt tudott adni olyan közösen képviselt közép-európai ügyeknek, mint például az illegális migráció elleni fellépés.
Az azonban kétségtelen, hogy a háború kitörése óta „a csoport kovászát adó” magyar–lengyel viszony súlyos kihívásokat él át, ez pedig kihatással van az egész együttműködésre.
De az elmúlt évtizedek tapasztalata arra tanított meg, hogy akkor is fenn kell tartani a párbeszédet, amikor egy-egy kulcskérdésben nem azonosak a nézőpontok és az ezekből levezetett nemzeti stratégiák. Sőt, ilyenkor fontos csak igazán a dialógus! Az elmúlt hónapokban gyengítette az együttműködést, hogy a felek között csökkent a közvetlen kommunikáció intenzitása. Ennek következtében jellemzően a regionális összetartozás-tudatot mindig is szétverni igyekvő és globalista média által közvetített kép szerint ismertük meg egymás álláspontját. A pozsonyi államfői csúcs azt is üzeni: beszéljünk többet egymással, minden szinten
– fejtette ki a Nézőpont Intézet külügyi igazgatója, utalva a szlovák fővárosban múlt héten tartott csúcstalálkozóra, amely után Novák Katalin államfő is kiállt a V4-formátum fontossága mellett, úgy fogalmazva: „Együtt erő vagyunk, szerteszét gyengeség.”
Rosonczy-Kovács megjegyezte, bár a köztársasági elnökök a nemzetek egységét jelenítik meg, de a fórumnak külön jelentőséget adott, hogy Novák Katalin személyében nagy külpolitikai felkészültséggel és tapasztalattal rendelkező államfője van Magyarországnak. A nemsokára távozó Milos Zeman rutinja szintén kiemelkedő érték, de ami ennél is fontosabb: a lengyel alkotmány szerint a köztársasági elnök közvetlenül részt vesz az ország külpolitikájának irányításában. Andrzej Dudához köthető például a Donald Trumppal kialakított jó viszony. A fórum háttérbeszélgetései tehát jóval fontosabbak egyszerű szimbolikus aktusoknál – értékelt.
A lengyelek a legfontosabb szövetségeseink
A Lengyelország- és Olaszország-szakértő elemzésében idézte a lengyel kormányfő szeptember elején adott nyilatkozatait, melyek szerint
Morawiecki szeretne visszatérni a V4-ekhez és a magyar–lengyel barátsághoz.
A magyar vezetők pedig folyamatosan, még a tavasszal, a legfagyosabb időszakokban is hangsúlyozták: Lengyelország a legfontosabb szövetséges Magyarország számára. A lengyelek az év során az uniós források kifizetésével kapcsolatban keserű leckét kaptak abból, amit pedig a szuverenista politikusok már többször megtapasztalhattak a saját bőrükön: a globalisták sohasem fogják őket egyenrangú partnerként kezelni, ezért is érdemes megbecsülni a természetes szövetségeseket – mondta a külügyi igazgató, szavai pedig egybecsengenek Orbán Viktor keddi, a lengyelek melletti kiállását megerősítő Twitter-üzenetével, óvatos reményeket keltőnek nevezve a két ország közti közeledést. Szerinte sajnos az említett nézőpontok között fennálló különbség miatt a háború eszkalálódása növeli a kihívást a magyar–lengyel barátságra nézve is, de a helyzet legalábbis biztatóbb, mint a tavasszal.
Újra és újra le kell szögezni: a négy ország elemi érdeke az együttműködés, nemcsak rövid, de közép- és hosszú távon is
– zárta nyilatkozatát.
