Szakértő: Magyarország tőkevonzó képességét nem csak a bérszínvonal adja
A versenyképesség soha nem úgy értelmezhető, hogy valaki vagy versenyképes, vagy nem, hanem a kérdés az, hogy a skála két vége között hol helyezkedik el, illetve kihez mérten és milyen dimenzióban hogy áll. Ezt próbálják, próbálták mérni a különböző versenyképességi rangsorok, több-kevesebb sikerrel – mondta a VG-nek Regős Gábor, a Makronóm Intézet szakmai vezetője, akit azok után kérdeztük a hazai gazdaság versenyképességéről, hogy Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara egy rendezvényen arról beszélt, hogy szerinte továbbra is az olcsó munkaerő miatt találják meg Magyarországot a befektetők.
A közgazdász válaszában kiemelte, hogy a vállalatok számára valóban fontos szempont a nyugatihoz képest olcsó, míg a keletebbre lévőhöz képest minőségi munkaerő, de ugyanígy jelentős tényező az infrastruktúra, valamint a kormányzati támogatások mértéke.
Jelezte, hogy ez utóbbi alatt a pénzbeli támogatás mellett az ügyintézés hatékonyságát is érteni kell. Szerinte e tényezők összessége miatt tekinthető a magyar gazdaság versenyképesnek, bár az szerinte is kétségtelen, hogy sok tekintetben szükség van fejlődésre. Az elmúlt években ugyanakkor jelentős béremelkedés volt hazánkban, így adódik a kérdés, hogy ez mennyit ront az ország megítélésén a befektetők szemében, ha valóban az olcsóság jelenti a versenyképességünk alapját. Regős Gábor úgy látja, attól nem kell tartani, hogy emiatt elkerülnének minket, a magyar keresetek a nyugatiaktól még mindig nagyon messze vannak, ami a forint gyengülése miatt nem is változott érdemben az elmúlt 1-2 évben. Bár a Covidot megelőzően is volt érdemi bérfelzárkózás, akkor sem láttuk, hogy változás állt volna be.
Ez is azt mutatja, hogy hazánk tőkevonzó képességét nem csak a bérszínvonal adja
– fogalmazott a szakember. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Magyarország a versenyképességi rangsorokban is javított az elmúlt években, a V4-ek között a gazdasági eredmények tekintetében hazánk vezet, a többi három területen pedig Csehország után a második helyen van.
Persze ezzel együtt van hová fejlődni. 2010-hez képest 2021-re mind az iparban, mind a teljes gazdaságban nőtt az egy foglalkoztatottra jutó hozzáadott érték, ám ennek mértéke nem volt látványos, változatlan áron, euróban számítva csak mintegy 10 százalék körüli. A termelékenység a teljes gazdaságban jobban nőtt ez idő alatt, mint az iparban, nem véletlenül, ugyanis a növekedést a gazdaságpolitika ekkor – különösen az időszak első felében – a rendkívül alacsony foglalkoztatás emelésével érte el. Ez a termelékenységet természetesen nem növelte, hiszen a munkaerőpiacról korábban kiszorult munkaerő nem a legtermelékenyebb volt.
„A szabad munkaerő elfogyásával ugyanakkor szükség van a termelékenység jelentős fokozására, és ezt a gyorsuló bérdinamika ki is kényszeríti. Ehhez a külföldi vállalatok beruházásainál arra van szükség, hogy a magasabb hozzáadott értékű fejlesztések kapjanak támogatást, illetve kell a kkv-k beruházásainak segítése, ösztönzése is. Ez utóbbira már vannak támogatási programok, amelyek remélhetőleg látványos eredménnyel zárulnak. Szintén fontos az oktatás erősítése, valamint annak megelőzése, hogy a jól képzett munkaerő máshol keresse a boldogulását” – hangsúlyozta.
Ezzel együtt még mindig nagyon sok az összeszerelő jellegű tevékenység az iparban, bár az elemző szerint a támogatáspolitikában már megjelent a magasabb hozzáadott érték figyelembevétele, tehát itt azért látszik kedvező elmozdulás. Ettől függetlenül az egy főre jutó hozzáadott érték a legalacsonyabb a visegrádi országokhoz képest, amely jelentős növekedési potenciált is magában rejthet – vélekedett Regős Gábor.
