A borravaló nem ördögtől való dolog, ráadásul nem kötelező, csak az elégedett vendég vagy ügyfél adja, adhatja, ha akarja. Mértéke világszerte a számla végösszegének 5–15 százaléka között mozog, a tip, a jatt, illetve a borravaló nagysága sokszor a kerekítéssel lesz kisebb vagy nagyobb. Vagy éppen minimális, mert aki adja, igazából nem akar többet adni, mint amennyit muszáj vagy nem ciki. Ha – tegyük fel – 12 567 forint a számla végösszege, akkor 12600 forintot vagy maximum 13 000 forintot ad az, aki nem különösebben elégedett, de nem is elégedetlen például az étteremben elfogyasztott vacsorával és a kiszolgálással. Ő adott is, meg nem is.
Fotó: Gazdag Mihály / Kelet-Magyarország
A legtöbb országban az éttermekben jó ideje van borravaló vagy asztalpénz (ez az olaszoknál a coperto), illetve felszolgálási díj, szervizdíj vagy terítési díj. Sok külföldi turista azt hiszi, hogy az étlapon szereplő árak már mindezt tartalmazzák máshol is, például nálunk.
Hogy pontosan mit is tartalmaznak az árak, arról az étteremben apró betűs szöveg tájékoztatja a vendéget az étlapon. Ha a feltüntetett árak az áfát igen, de a szervizdíjat például nem tartalmazzák, akkor a vendég 10-15 százalékkal nagyobb összegről kap a végén számlát. Főszabály, hogy az étteremben tájékoztatni illik a betérőket arról, hogy az étlapon szereplő árakat hogy kell érteni, bennük van minden tétel, vagy esetleg egyik sem. Vannak, akik pusztán abból a megfontolásból, hogy az alacsonyabb összeg jobban mutat, inkább a nettó árakat tüntetik fel.
A felszolgálási díj Magyarországon nem kötelező tétel, de egyre többen élnek vele, ugyanis kedvezményes adózással fizethető ki a munkabérként adózó borravalóval ellentétben. Ez a fajta mozgó bér a forgalom függvénye, egyik célja vele a munkáltatónak éppen az, hogy motiválttá tegye a dolgozóit az értékesítésben, a forgalom növelésében. Minél nagyobb forgalmú egy étterem, annál többet keresnek az ott dolgozók.
A Covid alatti bezárásoknál épp az volt az egyik legnagyobb gond, hogy a szervizdíjból, illetve felszolgálási díjból származó mozgóbér teljesen eltűnt vagy minimálisra csökkent, a vendéglátásban dolgozók ezáltal elvesztették jövedelmük nagy részét
– mutatott rá a Világgazdaságnak Flesch Tamás, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének tiszteletbeli elnöke. Tapasztalatai szerint a magyar az egyik legjobban fizető vendég, ha jót kap, elégedettségét pénzzel is szívesen és bőkezűen kifejezi.
Öt éve felröppent a hír, hogy a szakmai szövetségek a felszolgálási díj kötelezővé tételét szorgalmazzák. Kötelező végül nem lett a díj, de egyre többen élnek a legális lehetőséggel, hogy egységesen minden vendégtől beszedjék. A felszolgálási díjat a dolgozók bérezésére kell fordítani,
Előfordulhat, hogy a vendég nem elégedett a szervizzel, amit kapott, mégis kötelezően fizetnie kell érte, ami ilyen esetben nem szerencsés. Ilyenkor nem könnyű megértetni, hogy a felszolgálási díj nem választható, hanem szerves része a számlának, akár elégedett valaki a felszolgálóval, akár nem.
Húszezres borravaló is volt idén a FoodpandánálA Foodpanda házhoz szállító cég éves összesítése a magyarok ételrendelési szokásairól ad képet, ami meglepő legekben is bővelkedett: a legtöbbet dolgozó futárpartner majdnem minden második óráját kiszállítással töltötte, a legborsosabb borravaló 20 ezer forint volt, a legnagyobb rendelésért pedig 150 ezer forintot fizettek. |
A kártyás fizetéssel fokozatosan eltűnt a közvetlen juttatás lehetősége, mert ha a vendégnél nincs készpénz, nem tudja elégedettségét sem ilyen módon kifejezni.
Tipikus módszer, amikor a számla végösszegéhez 5-10 százalékot hozzáíratnak, abban a hiszemben, hogy az oda jut, ahova szánta a vendég, nevezetesen a személyzet kezébe.
Emiatt jelent meg a fizetési applikációkban az opcionálisan adható tip, avagy jatt, legyen az taxis szolgáltatás, futárszolgálat vagy kirakodóvásárban a büfé, ahol egy pohár forralt bor megvásárlása esetén is adhatunk borravalót.
Fotó: Huszár Márk / Heves Megyei Hírlap
Az úgynevezett borravalós szakmákra jellemző, hogy a fix fizetés alacsony, és a havi jövedelem nagy vagy nagyobb részét a borravaló teszi ki. Időközben a kozmetikusok, fodrászok, taxisok vállalkozóként és nem egy szövetkezet vagy cég alkalmazottjaként keresik a kenyerüket, az előbbiek ráadásul maguk által megállapított díjért dolgoznak, a borravaló mégsem ment ki a divatból.
A futárok és a pénzes postások ugyanúgy kapják, noha nem szívességet tesznek azzal, hogy ajtóig hozzák a küldeményt, hanem ez a munkájuk. Futárokkal beszélgetve megtudtuk, nagyon ritkán fordul elő, hogy nem kapnak borravalót, a nagy többség – a már a rendeléskor opcionálisan válaszható vagy a kézbesítéskor fizethető – pár száz forintot ad. Busás összeggel ritkán találkoznak az érintettek, de ilyesmire inkább étteremben, egy hosszabb vacsora, hosszabb és többszöri kommunikáció, például jól sikerült étel- vagy italajánlás után kerül sor. Hasonló eset, amikor a fodrásztól vagy sminkestől felettébb elégedetten távozó vendég ad a megszokotton felül extra összeget pluszban.
A készpénzben, zsebbe adott borravalóról hivatalos bevallás jellemzően nem születik, nem véletlenül kapott kedvezményes adózási lehetőséget a szervizdíj, amely a szürkegazdaság kifehérítésének is eszköze.
