A közelmúltban adták át egy csaknem tízmilliárd forintos beruházás részeként Sátoraljaújhelyen a Continental új üzemcsarnokát. Ezek szerint a dohányipar köszöni szépen, jól van?

A még tavaly elkezdett beruházásra azért volt óriási szükség, mert egy 131 éves gyártelepről beszélünk, és a régi épületek közül sok már igencsak elavult volt. Ráadásul az elmúlt tíz-tizenöt évben a gyárunk annyit és olyan mértékben fejlődött, amihez már nem volt megfelelő a régi infrastruktúra, és a termelésünk volumene is évről évre nőtt. Ezért lebontottuk a korszerűtlen épületeket, és a helyükre felhúztunk egy háromszintes, összesen 5400 négyzetméteres modern üzemcsarnokot, ezzel negyedével megemelve a dohányvágat-előállítási kapacitásunkat. Modernizáltuk továbbá a cigarettagyártó gépeinket, és több másik kiegészítő berendezést is lecseréltünk. A projekthez a kormány nagyvállalati beruházási programjából majdnem 40 százalékos támogatást nyertünk.

Füzi Csaba
Fotó: Kallus György / Világgazdaság

A Continental nemcsak gyárt és kereskedik a dohánypiacon, hanem termeszti is a dohányt, aminek közismerten magasak a költségei, mégis nagy hagyománya van a keleti országrészben. Milyen képet fest ma a hazai dohánytermesztés?

Nemcsak Magyarországra, hanem egész Európára igaz, hogy a dohánytermesztés költségei – például Ázsiával vagy Afrikával szemben – nem versenyképesek. Ezért mint minden arra rászoruló mezőgazdasági ágazat, ez is kap uniós támogatást, amely nélkül egyébként ma már nem is létezne dohánytermesztés a kontinensen. Ám ez a támogatás mára némileg elinflálódott. 

Napjainkban ugyanis egy hektár dohány előállítási költsége idehaza 4-5 millió forint. 

Ráadásul ebben az évben olyan energiaár-robbanás következett be, amely majdnem ellehetetlenítette a dohány szárítását – annak magas energiaköltségei miatt –, különösen a Virginia fajtánál. Mi azonban igyekeztük kompenzálni a termelők extra költségeit is, mert szeretnénk fenntartani a magyarországi dohánytermesztést, ezért az idei évben összességében 200 millió forintnyi gázár-kompenzációt fizettünk ki a termelőinknek. A helyzet súlyosságát jól mutatja, nekünk kellett győzködnünk a termelőket, hogy takarítsák be a terméket, mert sokan ezt sem akarták, mondván, ha a földön hagyják a növényt, kisebb lesz a veszteségük. Szerencsére ezt a helyzetet sikerült elkerülni, és míg a cégünk előzetesen mindössze 700 tonna körülire várta az idén betakarított dohány mennyiségét, úgy tűnik, ennél jóval több, körülbelül 1200 tonna áll majd rendelkezésre. Ez nagyban betudható annak, hogy energiaköltség-kompenzációt is fizetünk a termelőknek.

De gondolom, ez a mennyiség nem fedezi a gyár alapanyag-szükségletét.

Sajnos valóban nem, rászorulunk az importra. Szomorú látni, hogy a magyar dohány részaránya egyre kisebb a hazai gyártásban, pedig a dohánytermelésnek van egy óriási előnye: ha mi gyártóként leszerződünk a termelőkkel, onnantól ők biztosak lehetnek benne, hogy megvásároljuk tőlük a dohányt, sőt az ár is garantált, pontosabban lefelé semmiképpen sem lehet eltérni a szerződéses összegtől. Ettől függetlenül erőteljesen zsugorodik a dohánytermesztés volumene idehaza: 

ma mintegy 3 ezer hektáron zajlik ilyen tevékenység – javarészt Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyében, valamint néhány helyen a Duna–Tisza közén –, szemben a harminc évvel ezelőtti 10 ezer hektárral.

Munkaerőgondok sújtják a dohánygyártást?

Szerencsére a sátoraljaújhelyi gyárunk munkaerővonzó képessége nagyon jó, ami annak tudható be, hogy igyekszünk versenyképes fizetést adni a nálunk dolgozó 540 embernek. Bizonyos szakmákban persze mindig adódik hiány – volt, amikor villanyszerelőt nem találtunk, volt, amikor targoncást –, de összességében népszerű munkahelynek számítunk a térségben, így fel tudjuk venni a szükséges számú dolgozót.

Lassan egy évtizede, hogy Magyarországon átalakult a dohánytermék-kiskereskedelmi rendszer, 2013 óta csak trafikokban lehet cigarettát vásárolni. Hogyan ítéli meg az elmúlt tíz esztendőt?

Abszolút trafikpárti vagyok. Európa egyik legjobb dohány-kiskereskedelmi rendszerének tartom a hazait, amely teljesen átlátható, az online kasszáknak köszönhetően pedig pontos és naprakész adatok állnak rendelkezésre a megvásárolt mennyiségekről. Fontos, hogy illegális csatornákból nem kerül áru a dohányboltokba, ahogyan az is, hogy a 18 év alattiak kiszolgálását kellő szigorral sújtják. 

Európában ma több ország is érdeklődik a magyar szisztéma iránt,

amely nemcsak hogy jó és gazdaságosan fenntartható, de ma már – miután a politikai felhangok elültek – szakmailag sem támadja senki.

Összességében akkor mára lenyugodtak a dohánypiaci kedélyek?

A magyar piac – az Elf Bar-jelenséget leszámítva – jelenleg stabil, de nem volt mindig így. Öt évvel ezelőtt még olyan árháború zajlott, hogy majdhogynem nullásan jöttünk ki az árusításból, mert a piac törvényei miatt nem lehetett magasabb áron adni a termékeket. Később ez megszűnt, most ármeghirdetéses a rendszer, ám a csomagolás uniformizálása és az újítást korábban ellehetetlenítő szabályok eltörlése oda vezetett, hogy újra megjelentek az árháborús tünetek.

Mi a helyzet a feketepiaccal? A korábbi években szinte naponta lehetett olvasni a magyar–ukrán határon zajló cigarettacsempészetről, azonban a koronavírus-járvánnyal, majd a háborúval megváltozott ez a világ.

Ez így van, a változás pedig valóban a járvány alatt volt először tetten érhető. Amikor lezárták a határokat, a keleti országrészben a trafikok soha nem látott eladásokat produkáltak, a legális forgalom hatalmasat ugrott. Sajnos a szakma előtt ismert, hogy egyre több az illegális gyár az EU-ban, ami komoly veszély, de egyre inkább odafigyelnek rá nemzetközi szinten is. A napokban például Kassa mellett füleltek le a hatóságok egy ilyen üzemet.

Fotó: Kallus György / Világgazdaság

Emellett az unióban tervben van egy a legális dohánykereskedelmet újraszabályozó rendszernek a bevezetése, mivel a korábbiakban sok probléma származott abból, hogy a hatóságok olykor legális szállítmányokat is lefoglaltak a nem egyértelmű előírások miatt. Reményeink szerint az új rendszerrel könnyebb lesz eldönteni, hogy ki a legális és ki az illegális szereplő a piacon.

Az EU-nak más téren is van lemaradása, gondolok itt például az Elf Bar és a hozzá hasonló termékek egységes szabályozására.

Az Európai Unió bizony alaposan lemaradt a szabályozásban sok produktum, például az új generációs, füstmentes, egyszer használatos termékek esetében. Ezeknek óriási a veszélyük, mert akár tízszer annyi nikotint tartalmaznak, mint a hagyományos cigaretták, s a gyerekekre nézve – akik körében meglehetősen elterjedtek – különösen kockázatosak. Ezért nagyon nagy szükség lenne az unió erőteljes fellépésére az ügyben.

A Continental egyébként gyárt legális új generációs termékeket?

Mi Sátoraljaújhelyen egyelőre kizárólag hagyományos dohánytermékeket állítunk elő, de minden bizonnyal csak idő és üzleti döntés kérdése, hogy mikor vágunk bele az új generációsok gyártásába. De még egyszer hangsúlyoznám, elengedhetetlen, hogy megszülessenek az ezekre vonatkozó szabályozási keretek.

Bár a már említett tízmilliárdos beruházásba még a gazdasági krízis előtt vágtak bele, a kilátásaik bizonyára pozitívak voltak, ha ekkora fába vágták a fejszéjüket. Az optimizmus továbbra is megvan?

A társaság szempontjából örömteli, hogy az elmúlt esztendők trendje, úgy tűnik, idén sem fordul meg, vagyis 

az ez évi árbevételünk is növekedni fog az előző évihez képest. 

S úgy számolunk, hogy ha nem lesz drasztikus beavatkozás – akár uniós, akár magyar részről – az adózási rendszerbe, akkor a következő évünk ugyancsak hasonlóan stabil lesz, még annak ellenére is, hogy az áram- és a gázköltségek nálunk is megtöbbszöröződtek. Az utóbbi kapcsán elengedhetetlennek tartjuk, hogy a bér- és juttatási rendszer fejlesztése a jelenlegi gazdasági körülmények között is hangsúlyosan jelenjen meg. Ennek különösen fontos, aktuális eleme a rezsiár-kompenzációs juttatás, amelyet a novembertől áprilisig tartó időszakban biztosítunk minden munkavállalónknak.