Hazánkban annak ellenére maradt tartós a foglalkoztatás magas szintje, hogy az elmúlt évek nem nélkülözték és jelenleg sem nélkülözik a nehézségeket. A koronavírus-járvány után az orosz–ukrán háború és az is jelentős kihívás elé állította Magyarországot és az egész uniót. A hazai gazdaságpolitika egyik nagy sikere, hogy mintegy egymillió fővel emelkedett a foglalkoztatottak száma, amely tartósan 4,5 millió körüli.
Ezzel több elemző szerint elértük a teljes foglalkoztatás szintjét, kis túlzással csak azok nem dolgoznak, akik nem akarnak. Ez utóbbi állítást támaszthatja alá, hogy Magyarországon nemzetközi összevetésben is alacsony a tartósan munkát keresők aránya.
Tartósan munkanélküliek azok, akik legalább tizenkét hónapja keresnek aktívan állást, míg a nagyon tartósan munkanélküliek legalább huszonnégy hónapja. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) mutatója a tartósan, illetve a nagyon tartósan munka nélküli személyeknek a gazdaságilag aktív népességen belüli arányát jelzi.
Fotó: Németh András Péter / Szabad Föld
Ha kicsit távolabbra tekintünk vissza a múltba, akkor azt látjuk, hogy a rendszerváltást követően, a piacgazdasági átalakulás időszakában tömegek váltak munkanélkülivé. Egy részük ugyan aktív álláskeresőként megjelent a munkaerőpiacon, de a kedvezőtlen gazdasági helyzet nem tette lehetővé számukra az elhelyezkedést. Sokuk esetében ez egy-két évnél is hosszabb időszakot jelentett: ők a tartósan és a nagyon tartósan munkanélküliek.
A tartós munkanélküliségi ráta 1996-ig emelkedett, majd 2003-ig fokozatosan mérséklődött. Ezt követően lassú növekedést mutatnak az adatok. A 2008-as pénzügyi válság begyűrűzése csak tetőzte a kedvezőtlen folyamatot. Nemcsak a munkanélküliek száma bővült gyorsan, hanem hosszabbodott az álláskereséssel töltött idő is. Ennek következményeként a tartós munkanélküliségi ráta 2010-re 5,3 százalékra nőtt.
Ezt követően jött a fordulat, a szám folyamatosan mérséklődést mutatott a kedvező munkaerőpiaci folyamatokkal, a fokozódó munkaerő-kereslettel összefüggésben. Így az adat 2019-ben az elmúlt két évtizedben mért legalacsonyabb szintre, 1,1 százalékra csökkent, és 2020-ban sem változott.
A statisztikai hivatal elemzése rámutat, hogy a koronavírus-járvány idején bevezetett korlátozások miatt megnőtt a rövid ideje munkát keresők aránya. A tavaszi hónapokban munkájukat elvesztők álláskeresőkként jelentek meg a munkaerőpiacon. Ennek hatására az év folyamán csökkent a tartós munkanélküliek aránya. A csökkenő tendencia 2021-ben megfordult, hiszen akik az előző évben elveszítették munkájukat, és egy éven belül nem találtak állást, azok már tartós munkanélküliként jelentek meg. Ennek következményeként 2021-re a tartós munkanélküliek aránya így is csak kis mértékben (1,3 százalékra) emelkedett.
A KSH számai nemzetközi kitekintést is mutatnak. Ebben olvasható, hogy a pénzügyi válság elmélyülését követően, 2008-tól a tartós munkanélküliségi ráta az Európai Unióban is nőtt. Míg azonban az emelkedő tendencia Magyarországon 2011-től megfordult, addig az unióban 2013-ig a tartósan munkát keresők arányának további folyamatos növekedését lehetett tapasztalni. A 2008 és 2011 közötti időszakban a magyar érték az unió tagországainak átlagos rátájánál magasabb volt, 2012 óta azonban alacsonyabb annál. Magyarország a 2021. évi 1,3 százalékos értékével az uniós tagországok rangsorában a hetedik helyen szerepel. Abban az évben az unió átlaga 2,8 százalék volt.
A tagállamok között jelentős eltérések mutatkoztak – a legmagasabb tartós munkanélküliségi rátát Görögországban mérték (9,2 százalék), a legalacsonyabb pedig Csehországot jellemezte (0,8 százalék).
Borítókép: illusztráció (Fotó: Szabad Föld / Németh András Péter)
