Közel két év után először lazította a kondíciókat a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa, mai kamatdöntő ülésén a várakozásoknak megfelelően 450 bázisponttal szűkítette a kamatfolyosót, ugyanakkor sem a 13 százalékos alapkamathoz, sem a 18 százalékos egynapos betéti eszköz kamatához nem nyúlt.
Az MNB kommunikációs fordulatát Virág Barnabás, az MNB alelnöke egy hete épp a Világgazdaságnak adott interjújában hajtotta végre, a jegybankban úgy ítélték meg, hogy beértek az eddigi szigorító lépések. A bejelentést az elemzők szerint a piac kifejezetten jól fogadta. Az MNB tesztje jól sikerült.
A forint ugyan közel egyéves csúcsáról visszapattant az euró ellenében, de a 380-as jegyzésnél található ellenállás megállította az árfolyam további gyengülését, azóta is a 375–380 közötti sávban ingadozott. Kedden, a döntés napján először 375,7 környékéről 377-en túlra gyengült, majd a bejelentés előtti másfél órában már ismét erősebb szinteken járt, megint 375,7 régiójában. A kamatdöntés utáni percekben pedig ugyanott tartózkodik.
Kulcs az időzítés
A lapunknak nyilatkozó elemző szerint régóta lógott a levegőben, hogy elkezdi a kamatcsökkentéseket a jegybank, a kérdés legfeljebb a megfelelő pillanat kiválasztása volt. Ez pedig akkor jött el, amikor egyéves csúcsára emelkedett a forint árfolyama. De szintén az időzítés mellett szólt, hogy a 370-es szintnél bőven van mozgástér felfelé az első nagyobb, 380–383-as jegyzésnél található technikai ellenállásig. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy még mindig rendkívül szigorúak a monetáris kondíciók, a mostani döntés inkább a normalizáció irányába tett első lépésként értékelhető. Tavaly októberben 15,5 százalékon állt a kamatfolyosó felső széle és az irányadó ráta is „csak” 13 százalék volt.
A mai döntés hátteréről 15 órától tart Virág Barnabás online háttérbeszélgetést, az eseményt élőben közvetítjük.
Hosszú út vezetett a mai napig
Az MNB 2021. június 22-én indította el a kamatemelési ciklust, amely változó intenzitással 2022 elején kapcsolt nagyobb fokozatba. Bár májusban még úgy tűnt, hogy lassít a tempón a jegybank (Virág Barnabás a Világgazdaság konferenciáján lassú fokozatos szakaszról beszélt ), az inflációs adatok és a nemzetközi fejlemények fényében utólag elhamarkodottnak bizonyult a kijelentés: 2022 júniusában az inflációs várakozások emelkedésével és európai súlyosbodásával párhuzamosan újabbnál újabb negatív rekordokat döntött meg a forint árfolyama, a kényszerhelyzetben pedig a jegybanknak nem volt más választása, mint egy újabb agresszív, 185 bázispontos kamatemeléssel 7,75 százalékra emelje az alapkamatot.
Végül szeptemberben 13 százalékos alapkamatnál Matolcsy György bejelentette a kamatemelési ciklus lezárását, ahogy fogalmazott „nincs értelme továbbmenni a két számjegyű alapkamatnál,” az októberi események azonban ismét felülírták az MNB számításait: a folyó fizetési mérleg bődületes hiánya és a forint elleni spekulációk együttesen óriási nyomást helyeztek a hazai fizetőeszközre, a piaci stabilitás megteremtése érdekében pedig újabb eszközöket kellett bevetni. A jegybank 18 százalékos kamat mellett egynapos betéti tendereket hirdetett meg, a kamatfolyosó felső szélét 25 százalékra emelte, továbbá arról is döntött, hogy biztosítja a gazdaság energiaigényéhez a szükséges devizát.
A forint árfolyamát ezekkel a lépésekkel sikeresen stabilizálta, hiszen 435 körüli történelmi csúcsról fordult vissza az árfolyam, ám az inflációs áttörésre várni kellett. Januárban 25,7 százalékon tetőzött az ami után sokan már a kamatcsökkentés elindítását várták. Ha volt is ilyen szándék a jegybankban, a svájci és amerikai bankcsődök időlegesen elodázhatták a döntést, lényegében ezek lecsendülése mellett a kockázati tényezők jelentős mértékű javulása is szerepet játszhattak az MNB múlt heti kommunikációs fordulatában.
Infláció és kamatok, ütközőpont a kormány és a jegybank konfliktusában
A magyar sajtó az elmúlt hónapokban a kormány és a jegybank vitájától volt hangos, ami a kamatszintek fényében egyáltalán nem véletlen, nincs olyan ország, ahol ne okozna konfliktust egy 18 százalékos kamatszint. A vita azonban sokkal inkább az infláció természetéből fakad, míg a jegybank és Matolcsy György elsősorban a belső folyamatokra, túlfogyasztásra vezeti vissza a fogyasztói árak elszabadulását, addig a kormány inkább külső tényezőkre, mint az energiaárak felrobbanása. A két megközelítés pedig két eltérő megoldást kínál, a kormányzat a kínálati oldalt erősítené például a Baross Gábor Hitel- és Tőkeprogramon keresztül, szemben az MNB-vel, amely minden erejével a gazdaságban lévő pénzmennyiséget fogná vissza, ami kizárólag a kereslet drasztikus szűkítésével érhető el.
