Magyar gazdaság

Erről szól a jegybank és a kormány csörtéje

Az infláció kezelése a világban manapság sokkal összetettebb kérdés, mint elsőre gondolnánk: míg a kormányok a kínálati oldalt erősítenék, a jegybankok értelemszerűen a kereslet visszafogásával próbálják letörni a drágulást. Magyarországon is ennek az eltérő monetáris és fiskális politikai megközelítésnek látjuk a csatáját.

A magyar szerkezete egészen speciálisnak mondható: míg korábban a kínálati és keresleti oldali elemek egyaránt megtalálhatók voltak benne, mostanra inkább a kínálatiak vannak túlsúlyban – mondta a Világgazdaságnak Varga Zoltán, az Equilor Befektetési Zrt. szenior elemzője.

50 euro note kept into electrical socket, close up
Fotó: Shutterstock

A kérdés már csak azért sem mindegy, mert lényegében erről szól a kormány és a jegybank közötti csörte. Míg a kabinet, azon belül Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter meggyőződése, hogy valójában egy kínálati sokk, az energiaárak felrobbanása és a szankciók magyarázzák az évtizedek óta nem látott drágulást, addig a Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank sokkal inkább a megbomló egyensúlyra, a költségvetési hiány elszállására vezeti vissza, ennek egyértelmű jele volt a jegybank elnökének újabb kemény hangvételű parlamenti beszéde. A két megközelítés merőben más válaszokat kínál, Orbán Viktor miniszterelnök a gazdasági évnyitón is beszélt erről, szerinte az MNB azon elképzelése, hogy az inflációt a gazdaságban lévő pénzmennyiség szűkítésével kell kezelni, nem biztos, hogy szerencsés akkor, amikor tulajdonképpen az energiaársokk felel teljes egészében az inflációért. A kormányfő lényegében a sokkterápiával, azaz a megszorításokkal jellemezte a monetáris intézkedéseket.

Varga Zoltán szerint nem egyedülálló jelenség a jegybankok és a kormányok között meglévő konfliktus, ami abból fakad, hogy koronavírus-járvány alatt a korábbi szigorú fiskális politikát a legtöbb országban feladták, majd az során újabb ösztönzőket dolgoztak ki a kormányok Amerikától Németországig, miközben az árak eleve elszabadultak. Az Európai Központi Bank sem véletlenül hangsúlyozza, hogy ezen programoknak célzottnak és időben korlátozottnak kell lenniük, mivel csökkentik a monetáris politika hatékonyságát, így a kelleténél magasabb kamatszintek alakulhatnak ki.

Nagyon jó példát lehet erre mondani hazánkból is, a jegybank jelentősen emelte a kamatokat, miközben a kormány bevezette a kamatstop intézményét, illetve kamattámogatott hiteleket kínál a vállalatoknak

– mutatott rá az elemző. Jól látható, hogy a kormány a Baross Gábor Hitelprogramon keresztül próbálja továbbra is forrással ellátni a hazai vállalatokat, amelynek keretösszegét épp most emelték meg, nem kis fejtörést okozva ezzel a jegybanknak, amely éppen a hitelezést próbálja minden erejével visszafogni.

Európában jobb megoldás lehet a kínálat ösztönzése, az iparosítás és újraiparosítás, amellyel emelhető a hazai kínálati mennyiség, ugyanakkor figyelembe kell venni azt, hogy a hazai munkaerő és gyártás költsége magasabb lehet, mint korábban – mondta a Világgazdaságnak Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára szerint a kínálati inflációt legjobban úgy lehet kezelni, hogy a kínálat visszaáll az eredeti szintjére, vagy esetleg növekszik is a mennyiség, ennek egyik eszköze az, ha a termelékenység javul, például technológiai váltásra kerül sor, mivel ekkor a termelési költségek jellemzően csökkennek. A kereslet visszafogásával szerinte az a gond, hogy ugyan előbb eltűnnek a fogyasztók, de később a korábbiaknál nagyobb intenzitással próbálhatják kielégíteni elhalasztott szükségleteiket, ám ha ezt nem tudja kiszolgálni a kínálat, az árak egyből növekedésnek indulnak.

Pásztor Szabolcs arra is felhívta a figyelmet, hogy az infláció kezelése sokkal összetettebb kérdés, mint elsőre gondolnánk, elég csak az amerikai inflációellenes törvényre, az IRA-ra gondolni, amely egyszerre szól a nagyobb energiafüggetlenségről, a deficit csökkentéséről és az infláció mérsékléséről.

Az USA-ban és a világgazdaságban azért tudtak évtizedekig csökkenni a termékárak, mert távoli országok olyan munkaerőpiacait kapcsolták be a termelése, ahol alacsony volt a munkaerő költsége. Most mindez megváltozhat, amennyiben leválnak ezekről a munkaerőpiacokról, akkor rövid távon emelkedhetnek a termelési költségek, amelyek éppen inflációs nyomást idézhetnek elő.

„Ha a globális értékláncok rövidítésével egyidejűleg felgyorsul a technológiai átállás és a robotizáció, akkor valóban lehetséges az inputoldalról induló inflációmérséklődés. Az viszont biztos, hogy sokasodnak a protekcionista intézkedések a jövőben, bár ezek inflációra gyakorolt hatásai ma még nem elég egyértelműek” – mutatott rá a szakember.

 

infláció kormány jegybank
Kapcsolódó cikkek