A kiskereskedelem belső köreiből jött információk szerint a kezdeti tervek szerint 60-nál bőven több termékkategóriában és boltokra lebontva hozták volna létre az élelmiszer árfigyelő rendszert, de a szűkös határidő és a rendelkezésre álló erőforrások miatt erről első körben letettek a készítők. Ugyanakkor ezen információknak erősen ellent mond a Nemzetgazdasági Minisztérium által minap kiadott közlemény szövege. Ebben ugyanis szerepel, hogy az árakat kereskedőnként és üzletenként lebontva tartják nyilván. Ezt az ellentmondást majd a végrehajtási rendelet oldja fel. A mostani terv, hogy 60 termékkörben kell majd a kereskedőknek napi árakat szolgáltatniuk az adatbázishoz.
Annak nem sok értelme lett volna, hogy olyan péksütemények is bekerüljenek az adatbázisba, amelyeknek szó szerint nincs hatása a teljes fogyasztói kosárra, bár a közleményben szereplő szöveg arra enged következtetni, hogy idővel bővülhet a kör.
A kiskereskedelmi szakma szerint egyébként a július elsejével induló árfigyelő rendszer, ha fogyasztó központú platformot kap, kifejezetten jó eszközzé válhat a vásárlók számára a tájékozódásban.
Feszültségek
Nem mellesleg a kereskedőknek is jó támasz lehet egy ilyen rendszer, hiszen különösebb erőfeszítés nélkül azonnal képbe kerülhetnek a konkurencia egyes termékeinek napi áraival kapcsolatban. Ez az, ami pozitív hatással lehet az inflációra, hiszen a piac meghatározó szereplői nagyon kényesen ügyelnek arra, hogy a legjobb árakat kínálják a vevőkörük érdeklődésének megfelelő legfontosabb termékek esetében.
Más a vásárlói köre egy szupermarketnek, és egy diszkontnak, ahogyan más érdeklődésű kör vásárol egy belvárosi diszkontban, mint egy külvárosiban.
Félő azonban, hogy a boltokra lebontott árak, alkalmasint összezavarják a vásárlót, hiszen láthatóvá válik, hogy az ország egyik részében esetleg eltérhet ugyanazon termék ára attól, amit az ország másik részében egy ugyanazon lánchoz tartozó egységben kérnek érte. Továbbá erős feszültséget generálhat a kereskedők, illetve beszállítók között. A szakmában köztudott, hogy egy-egy beszállító több kereskedelmi lánccal dolgozik együtt, és a kialkudott átvételi árak nem pusztán a drágaságról, vagy az olcsóságról szólnak. Van olyan beszállító, amely egy-egy boltláncra kiemelt marketing felületként tekint, mert a vásárlóköre passzol a termékeihez, vagy az új termékeinek bevezetéséhez.
Más boltok felületét viszont csak a saját jelenléte miatt tart fontosnak, így a beszerzési áralkuban is másként tárgyal az egyik, vagy a másik boltlánccal – magyarán más feltételeket szab, amiben benne lehet az is, hogy a termék áráról egy-egy boltvezető is dönthet a forgalmi adatok tükrében.
Ha a boltvezetők az árfigyelő rendszerben szembesülnek a szomszéd egység kedvezőbb árával, az a viszonyokat is átalakíthatja, tételesen miért szabad a szomszédnak az, ami neki nem. (Nem titok, hogy egyes márkatermékeket csak a gyártóval egyeztetve akciózhatnak a kereskedők, hiszen a gyártó szeretné saját hatáskörben tartani az ármarketinget. Ha túl sokszor válik olcsóvá a termék, az megzavarhatja a gyártó árstratégiáját, illetve eladásait.)
Több élű fegyver
A már említett 60 termékkategóriában a legfontosabb termékek szerepelnek, mint a sertéscomb, fehér kenyér, 1,5 százalékos ESL tej, trappista tömbsajt, lédig idared alma, virsli, margarin, vaj, spagetti tészta etc. Ezek a termékek jellemzően a legfontosabbak az üzletek fogyasztói kosárában. Viszont egy-egy kereskedelmi lánc több száz (diszkont) és több ezer (hiper-, szupermarket) élelmiszer termék tétellel dolgozik, tehát az említett 60 kategória a vásárlót az adott tételben eligazíthatja, az árszínvonal mérésére azonban nem lesz alkalmas – a jelek szerint arra a szabályozók is ügyelnek, hogy ne tegyék teljesen transzparenssé az üzletláncok egyébként legféltettebb árképzési titkait.
Az árfigyelő rendszer működésének előrehaladtával ugyanis a felhalmozódó adatokból az árképzési stratégia is kiolvasható.
Sőt, vissza is lehet élni vele, hiszen ha egy kereskedő egy-egy termékben túlságosan alámegy a konkurencia árainak (és ezt aznap látja), nagyon gyorsan emelhet is a termék árán annyival, hogy nagyobb legyen a haszna, de még olcsóbb legyen a többinél. Az adatokat a kereskedő napi szinten köteles feltölteni elektronikusan, legkésőbb a napi ár és törzsvásárlói ár alkalmazását megelőző nap végéig. Vagyis lesz időben akkora rés, hogy esetleg módosíthassanak az ajánlaton.
A részletek A Nemzetgazdasági Minisztérium minapi közleménye további részletekkel szolgált a szabályrendszerről: az intézkedés a legnagyobb kereskedelmi (100 milliárd forint feletti nettó árbevétel), kizárólag élelmiszer kereskedelmi üzletláncokra vonatkozik és az árfigyelő rendszer a termékek azonosításhoz szükséges adatokon túl a napi és a törzsvásárlói árakat tartja nyilván kereskedőnként és üzletenként. A napi ár megállapítása során nem lehet figyelembe venni azt a bruttó kiskereskedelmi árat, amelynek alkalmazására az adott termék esetében minőség-megőrzési vagy fogyaszthatósági idejének 72 órán belül történő lejárata miatt került sor. Az elektronikus rendszerhez azok a kereskedők is csatlakozhatnak önkéntesen, akikre a kötelező adatszolgáltatási kötelezettség nem vonatkozik. Az online árfigyelő adatbázist a Gazdasági Versenyhivatal működteti. |
