December elején nevezték ki államtitkárnak, egy héttel azt megelőzően, hogy egészen drámai események történtek Dunaújvárosban. Most, hogy megvan az új vevő a vasműre, fel tudná-e idézni az akkori történéseket?
Valóban december 7-én neveztek ki államtitkárnak, és már rögtön az első munkanapomat Dunaújvárosban kezdtem, ahol a katasztrófavédelem munkatársai és nemzetközi szakértők társaságában mértük fel az ottani állapotokat. Bár azt már korábban lehetett tudni, hogy nagy a baj, miután a villamos energia ellátás kis híján megszűnt december elején, amit egyébként szintén a GFM oldott meg végül, de az csak a terepszemlén derült ki, hogy a helyzet még annál is súlyosabb, mint gondoltuk. A két kohó hónapok óta nem működött és nem voltak megfelelően leállítva ilyen hosszú időtartamra, a kokszolóban pedig lényegében nem maradt szén, ami egy olyan technológiánál, mint ami a vasműben is van, óriási probléma. Szén hiányában ugyanis a kokszoló végérvényesen tönkremegy. Mondanom sem kell, hogy az események ilyen láncolatának beláthatatlan következményei lehettek volna az egész gyárra és az egész városra nézve is.
A szénutánpótlást hogy sikerült megoldani az ominózus napon?
A legégetőbb kérdés a szén biztosítása volt, többeket kerestünk, köztük a Libertyt, akivel korábban is tárgyalt a kormány. Végül ők az ostravai gyárukból biztosítottak szenet. De az út így is kalandos volt, a kormány részéről elég aktív terepmunka zajlott, hogy időben megérkezzen a szállítmány. Én például folyamatos telefonkapcsolatban voltam a MÁV és a Rail Cargo vezetőivel, hogy gyorsított pályán tudjon haladni a szerelvény, ami végül az utolsó pillanatban érkezett meg.
Ez a vonat mindenesetre nagyon nem akart befutni, fél napot állt a szlovák–cseh határon, miközben Szlovákiában mozdonyt kellett cserélni. Összehasonlításképp: az első szénszállítmány Ostravából 30 óra alatt ért ide, a második már fele ennyi idő alatt.
Ami csak decemberben történt a vasművel, nem beszélve azt ezt megelőző évekről, abból már a streaming-szolgáltatók nyugodtan készíthetnének egy nagyon izgalmas és szövevényes sorozatot.
Ezzel egy időben elindult a felszámolási eljárás, erre miért volt szükség?
A kormánynak mindenképpen lépnie kellett, a gyorsított felszámolási eljárás teremtette meg annak a lehetőségét, hogy rendeződni tudjon a helyzet, nélküle végzetesek lehettek volna a következmények. Pont azért tartjuk kiemelkedő sikernek a Dunaferr eladását, mert Magyarországon egy felszámolás általában bezárással végződik. Az elmúlt 30 évben nem nagyon van példa arra, hogy egy termelő cég, amely ellen felszámolás indul, és reorganizálják, megmenekült volna. A felszámoló és csapata kiváló munkát végzett az elmúlt hét hónapban, a felszámolás alatti bérmunka pedig, amit a végül nyertes Liberty végeztetett, megalapozta, hogy sikeresen értékesíthető legyen a vasmű. Nagyon sokat jelentett, hogy újraindult az egyik kohó és a hengerművek.
Mi most a következő lépés, 20 milliárd forint értékben megvette a Liberty Steel a Dunaferrt, de pontosan milyen vagyonelemeket érint ez a tranzakció?
Az acélgyártáshoz szükséges eszközök, illetve ingatlanok két cégbe kerültek át, amelyekbe apportálni kellett a vagyonelemeket. Így az egyikbe a Hengerművek, azaz a downstream, a másikba pedig az upstream üzletág került, ahova a kokszoló és a kohók tartoznak. Ezt a két vállalatot sikerült most értékesíteni egy nyílt értékesítési eljárásban. A felszámolás mindenesetre még zajlik, a következő hetekben pedig értékesítésre kerülnek további vagyonelemek, köztük a Dutrade is, ami a Dunaferr többségi tulajdonát képezi. Ezek a bevételek végül a felszámolás alatt lévő cégbe kerülnek, ahonnan a jogszabályoknak megfelelő sorrend alapján elégítik ki a hitelezőket.
A kormány az év elején vállalta, hogy a dolgozók bérét hat hónapig biztosítja, ami pont most járna le. Akkor innentől kezdve ez már az indiai tulajdonos feladata?
Így van, a Liberty viszi tovább a céget. Van még egy köztes állapot, addig ugyanis nem gyakorolhat tulajdonosi kontrolt, amíg az EU nem hagyja jóvá a tranzakciót, de addig is folytatja a bérmunkát, kiegészítve a bérek kifizetésével. Emlékeztetnék ugyanakkor mindenkit, hogy a Vasmű dolgozóinak megvédésében Mészáros Lajosnak, Dunaújváros országgyűlési képviselőjének, elévülhetetlen érdemei vannak. Nemcsak a szívén viselte a vasmű és az ott dolgozók sorsát és segítette mindenben a kormányt és engem is, hanem javaslatot is tett a Bérgarancia Alap kiszélesítésére. Képviselői indítványát miniszterelnök úr és a kormány is támogatta, ennek köszönhetően tudtuk megvédeni az elbocsátás szélén álló dolgozókat és a családokat.
Mit lehet tudni a Liberty terveiről?
A cég Közép-Európa legnagyobb acélgyártója a cseh, lengyel és román vasműveivel. Azért is tudtak ezen a nyílt tenderen eredményesek lenni, mert a kezdetektől komolyan érdekelte őket a Dunaferr. Amikor a szénszállítmányt decemberben biztosították, akkor pont egy historikus mélyponton volt az acélipar rekordalacsony árakkal, ez már akkor is mutatta, hogy mennyire elkötelezettek a dunaújvárosi vasmű iránt. Többször tárgyaltunk velük, amit a Dunaferrben megláttak, az a szinergia: hacsak a Duna mellett található romániai gyárukat nézzük, megállapítható, hogy az a Dunaferrel tökéletesen kiegészíthetik egymást. A Liberty elkötelezett a zöld acélgyártás iránt, ami a magyar gazdasági szempontból azért fontos, mert hazánk közel 4 millió tonna acélt importál évente, miközben több mint egy millió tonna acél hulladékot exportálunk. Ez utóbbi pedig a zöld acélgyártást tekintve az egyik legfontosabb nyersanyag a zöldenergia felhasználása mellett. A Liberty elmondása szerint azt tervezi, hogy a jövőben nagyobb és magasabb hozzáadott értékű termelésre fog átállni, és ez a modern, 21. századi autóiparra is építő Magyarországnak kedvező.
A Dunaferr közel 5 ezer munkavállalónak biztosít megélhetést, mi lesz az ő sorsuk, mindenkit megtart a cég?
Úgy látjuk, hogy a Liberty mind Ostravában, mind Galacban elkötelezett a munkavállalók iránt, ami mindenképpen ígéretes a Dunaferr szempontjából is. Ezt a dunaújvárosi szakszervezetek is megerősítik, amelyeknek vezetői külön egyeztetéseket folytattak az ostravai szakszervezetekkel és pozitív volt a benyomásuk. Fontos még, hogy a zöld átállás hatalmas munka átképzések terén is, de optimista vagyok e téren. Mindez azért is lényeges, mert a minőségi és a vállalathoz lojális munkaerő a Dunaferrnek legnagyobb értéke és a legnagyobb potenciálja is. Ők a legfőbb garanciái annak, hogy a Dunaferr a későbbiekben is egy sikertörténet legyen.
Ezzel rendeződött a Dunaferr sorsa?
Ez az adásvétel egy nagyon fontos mérföldkő, egy pillanatra talán meg is lehet állni, de azért még nagyon sok munka van még hátra. Látni kell, hogy az elmúlt 10 évben a korábbi külföldi tulajdonosok semmit sem költöttek a környezetvédelmi beruházásra, emellett a technológia elavult, és ami a legfontosabb, át kell állni a zöld acél gyártására. Az elkövetkező évtizedben Európában évente több mint 100 millió tonna acélgyártási kapacitás fog átállni a korszerűtlen szén alapú gyártásról a modern, egyben környezetvédelmi elvárásoknak is megfelelő elektromos alapú gyártásra. Jelen formájában a vasmű még nem versenyképes: a cég reorganizációra és jelentős átalakításra vár. Nem árulok el nagy titkot, ez lesz a munkának a legnagyobb része. A Gazdaságfejlesztési Minisztérium eddig is rengeteget dolgozott, hogy mederben tartsa a folyamatot és a jövőben is elkötelezettek maradunk, nem dőlünk hátra.
