Magyarország az orosz és a kínai működő tőkének nincs kiszolgáltatva. Bár az elmúlt években jelentősen nőtt a hazai nagyberuházásokon belül a keleti tőke aránya, továbbra sincs egyértelmű keleti dominancia – mondta a Világgazdaságnak Regős Gábor, a Makronóm Intézet szakmai vezetője, miután egyre gyakrabban merül fel kritikaként, hogy a Keletről érkező beruházások, legyen szó az akkumulátorgyárakról vagy a paksi atomerőmű bővítéséről, kiszolgáltatják hazánk gazdaságát Oroszországnak és Kínának. A szakértők ennek azonban nem látják nyomát.
Fotó: AFP
Regős Gábor aláhúzta, hogy a keleti országok közül nem Kína vagy Oroszország dominál, hanem Dél-Korea, innen érkezett a legtöbb beruházás 2019-ben, 2021-ben és 2022-ben. És azt sem lehet mondani, hogy Magyarország a nyugati tőkéről leválna, tavaly Németországhoz kapcsolódott a legtöbb projekt és a beruházási volumen közel harmada.
Kína megjelenik a jelentősebb befektetők között, még ha nem is az első-második helyen, Oroszország azonban nem. Itt inkább az energetikai kapcsolatok erősek, illetve beruházásokat végeztetünk orosz cégekkel (Paks II., metrókocsik), nem pedig működő tőkét hoznak ide
– magyarázta a közgazdász, hozzátéve, hogy több forrásból, több irányból jön a tőke, tehát van diverzifikáció. Ugyanakkor az is igaz, hogy van néhány kiemelkedő ország, amelynek a vállalatai a beruházás jelentős részéért felelősek, ez pedig Németország és Dél-Korea, és csak utánuk jön Kína, Svájc vagy éppen Ausztria.
Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető kutatója és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára a külföldi működőtőke-állomány szerkezetére hívta fel a figyelmet.
Az az összes magyarországi közvetlen külföldi közvetlen tőkebefektetés mintegy 89 százalékát, a végső ellenőrzést gyakorló anyavállalat befektető tekintetében pedig 62 százalékát teszi ki a legfrissebb adatok szerint. Ezért az elemző szerint az Oroszországtól vagy éppen a Kínától való befektetői függőség hangsúlyozása mindenképpen túlzó.
A teljes állományon belül egyébként Németország a legnagyobb befektető, majd az Egyesült Államok, Ausztria, Franciaország, az Egyesült Királyság, Olaszország, Japán, Hollandia következik, és csak ezek után Kína.
Ezzel együtt kétségtelen tény, hogy a keleti tőke egyre gyakrabban keresi Magyarországot, ami Pásztor Szabolcsot leginkább Japán évtizedekkel ezelőtti törekvésére emlékezteti, amikor Egyesült Királyságban fektetett be és hozott létre összeszerelő üzemeket az autóiparban azért, hogy „belülről” férjen hozzá Európa akkor már egyre integráltabb piacaihoz, szerinte most is valami hasonló tendencia bontakozik ki, amit magyaráz az is, hogy a V4-es országokban szerényebbek a munkaerőköltségek, jó az infrastrukturális ellátottság, fegyelmezett, képzett és szabálykövető a munkaerő, és ezek a termelési helyszínek viszonylagosan közel vannak a nagy nyugati felvevőpiacokhoz.
Fő exportpiacunk még mindig Nyugat-Európa
Már csak azért sincs kiszolgáltatva Magyarország a kínai és az orosz tőkének, mivel az exportból az unión kívüli célpiacok aránya stabilan 20-25 százalék körül alakul – legalábbis ami közvetlenül oda áramlik, persze ez a reexporton keresztül lehet magasabb. Ráadásul míg a teljes exportunk euróban számított értéke 2010 és 2022 között megduplázódott, addig a keleti partnereknél ennél kisebb volt a növekedés: Kínában 88,5, Indiában 74,3, míg egész Ázsiában 64,3, Afrikában pedig 40,5 százalék. Az uniós tagországok túlsúlya tehát nem csökkent, az unión kívülieké pedig nem növekedett – emelte ki Regős Gábor.
