A kiskereskedelem az egyik legfontosabb szelete a nemzetgazdaságnak. Több mint 200 ezer munkavállalónak kínál lehetőséget a mintegy 105 ezer üzlet (ebből 35 ezer élelmiszerbolt). Éves forgalma idén 18-19 ezer milliárd forint közé várható (üzemanyag-forgalommal együtt), amely folyó áron számolva a több mint 20 százaléka, de összességében valamivel több mint 10 százalékkal járul hozzá a bruttó hazai összetermékhez.
Az üzemanyag nélkül számolt kiskerforgalom több mint felét az élelmiszer-kereskedelem adja, ennek pedig több mint 60 százalékát nemzetközi (vagyis multi) láncok hozzák. Ám a kiskereskedelmi árak nemcsak és kizárólag a kiskereskedőktől függnek, de jelentős befolyásuk van rá.
Globális beszerzési láncok
Ez volt 2010 és 2020 között a teljes kiskereskedelmi rendszer origója. Ezek a beszerzési láncok biztosították a nagy kereskedelmi hálózatoknak a megfelelő mennyiségű árut. Ebbe a rendszerbe tudtak bekapcsolódni a helyi, vagy lokális beszállítók, igazodva a globális beszerzési láncok által diktált árakhoz.
A Covid alatt ezek leálltak, majd a háború kirobbanása pillanatában e láncok megszakadtak, felbomlottak. Hiányuk sok területen árualap és irányadó ár nélkül hagyva a piacokat.
Spekulálnak-e a kereskedők?
Mind a közéletben, mind pedig a politikában a legnagyobb kérdés, hogy az erős inflációs környezetben spekulálnak-e a kiskereskedők az árakkal, különösen az élelmiszerpiaci szereplők. A válasz egyszerű, a rendszer alkalmas erre, mi több, a spekulációra a fogyasztók kiszámíthatatlan döntésére épül. Ám ez két dolgot nem jelent automatikusan: hogy a szó klasszikus értelmében spekulálnak is, de ha igen, akkor az hatalmas hasznot hozna a számukra. Az eredménybeszámolók alapján a kiskereskedelmi szereplők nagyobbik része nincs „jó bőrben” , pedig az miatt jelentősen nőttek a bevételeik.
Forgalom vs profit
Rendszeresen összemosódik az infláció hajtotta forgalomnövekedés és az abból levezethető vállalati eredmény. A KSH adatai szerint folyó áron számolva minimum az inflációval megegyező mértékben (összességében kicsit kisebb arányban) nőtt egyes vállalatok forgalma (tehát 14-15 százalékkal) 2022-ben – a helyzet 2023-ban sem más. Ugyanakkor ez a növekedés az eredménybeszámolók szerint nem csapódik le extraprofitként a gazdasági szervezeteknél. A forgalom növekedése a kiskereskedelemben nem egyenesen arányos a profit növekedésével.
Itt kell megjegyezni, hogy a magyar számviteli szabályok szerint sok helyen el lehet bújtatni a profitot és persze tőketartalékot is lehet képezni. Ez sem más mint spekuláció, bár a vállalati szektorban ez bevett szokás.
Mi az a kereskedelmi árrés?
Ezt a többletköltséget az eladott áruk beszerzési értékére (ELÁBÉ) vetíti a kereskedő, amelybe minden felmerülő költségét belekalkulálja. Egy-egy kereskedelmi vállalkozás átlagos árrését az éves egyszerűsített mérlegéből is ki lehet számolni, egyszerűen ki kell vonni a bruttó éves forgalmából az ELÁBÉ-t (ezt közzéteszi) és megjelenik a bruttó haszna – ami nem egyenlő a nettó profittal.
Csak azt mutatja, mekkora árrést kalkulál. A cégek nyeresége nagyban függ attól, mennyire gyorsan értékesíti a termékeket.
Minél gyorsabban forog egy árukészlet, annál kisebbre veheti az árrést. Például ha tízegységnyi terméket egy hónap alatt ad el, ahhoz, hogy a készleten nyeresége képződjön (mondjuk) 1 egységnyi árrést kell alkalmaznia. Ám ha sikerül a 10 egységnyi készletet két hét alatt értékesítenie és tud még rendelni ugyanabból 10 egységnyi árut, akkor elég félegységnyi árréssel dolgoznia. Pont ugyanazon a profit szinten marad, sőt nagyobb (organikus) bevétele képződik, a többletkészpénz pedig egyéb más pénzügyi tranzakciókra is alkalmas, amellyel növelni tudja a nem kereskedelmi tevékenységéből származó eredményét.
Haszon – volumen és forgalom
Ahogy jeleztük, a rendszer alkalmas a spekulációra, főleg egy infláció hajtotta (tehát nem organikus) bevételnövekedési környezetben. Ugyanakkor a forgalomnövekedés jelen esetben nem jelenti azt, hogy több terméket adnak el a boltok. A KSH adatai szerint csökken a volumen, ami egész pontosan a termékek darabszámára vonatkozik. Tavaly például egyegységnyi áron 10 terméket tudott eladni a bolt, ma sokkal többért már csak kilencet. Az egyes termékekre vetített árrés miatt, minél kevesebb termék fogy, annál kisebb lesz a kereskedő haszna. Például egy évvel korábban tíz terméken egyegységnyi hasznot hajtott a bolt. Ma kilenc egységen kell ugyanezt a nyereséget elérnie, hogy ugyanott legyen. Ez spekuláció és játék a kosárban levő termékek értékével. Ám ma, a szűkülő vásárlói piacon egyáltalán nem biztos, hogy képes egy bolt kevesebb eladott termékkel ugyanazt az egy egységnyi hasznot elérnie.
Természetesen minden piaci szereplő próbálkozik.
Ha így vesszük, a spekuláció tetten érhető, a szóban forgó kosárban szereplő egyes termékek ára a kívánt egyegységnyi haszon eléréséhez, biztosan önköltség felett növekedett. Ám ebben kockázat is rejlik, hiszen a megemelt áron már nem biztos, hogy a fogyasztó leemeli a terméket a polcról, az el nem adott termék pedig veszteség a kereskedő számára, természetes, hogy ezt a kockázatot minimalizálja más termékek árával játszva. Máskülönben szó szerint lehúzhatja a rolót.
Mit jelent az árualap?
A kiskereskedelemben nem szabad csak a kereskedőkre fókuszálni. A bolti árak nem csak és kizárólag a kiskereskedőtől függnek. A termékek eladásában a gyártó éppen annyira érdekelt, mint maga a kereskedő. És ahogyan a kereskedelemben, úgy a feldolgozóiparban is verseny van. Egy-egy termékfajtát többen is gyártanak, ahogy egy-egy termékkel többen is kereskednek.
A kereskedő a saját kínálatának fenntartása érdekében rendszeresen leül tárgyalni a gyártóval, és egyeztet, hogy egy-egy termékből mennyit mennyiért hajlandó neki eladni, illetve ő egy-egy termékért mennyit hajlandó fizetni.
Ha egy-egy termékből kevés van és nagy rá a kereslet, az ártárgyalásoknál a gyártó kerül kedvező helyzetbe, átverheti a saját nyereségével növelt magasabb árat, de ha egy termékből sok van (nagy az árualap) akkor a kereskedő mondhat számára kedvezőbb árat. A globális ellátási láncok a mainál könnyebben hozzáférhető árualapot biztosítottak.
Áralku
A kialkudott árak szerkezetébe épülnek be az eladó és a vevő egyes (konkrétan az áruval kapcsolatos) költségei. Egyszerű lenne a világ, ha vevő és eladó csak nettó árakban gondolkodna, de a kialkudott árak sok esetben variációs lehetőséget biztosítanak mindkét fél számára. Csak egy példa: ha a kereskedő vállalja, hogy növeli a gyártó termékeinek eladását, akkor eladó kedvezményt biztosít a mostani, vagy a jövőben vételárból, hiszen tiszta haszon, ha a kapacitásait leköti a kereskedő és növeli a forgalmát. Ez javítja a működési költségeit, hatékonyságát, tehát az eladott terméken levő közvetlen haszon egy részéről (arányosan a hatékonyságának növekedésével) hajlandó lemondani. Cserébe kereskedő is lemond a haszon egy részéről, mert kedvező áron jut a termékhez, jó ajánlattal jelenthet meg a fogyasztók előtt, ő is növeli a forgalmát, nő a befektethető forgótőkéje.
Ez egy win-win lehetőség. Csakhogy a jelenlegi inflációs környezetben szinte semmi nem számolható előre, kockázatok rejlenek az eladásban, nehezebb pro vagy kontra vállalásokat tenni. Ezek a kockázatok beépülnek az áralkuba.
Átadási árak
A KSH adatai szerint tavaly decemberben az ipari termelői árak növekedése 50 százalék felett is járt. Ez azt mutatja, hogy akkor, abban a pillanatban a gyártók kerültek helyzetelőnybe az áralkuk kapcsán. Minden áremelési igényük átment a kereskedői áralkuban. Meg kell jegyezni, hogy ekkor a kiskereskedelem eladásai árai kisebb mértékben nőttek, mint az ipari árak. Majd most, újra a kereskedők kerültek pozícióba. Most az ipari árak sokkal lassabban nőnek, mint a kiskereskedelmiek, nem követik a gyengülő ipari árdinamikát. Ezt érezheti a fogyasztó úgy, hogy a kereskedő nagyobb mértékben hárítja át a költségeit az indokoltnál.
Mi az az árindex?
A KSH 140 árucsoport mintegy 1000 legkelendőbb árucikkének kosarából számítja az adatot, az előző év azonos időszakához és a tárgyhót megelőző hónaphoz képest. Ez jelzi az infláció mértékét. Ugyanakkor a csökkenő infláció, vagy a csökkenő árdinamika nem jelenti feltétlenül az árak csökkenését. Tehát amikor csökkenő inflációról van szó, akkor az árak előző év azonos időszakához, vagy a megelőző hónaphoz képesti lassabb, de magasabb növekedéséről beszélnek. Az árak csökkenésére (is) a defláció kifejezést használják.
Az akciók
A bolti akciók önmagukban reklámcélokat szolgálnak, defláció kialakulására nem alkalmasak, sőt az infláció letörésében is csak közvetett hatásuk van. Minél több akciót hajtanak végre a boltok (ez persze az árualap nagyságától is függ), annál nagyobb verseny alakul, így hat az üzletek reklám-marketing fogása közvetetten az úgynevezett általános árszínvonal „csökkenésére”. Az akciók legfőbb hátulütője, hogy az időszak végével az akciós termék ára újra a listaárra emelkedik, vagy a fölé. Tény, hogy minél nagyobb a piacon az árualap, annál biztosabb az általános árszínvonal tartós csökkenése és persze annál több az akció is.
