Hiába állítja a Magyar Nemzeti Bank (MNB), hogy továbbra is indokolt a szigorú monetáris kondíciók fenntartása a magas miatt, az inflációs folyamatokat legjobban leíró maginflációs mutató egyre kevésbé támasztja alá az érvelését. Augusztusban ugyanis már a második egymást követő hónapban mért rendkívül enyhe árnyomást a magyar gazdaságban a Központi Statisztikai Hivatal.
Noha általában minden szem a fogyasztói áremelkedések éves alapú növekedésére szegeződik, és a fiskális és monetáris politikai szereplők is rendre ezt emelik ki, sokkal érdekesebb az egyszeri hatásoktól megtisztított maginflácó, annak is a havi bázisú értéke: a júliusban és augusztusban mért 0,2-0,3 százalékos áremelkedés összehasonlíthatatlanul alacsonyabb a tavaly nyáron, a sokk kezdetekor látott 3 százaléknál, sőt, ez már a korábbi, alacsony inflációs közeget idézi.
Tehát ugyan az éves árindexek magasak lesznek még egy darabig, és az üzemanyagár-emelkedés is bekavarhat, de az az árnyomás, amellyel a vállalatok és végső soron a fogyasztók szembesültek az elmúlt másfél évben, már tulajdonképpen megszűnt.
Ugyan kétségtelenül magas az augusztusi 16,4 százalékos fogyasztói árindex, de így is jogosan adódik a kérdés, hogy miért látja még mindig szükségét a jegybank az európai viszonylatban is egyedülálló kamatszinteknek, főleg, hogy közben a magyar gazdaság első számú közellensége, az ikerdeficit is eltűnt az energiaárak normalizálódásával.
A forint lehet a ludas
2022 októberében már olyan kedvezőtlen tendenciák bontakoztak ki, és olyan erőteljes volt a forint elleni spekuláció, hogy komoly jegybanki beavatkozásra volt szükség
– ezzel magyarázta az okokat a Világgazdaságnak Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető kutatója. Erre emlékezett vissza Matolcsy György a közgazdász-vándorgyűlésen úgy, hogy Magyarország árfolyamválság küszöbén volt.
Ugyanakkor hozzátartozik a teljes képhez – és erről már nem beszélt a jegybankelnök –, hogy tavaly az MNB két ízben is meglepte a piacot, amit az utóbbi azonnal megbosszult, kényszerpályára állítva a jegybankot: előbb májusban, amikor épp egy fokozatos szakaszra akart áttérni, és lassításra készült, miközben gyorsult mindenhol az infláció, majd szeptemberben, amikor meglepetésre bejelentette a kamatemelési ciklus lezárását, pedig tudni lehetett, hogy a fejlett jegybankok még javában szigorítanak.
Ezek után valahol nem is volt meglepő, hogy a forint októberben történelmi mélységbe zuhant, amit a jegybank vezetője a kormány nyakába igyekszik varrni. Mindenesetre tény, hogy a magyar fizetőeszköz elleni spekulációk ugyanúgy szerepet játszottak, mint az MVM állandó euróvásárlásai a felrobbanó gázárak következtében vagy a jegybank kikezdett hitelessége.
Év végére hét százalék lehet az infláció
Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője a Világgazdaságnak elmondta, a következő hónapokban csökkenhet mind az alapkamat, mind az infláció mértéke, de szerinte az utóbbi még mindig magas, emiatt sem lazít látványosan a jegybank. Ráadásul ott van a forint is, ami azonnal megérezne egy drasztikus lépést.
Ha levágná a jegybank 13 százalékról 8 százalékra az alapkamatot, egyből 440 forint lenne egy euró, amivel a havi bázisú maginfláció is felugorna. Ezzel kidobhatná a kukába az MNB az eddigi küzdelmét
– fogalmazott a közgazdász, hozzátéve, hogy a forint mozgását még a Fed is befolyásolhatja, amely még lehet, hogy tovább emeli a kamatszintet. Mindenesetre az infláció szerinte év végén 7 százalékos lehet, majd jövő év elején 6-6,5 százalékra csökkenhet. „Ezért gondolom azt, hogy a jövő év elején a 8,5 százalékos alapkamatnak még bele kell férnie, hogyha nincsen semmi extra esemény” – jegyezte meg Németh Dávid.
Ebből ered a jegybank és a kormány konfliktusa
Ahogy korábban írtunk róla, szinte borítékolható, hogy továbbra sem lesz súrlódásmentes a Magyar Nemzeti Bank és a kormány közötti viszony, főleg, hogy 2016 szeptembere után először lehetett magasabb az alapkamat, mint az infláció a múlt hónapban. Ami azért probléma a kormány szempontjából, mert ahogy közeledünk az egy számjegyű pénzromláshoz, és mérséklődik az árnyomás a gazdaságban, úgy kerül a növekedés beindítása a kormányzati fókuszba, amelyet viszont a pozitív reálkamat hátráltathat,
nem véletlenül mondta a Világgazdaság konferenciáján Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, hogy a jegybank küklopszüzemmódban működik, ugyanis semmi másra nem figyel, mint az inflációra.
A tárcavezető ugyanis leginkább attól tart, hogy a lakosság ahelyett, hogy végre elkezdene költekezni, a megtakarítások növelését helyezi inkább előtérbe. A magasabb infláció mellett is látható volt a lakosság óvatossága, de ha a pénzromlásnál magasabban lesznek a kamatok, az továbbra is elodázhatja a fogyasztási fordulatot.
Pásztor Szabolcs úgy látja, alapvetően érthető mindkét intézmény érvelése, a kormány a növekedést indítaná be a fogyasztás élénkítésén keresztül, míg a jegybank az árstabilitásban érdekelt, szerinte az MNB attól tarthat, ha ismét felpörög a fogyasztás, akkor annak az importfogyasztáson keresztül lehet negatív hatása az árfolyamra. És attól is tarthat, hogy ha az USA-ban vagy az eurózónában elkezdik emelgetni a kamatlábakat, akkor elolvadhat a kamatkülönbözet, így nyomás helyeződhet a forintra.
