Rengeteg hasonlóságot lehet felfedezni a 80-as évek Írországa és a mai Magyarország fejlődési pályájában. Az alacsony bérszínvonal és adókulcsok, a beáramló működő tőke vagy az uniós források hatékonytalansága egyaránt olyan közös vonás, amely mindkét ország felzárkózását meghatározta. Van egy lényeges különbség azonban: míg a 90-es évek a szolgáltató szektor, a tech forradalom, az egypólusú világrend, továbbá az amerikai dominancia időszaka volt, addig ma az újraiparosítás és a kínai tőke expanziójának korszakát éljük.
Hogy ez miért fontos? Az elmúlt évtizedek tapasztalata egyértelmű: azok az országok, amelyek a korszellemnek megfelelve képesek időben bekapcsolódni a világgazdaság vérkeringésbe egy-egy technológiaváltás alkalmával, óriási növekedési előnyt aknázhatnak ki. Dél-Korea, Finnország, Szingapúr és Írország is jó példa erre.
Jókor jó helyen – példátlan fejlődést írt le Írország néhány év alatt
Írország a 80-as évek végén még Európa szegényháza volt, alacsony bérköltségek, tőkeszegénység és rengeteg kivándorló jellemezte. Ez változott meg a 90-es évek végére, amikor a kelta tigris felébredt, és példátlan növekedési pályát írt le:
1995 és 2000 között éves átlagban 9 százalékkal bővült a GDP-je (ez idő alatt nálunk a növekedés 3 százalékos volt).
Mindez nem lett volna elérhető, ha az ország nem csatlakozik az 1990-es évek tech forradalmához. A globalizációs szintlépés részeként amerikai cégek százai helyezték át telephelyüket, amiben legalább annyit nyomott a latban az alacsony munkaerőköltség, mint a 12,5 százalékos társaságiadó-kulcs vagy az angol nyelvtudás.
Az újraiparosítás időszakát éljük, az ipar a jövő
Nem árt hangsúlyozni, hogy bár vitathatatlanul lehet hasonlóság bizonyos országok között, szinte valamennyi nemzet más és más egyedi jellegzetességekkel bír, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni a fejlődési pályák esetében. Ilyen például
- a nyelvi-kulturális különbözőség,
- a gazdasági vagy
- a munkaszervezési tapasztalat.
Magyarország esetében pedig elsősorban az iparban halmozódott fel az a tudás, amelyre lehet építeni a következő évtizedeket.
Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője szerint, ha nem is veszi át a szolgáltató szektor szerepét az ipar a gazdaságon belül, de a súlya várhatóan nőni fog, ebben pedig a zöldátállás és a háborúk nyomán felértékelődő hadiipar mellett az ellátási láncok rövidülése is szerepet játszik. Ugyanakkor nagy kérdésnek nevezte, hogy a mesterséges intelligencia terjedése milyen hatással lesz a nagy szektorokra, azaz hogy a szolgáltatások vagy az ipar súlyát emeli-e meg a jövőben.
Úgy áramlik Magyarországra a kínai tőke, mintha nem lenne holnap
A közgazdász szerint Kínának ezeregy problémája van, a demográfiai krízistől kezdve a növekvő államadósságig, az ország és a kínai tőke terjeszkedése ennek ellenére jól kivehető. A 90-es évek óta aktívan támogatja a saját cégeit, hogy piaci pozíciókat tudjon szerezni. Ám az már korántsem igaz, ami sokáig jellemző volt rá, hogy kizárólag az olcsó dömpingáruival versenyezne, főleg azután, hogy évek óta tudatosan egyre többet fektet az innovációba, 2019 óta pedig már többet költ k+f-re, mint az
Elektromos átállásban és akkumulátorgyártásban is Európa előtt áll Kína, nem véletlen, hogy nem a német akkumulátorgyártók dominálnak
– magyarázta Németh Dávid, aki ezzel együtt sem gondolja, hogy minden iparágban – beleértve az autóipart is – előrébb járna a távol-keleti ország, mint az európai államok. Magyarországon mindenesetre már jelen vannak a legnagyobb kínai cégek, így a CATL és a Sunwoda, és ha igazak a sajtóhírek, akkor BYD is minket választ. Ez a három kínai cég mintegy 7700 milliárd forint értékű beruházást valósíthat meg nálunk.
Az energián és a magyar cégeken múlik a siker
A valós szám persze ennél is magasabb lehet, ha a teljes FDI-állományt nézzük: az idei év első felében már a tavalyi 6,5 milliárd eurós rekord is megdőlt. Németh úgy véli, nagyon jó, hogy ennyi működő tőke érkezik Magyarországra, az viszont már kérdést vet fel, hogy abba az ipari szektorba érkezik, amelynek igen magas az energiaigénye. Talán ennek is köszönhető, hogy a kormány az évtized végére a mostani másfélszeresére növelné az ország enerigatermelését.
A másik gond – amin tulajdonképpen múlik a következő évtized sikere, és ami talán jóval nehezebb feladat is –, hogy a magyar cégek hogyan tudnak majd bekapcsolódni a termelésbe, valamint miként oldódhat a gazdaság dualitása. Az biztosan nem lesz elég, hogy idejönnek ezek a kínai vállalatok, és zárványszerűen termelik a GDP-t. Mindenesetre Németh Dávid szerint a középtávú növekedési üteme és a potenciális növekedése is 3–3,5 százalék között lehet a magyar gazdaságnak.
