A meglepetésszerű januári adat után, februárban az éves üteme minimális mértékben gyorsulhatott: az elemzők várakozásai szerint 3,9 százalékot jelenthet pénteken a Központi Statisztikai Hivatal az év első hónapjában mért 3,8 százalékkal szemben. A Világgazdaság konszenzusa szerint múlt hónapban 0,9 százalékkal emelkedhettek havi alapon az árak, a januári 0,7 százalékot követően.
Bár a Világgazdaság elemzői konszenzusa újra 4 százalék alatti éves inflációt vetít előre, az elemzők közül többen is 4 százalékos vagy afeletti értékkel számolnak. Igaz, a becslések között található olyan is, amely az inflációt februárra még a januárinál is alacsonyabbra, 3,7 százalékra jósolja. Ami az egész évre szóló előrejelzéseket illeti, 4,0 és 5,2 százalék között szóródnak az értékek, a konszenzus szerint 2024 egészében a fogyasztói árak 4,5 százalékkal drágulhatnak, jövőre pedig 3,9 százalékkal.
Az üzemanyag ronthatja a számokat
A megkérdezett elemzők egyetértettek abban, hogy februárban az üzemanyagok felfelé húzhatták az árindexet: a január második felében és február folyamán is folytatódó, erőteljes áremelkedés érdemben gyorsíthatta a pénzromlás ütemét. (A KSH a módszertana szerint az árakat minden hónap első 20 napján méri fel, márpedig az üzemanyagárak megugrása január második felében történt, így az emelés nagy része februárban jelenik meg az adatokban.) Ezzel ellentétben az enyhe téli időjárással összefüggésben a háztartási energia havi indexe negatív lehetett.
Az inflációhoz februárban az üzemanyagárak mellett az élelmiszerek, szeszes italok, dohányáruk csoportja, illetve a szolgáltatások folytatódó év eleji átárazása is hozzájárulhatott – emelte ki a Világgazdaságnak Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője. Szerinte havi alapon a háztartási energia mellett még a ruházkodási cikkek is lefelé nyomhatták az árakat, éves alapon pedig a tartós fogyasztási cikkek ára csökkenhetett nagyobb mértékben februárban, folytatva a négy hónapja tartó trendet. Ez utóbbira magyarázat a globálisan gyengülő kereslet az iparcikkek iránt, ami visszafogja az árazásokat. A legoptimistább, 3,7 százalékos prognózist közgazdász így fogalmazott:
Az elmúlt szűk egy évben megszokott, dinamikus dezinfláció korszaka a végéhez ért. Februárban már csak minimális mértékben fékeződhetett tovább az inflációs ráta.
Az elemző kitért arra, hogy az előttünk álló hónapokban várható a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások, valamint a telekommunikációs szolgáltatások szokásos év eleji átárazása. Ez a szektor – az eddig beérkezett információk alapján – visszatekintő átárazást alkalmaz, vagyis általánosságban véve két számjegyű áremelést hajtanak végre, ami így magasan tarthatja az inflációt.
Átmenetileg újra gyorsulhat az infláció
Ami az infláció éven belüli pályáját illeti, a közgazdászok azzal számolnak, hogy valamikor tavasz végétől átmenetileg újra erősödik – akár 5 százalék fölé – a drágulás, majd egy visszacsúszást követően, év végére újra gyorsul az ütem. Nehezíti a dezinfláció folytatását a gazdaságba fokozatosan visszatérő kereslet, kérdés, hogy a vállalatok a reálbérek növekedése nyomán várhatóan felpattanó belső fogyasztásra miként reagálnak majd.
Bizonytalansági tényező a forint árfolyama is: ha tartósan gyenge marad a hazai fizetőeszköz, netán tovább romlik az értéke, az az importált termékek árán keresztül az inflációra erős negatív hatást gyakorolna.
Az év egészére nézve a legnagyobb kockázatot az üzemanyagárak alakulása jelenti, amelyet a világpiaci olajárak, és így a globális konfliktusok befolyásolnak.
Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője arra hívta fel a figyelmet, hogy
fenntartható módon csak 2025-ben kerülhet a 2–4 százalékos toleranciasávba az infláció.
A közgazdász úgy látja, hogy a szolgáltatások esetében március–áprilisban jelenhet meg legintenzívebben az év eleji átárazások hatása. A fogyasztás helyreállásának üteme, illetve a várható újbóli feszesedése ösztönözheti a szolgáltatókat arra, hogy árat emeljenek.
Az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai szerint a januárit követően a februári átárazások a legerősebbek, vélhetően azért, mert az ellátási lánc vége felé lévő vállalkozások ekkorra tudják meg, hogy a beszállítóik mennyivel emelték meg áraikat – figyelmeztetett Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza. Jelezte, hogy a magasabb átárazást elsősorban az üzemanyag-drágulás másodkörös hatásai, valamint a magasan ragadt inflációs várakozások táplálják, ezzel ellentétben a drágítások elmaradása mellett szól az alacsony kereslet, illetve a visszaeső energiaárak. Emlékeztetett:
Tavaly januárhoz képest jelentős dezinfláció zajlott le a magyar gazdaságban, a pénzromlás mértéke 25,7 százalékról 3,8 százalékra csökkent, azaz visszakerült a jegybanki célsávba.
Mekkorát vághat a kamatból az MNB?
A 3,8 százalékos éves alapú infláció megerősítette az MNB-t abban, hogy februárban nagyobb ütemű kamatvágást hajthasson végre, ugyanakkor az elmúlt időszak devizapiaci turbulenciái miatt a 100 bázispontos csökkentés megismétlése most kérdésesnek tűnik. A kormányzat és a vállalkozói képviseletek részéről korábban több jelzés is érkezett a jegybankhoz a kamatvágások gyorsítására. A februári inflációs adat pénteki közlését követően még csaknem három hetet kell várni, hogy megismerhessük a központi pénzintézet döntését, amelyet az infláción kívül a pénzügyi rendszer sérülékenysége és egy sor egyéb tényező befolyásol.
A magyarok legnagyobb mumusának lebirkózása: így szelídült az infláció egy számjegyűvéA kormány nem várta ölbe tett kézzel, hogy az infláció lefelé csordogáljon a 2023 eleji 25 százalékról, hanem felsorakozott a jegybank által vívott csatában, és valóságos hadjáratot indított az árdrágítások ellen. A kötelező akciózás, az online árfigyelő és az egyeztetések az üzemanyagpiac szereplőivel is hozzájárultak az infláció „lebirkózásához”, de tavaly a globális inflációs környezet is segített. Mindezek eredményeképpen októberre teljesült az áhított cél: újra egy számjegyűvé vált a fogyasztói árak emelkedése. Így szorult vissza a magyarok legnagyobb mumusa, az infláció, összefoglaltuk. |
