Aszály ide, toxin oda, nem mondanak le a termelők a kukoricáról

A kukorica tervezett vetésterülete idén 831,4 ezer hektár, ami 35,3 ezer hektárral magasabb, mint egy éve – derül ki a falugazdászok által gyűjtött adatokból. Ez nem nagy emelkedés, de az elmúlt évek aszály- és toxinkárait tekintve mégis némileg meglepő. Hosszabb távon érdemes vizsgálni a kukoricatermelést, így pedig már határozott területcsökkenés látszik – mondta a Világgazdaság érdeklődésére Csősz Tibor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) tanácsosa.

Nem is olyan régen, 2019 és 2021 között három év átlagában is évente egymillió hektár fölött volt a betakarított terület. Az idei némi növekedést magyarázhatja az is, hogy sok minden más nem kerülhet bele a vetésforgóba, de az is elképzelhető, hogy a termelők most nagyobb arányban vetnek biztonságosabban betakarítható, korábban érő hibrideket – mondta.

Jócskán megnőtt a szója tervezett vetésterülete, a tavalyi 72,5 ezer hektár után idén 98,6 ezer hektár a terv. Ez a növekedés már egy ideje tart, és kormányzati ösztönzés is segíti. Az Agrárminisztérium többször tudatta, hogy prioritásként kezeli az évi több százezer tonna, zömében GMO-s import szójadara kiváltását és GMO-mentes takarmánybázis létrehozását.

A kukorica még elmegy, de a repcében már nem bíznak

A szójáéval ellenétes a trend a repcénél: az elvetett 133,3 ezer hektár repceterület tavaszra 1750 hektárral lett kevesebb, vagy mert ki sem kelt, vagy mert ki kellett szántani. A repce területének csökkenése egy ideje „benne van a pakliban” – mondta Csősz Tibor. Az agrártárca már ősszel előrevetítette, hogy az elsősorban olajos növényként termelt, de a fehérjeellátásban is fontos repce vetésterülete a 2024–2025-ös szezonban mintegy 200 ezer hektárral lehet kevesebb a 2018-as 330 ezer hektárnál. Okként a repcét megviselő 

• éghajlatváltozást,
• az aszályos időszakokat,
• a hatóanyag-kivonások miatt problémás növényvédelmet, valamint 
• a piaci gondokat 

lehet megnevezni,

Ellenben a napraforgó tervezett vetésterülete a tavalyi 699,8 ezer hektárról 746 ezer hektárra emelkedett az idén. Ennek elsősorban az az oka, hogy 

Az őszi vetések állapotáról a MOSZ tanácsosa elmondta, hogy a téli, nagyon erős csapadékhiányon azért általánosságban enyhített a márciusi esős időszak, magukhoz tértek, de azért elég vegyes a kép. Volt olyan vármegye, ahol csak 30 milliméterről tudtak beszámolni, de olyan is, ahol 100-120 milliméterről is, és érdekes módon most ott esett kevesebb eső – például Borsod-Abaúj-Zemplénben –, ahol egyébként több szokott, és igaz ez fordítva is, mert például Hajdú-Biharból 80-100 millimétert jelentettek.

Még mindig nagy a csapadékhiány

Sok helyen azért meglehetősen egyenetlen volt a csapadék eloszlása, Veszprém vármegyének például van olyan része, amelyik semmit sem kapott az egyébként átlagosan 60-80 milliméter csapadékból. Zalában pedig rövid időre még belvizes foltok is kialakultak, amelyek hátráltatták a tavaszi munkákat.

Vasból olyan jelzés érkezett, amely szerint megérkezett a csapadék, de összességében még mindig több száz millimétert várnának, mert olyan nagy a kiesés az előző évről, hogy a talaj mély rétegeiben a leesett 100 milliméter ellenére vízhiány van. Ugyanez igaz Hajdú-Biharra, ahol pedig 200 milliméter víz hiányzik a talajból. A termelők bíznak abban, hogy bejönnek az előrejelzések, és ezekben a napokban még kapnak esőt.

Az időjárási körülmények közül Csősz Tibor még kiemelte az áprilisi fagyokat, amelyek egy-két napos csúszást okoztak a tavaszi munkákban, mivel a fagyok miatt a talajhőmérséklet nem volt megfelelő a vetéshez.

Mindezekkel együtt a MOSZ tanácsosa úgy látja, hogy körülbelül a tavalyi ütemnek megfelelő előrehaladást érhettek el a tavaszi munkákban. Amelyeket egyébként nem akadályozott vetőmag- vagy vegyszerhiány, egyedül a tavaszi árpa vetőmagjából, illetve a zöldugarhoz felhasználható magkeverékekből volt egy kicsit szűkebb a kínálat, de hiány ezekből sem volt.