A Mol minden hordó olajért lehajol

A nemzetközi csoportként és regionális multiként működő Mol kiemelt hangsúlyt fektet a magyarországi tevékenységére is. A szénhidrogének hazai kutatása és termelése terén a társaságnak a mezők lassú kimerülésével kellett felvennie a kesztyűt. A részletekbe és tervekbe Schubert Archibald, a Mol-csoport Kutatás-Termelés szervezetének vezetője avatta be a Világgazdaságot.

Mennyi olajat és gázt tervez a Mol az idén felszínre hozni?

A Mol kutatási és termelési ágazatának tervei nem változtak a korábbi évekéhez képest: legalább szinten tartani, de inkább növelni kell a hazai felhozatalt. Azonban fontos kiemelni, hogy a hazai olaj és gázmezők nagyon „érettek”, azaz régóta termelésben vannak. Ilyen a zalai, a pusztaföldvári vagy az idén 60 éve gázt és kőolajat termelő algyői is. Az érett mezőkön a termelés előrehaladtával a mélyben fokozatosan csökken a nyomás, így nehezebben hozható fel a szénhidrogén, és annak mennyisége is csökken idővel. E csökkenés nem elenyésző, évente több mint 10 százalékos. Ez azt jelenti, hogy az évi körülbelül 36 ezer hordós termelésünkből nagyjából 4 ezer hordót elveszítünk, ha nem teszünk ellene. A szinten tartás érdekében e csökkenést új forrásokból igyekszünk pótolni, de ezzel nem elégszünk meg, hiszen ennél többet szeretnénk. Ezért nap mint nap mindent megteszünk azért, hogy több olajat és gázt termeljünk mennyiségi cél meghatározása nélkül. Mindkettő érték, hiszen mindkettőben importra szorul az ország.

Hogyan pótolják a kieső termelést?

Erre ma már nincsen egy egyszerű recept. A kulcs, hogy mind az új készletek felkutatásában, a mezőfejlesztésben, illetve a kútmunkálatok esetében is minden követ megmozgassunk. Ez utóbbiban mindenképpen segítség, hogy van mintegy ezer kutunk, amely jelenleg is termel. Kollégáink folyamatosan vizsgálják, hogy milyen eszközökkel, például új rétegek megnyitásával, a termelés optimalizálásával vagy más megoldással tudjuk növelni a termelést.

A szinten tartás miatt nem nő az egységnyi termelés költsége?

Nem feltétlenül. Kisebb beruházásokra valóban szükség van, azonban egy meglévő kútra irányuló kútmunkálat költsége sokkal kisebb, mint egy új kút fúrásáé. Sok esetben napi 50-100 hordós plusz termelésről beszélhetünk, ami elsőre nem jelentős, de, ha mindet összeadjuk akkor a sok kicsi a végén már sokat tesz ki. Ezért fontos, hogy a lehető leghatékonyabban, észszerű költségek mellett termeljünk, ezáltal biztosítva, hogy az ilyen munkákat is érdemes legyen elvégeznünk.

Az import árához képest is megéri növelni a belföldi termelést? Az országnak fontos az energiafüggetlenség, de egy vállalatnak onnan érdemes alapanyagot beszereznie, ahol az olcsóbb.

Cégcsoporton belül ugyanannyiért adjuk el az olajat a finomítóknak, mint bárki más is, azaz piaci árat kapunk érte. A mi üzletágunk számára inkább az a kérdés, hogy nekünk ezen a piaci áron megéri-e beruházni ezekbe a kutakba. Ha úgy látjuk, hogy egy beruházás megtérül, akkor elvégezzük. Ez viszont azt is jelenti, hogy jobban megéri a hazai termelésbe fektetni, mint az importra hagyatkozni, arról nem is beszélve, hogy a saját kitermelésünk után befizetett bányajáradék vagy adók, mind fontos bevételek az állam számára, amit az import nem biztosít.

Kiemelhető néhány példa ilyen idei termelésnövelésre?

Az egyik legfontosabb elem a kutatás, amely során egy-egy kúttal új, korábban fel nem fedezett mezőket keresünk. A legnagyobb lehetőségek ezekben vannak. Ugyanakkor a siker nem garantált, hiszen az iparági átlag alapján négyből csak egy kút lesz sikeres. Ezért is vagyunk büszkék a vecsési, vagy a nemrég bejelentett somogysámsoni találatainkra.

A többi területen nehéz egyet-egyet kiemelni, mert nem látványos tételekről, hanem sokszor megtalált 50-100 hordóról van szó, de, mint mondtam, minden hordóért lehajolunk. Ezek együttes mennyiségének köszönhetően haladta meg a 2024-es termelésünk a 2023-ast.

Min múlik, hogy hová adják el a belföldi olajat?

Ez nagyon egyszerű, hiszen az olajat legjobban a hazai finomítóba éri meg eljuttatni, így az összes kőolajunk a Mol finomítójába kerül, Százhalombattára.

A horvát határ közelében felhozott olaj sem kerül az INA finomítójába?

Nem, a határ menti zalai és a somogyi régióból, például Sávolyból is tartályautón jut az olaj Százhalombattára, ami még így is jóval közelebb van, mint az INA rijekai finomítója. Viszont van olyan, a határ közelében kitermelt földgázunk, amely a nagy szén-dioxid-tartalma miatt nem kerülhet közvetlenül az FGSZ hálózatába. A belőle történő szén-dioxid-leválasztást már az INA-val Horvátországban végezzük egy dúsító technológiával. A szén-dioxidot ott lesajtolják a föld alá, mi pedig jó minőségi gázt kapunk vissza, amely az FGSZ hálózatán keresztül eljuthat a magyar fogyasztókhoz. Frissített stratégiánk egyik fő pillére a regionális szinergiák kihasználása, erre jó példa ez az együttműködés a Mol és az INA között.

Az ország tavalyi, több mint egymillió tonnás olajtermeléséről mennyi jutott a Molra?

Közel 50 százaléka. Ez azért fontos, mert 3-4 éve napi 32-33 ezer hordó olajat és földgázt termeltünk, míg 2024 utolsó negyedévében már 37 ezer hordót az említett, 10 százalékos természetes termeléscsökkenés ellenére. Az elmúlt években a szinten tartás és a növelés érdekében végrehajtott beruházásaink nélkül mára már csak napi 20 ezer hordónál tartanánk. További pillére a termelésünk szinten tartásának az inorganikus növekedés. Itt lép be az az Endrőd térségében működő gázüzem, s bányatelkek, a termelőkutak és az ezekhez tartozó infrastruktúra, amelyet a múlt év végén vásároltunk meg az O&GD Central Kft.-től. A terület napi körülbelül 1000 hordó olajegyenértéknyi szénhidrogént, főként földgázt ad. Úgy látjuk, hogy a megvásárolt bányatelkeken érdemes rövid időn belül kutatást indítanunk, amelyek remélhetőleg sikeresek lesznek és tovább növelhetik a gáztermelésünket.

Kedvező esetben az idén hány új termelőkutat helyeznek üzembe az új bányatelken?

A következő 12-15 hónapban 2-3 kutatófúrást tervezünk. Ezek előkészítése és engedélyeztetése folyamatban van. Így az első fúrásra leghamarabb 2025 végén kerülhet sor. Ugyanakkor máris növeli a tevékenységünk hatékonyságát a kínálkozó szinergia kihasználása, hiszen mostantól összehangoltan, optimálisan működtethetjük a területen lévő, eddig külön egységként működő gázüzemeket a közelben lévő infrastruktúránkkal.

Mekkora a Mol részesedése a magyarországi földgáztermelésből?

Nagyjából 80 százalék, vagyis jelentősebb, mint az olaj esetében, ugyanakkor a magyarországi kitermelésünknek is jelentősebb része, körülbelül a kétharmada földgáz. A kitermelt földgáz egy részéből fedezzük a saját, például finomítói felhasználásunkat, míg a fennmaradó részt értékesítjük.

A finomítás igényeihez képest milyen minőségű és mennyire egységes összetételű a magyarországi kőolaj?

A minősége kifejezetten jó, sok szempontból jobb is, mint az orosz. A vecsési olaj dermedési pontja 35-36 Celsius-fok, vagyis 20 fokon már sűrű, alig folyik. De mivel 70 fokon kerül a felszínre, megfelelő tartályautóban fél óra alatt eljuttatható a százhalombattai finomítóba. Az értékét a magas a paraffin- (viasz), illetve alacsony kéntartalma adja, ami előny sok termék gyártásánál. Ennek és más tulajdonságainak köszönhetően bizonyos termékekből több állítható belőle elő, mint az orosz olajból. Ilyenek a bázisolaj, a motorolaj és a kenőolaj.

A finomító fel tudja egyszerre dolgozni az orosz és a magyar kőolajat?

Technológiailag meghatározott bedolgozási arányok és üzemeltetési paraméterek betartása mellett igen, a finomító képes egyszerre magyar és orosz kőolaj feldolgozására.

A kőolaj mekkora hányadából lesz üzemanyag?

Nagyjából 50-60 százalékából. Ám sokan elfelejtik, hogy minden műanyag is kőolajból készül. Százhalombattán a kőolajból előállított vegyipari benzinből Tiszaújvárosban gyártanak műanyagipari alapanyagot. Ilyenek a szigetelőanyagok, a polietilén a HDPE és az LDPE. Ezek elkerülnek a építőiparba, megjelennek szinte minden fogyasztási cikkben, és nem helyettesíthetők mással.

Milyen a magyarországi gáz minősége?

A kitermelt gázunk legnagyobb része mindenben eleget tesz a magyarországi szabványoknak, így azoknak a határértékeknek például a nitrogén és a szén-dioxid aránya esetében, amelyek alapján közvetlenül bejuttathatók az FGSZ hálózatába. De nem minden gázunk ilyen. Ezek az úgynevezett inert gázok, amelyek metántartalma csak 60-70 százalékos. Ezek nagy része a szanki dúsítóüzemünkbe kerül az ország egészéből egy gerincvezetéken. Az üzemben leválasztott szén-dioxidot

• az ipar használhatja,
• vagy visszasajtolható a föld alá,
• a már dúsított, jó minőségű gáz pedig bekerül az országos hálózatba.

Mi remélhető az új szénhidrogén-koncessziós megállapodásoktól?

Az Energiaügyi Minisztérium öt év után tavaly írt ki koncessziós pályázatokat. Öt területre pályáztunk, ebből négyet megnyertünk. Ezekből a következő két évben még biztosan nem várható fúrás, hiszen zöldmezős területekről van szó, amelyekről kevés adatunk van. Első lépésben a 3D-s szeizmikus kutatásokkal kell feltérképeznünk a felszín alatti kőzeteket, azok alakzatát 2-3 kilométer mélyen. Ha találunk ígéretes formációkat, amelyben kőolaj vagy földgáz gyűlhetett össze, akkor azokat megcélozzuk fúrásokkal. Ez az előzetes munka azonban sok időbe és pénzbe, a kinyert adatok értelmezése pedig rengeteg munkába kerül. Ezeken a területeken a következő 2-3 évben kerülhet sor több fúrásra.

Igénybe vehető támogatás e kutatások kockázatának csökkentéséhez, ahogyan a geotermia esetében?

Alapvetően nem számolunk támogatással, de nem is tudunk ilyen lehetőségről. A koncessziókért zajló verseny során viszont már a pályázatokban vállalnunk kellett egy munkaprogramot, vagyis úgy nyertük meg az államtól ezeket a területeket, hogy azokon mindenképpen le kell fúrnunk néhány kutat.

Az adatok terén mennyire indulnak a nulláról ezeken a területeken?

Van, ahol teljesen, de van, ahol támaszkodhatunk az elmúlt 60 év hazai olajkutatásának analógiájára, esetleg korábbi, egyszerűbb, 2D szeizmikus mérésekre. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy több milliárd forintért új kutakat fúrjunk és ne végezzük el az újabb vizsgálatokat modernebb eszközökkel.

Mi történik, ha forró vizet találnak, de a koncessziójuk szénhidrogénre szól?

Ha éppen van az adott területen geotermikus kutatási jogunk is, akkor kinyerhetjük a forró vizet. Azonban egészen máshogy kell hozzákezdeni a földhő kutatásához, mások az eszközei, mások a munka során felhasználandó anyagok (például a cement) is, így ezekkel csak a legritkább esetben számolunk.

Hol tart a lítiumprojekt?

Mivel új technológiával szeretnénk kinyerni a szénhidrogénnel felhozott vízből a lítiumot, rögtön több, ilyen technológiát fejlesztő nemzetközi céggel vettük fel a kapcsolatot. Ezek azt vizsgálják a megbízásunkból, hogy a Pusztaföldvárról hozzájuk kiszállított rétegvízből kinyerhető-e a lítium. Alapvetően ígéretesnek tartjuk az eredményeiket. Azt a megoldást fogjuk kiválasztani, amelyik költségben, időben, minőségben és más szempontok alapján nekünk a legkedvezőbb. A következő lépés az lesz, hogy a kiválasztott cég a helyszínre telepíti a technológiáját egy nagyobb mennyiségben elvégzendő teszthez. Most egyeztetünk ezekkel a cégekkel, reményeink szerint még 2025-ben eldől, hogy melyik céggel folytatjuk tovább.

Mikor indulhat be egy másik új üzletág, a szén-dioxid-letárolás?

Egyelőre keressük az erre alkalmas, kimerült tárolókat, de ez még kezdeti fázisban van.