Miközben a hazai turizmus egyre szebb számokat produkál, a vendéglátás egyelőre stagnál, bár vannak bíztató jelek. Meddig tarthat a tendencia és mit tehetnek a vállalkozások – erről kérdeztük a gasztronómiai szakembert.
Évek óta sok a negatív hír a hazai vendéglátás háza tájáról, mit lehet mondani, hogyan fest jelenleg a helyzet?
Sajnos még mindig nem túl rózsás a helyzet: továbbra is érződik a járvány miatti korlátozások utóhatása, és most még ugyanúgy elmondható, hogy az emberek nagyon meggondolják a kiadásaikat, csak akkora összeget költenek vendéglátásra-turizmusra, amelyet a legfontosabb kiadásaikon felül erre tudnak szánni. A Covid miatti lezárások óta a vendéglátóhelyeken alaposan lecsökkent a vendégszám, igaz, az árbevételek jelentősen növekedtek. Ennek ellenére, a megemelkedett kiadások miatt, az eredményességi mutató a nulla felé közelít 2023 óta.
Nem is csoda, hogy a járványidőszak alatt sokan hagyták el a pályát, kevesebben tértek vissza, és kevesebb vendéglátó egység is nyílt meg újra. Bár a munkaerőhiány mostanra többnyire csupán a szezonális helyeket sújtja, az éttermekben az látszik: nagy a mozgás, a mai napig gyakori, hogy egy vendéglátó egység kinyit, másik pedig bezár, bár az utóbbi időben lassult a bezárások üteme. Az éttermek egy része rövidítetten tart nyitva még az idegenforgalmi centrumokban is, és sajnos jellemző az árverseny, vagyis hogy igyekeznek egymás alá menni árban, és ezzel bevonzani a vendéget. Mindez még mindig a járványidőszak következménye, amely várhatóan évekig húzódhat.
Mennyire jellemző ez világszinten, és mennyire Magyarország-specifikus, hogy a Covid-hatás még mindig ennyire érezhető?
A nyugat-európai és a többi külföldi országban a vendéglátás hamarabb visszaépült, és a vendégek hamarabb visszatértek a karantén előtti szokásaikhoz, így Magyarországra is jönnek. Ennek oka talán az is, hogy őket talán kevésbé érintették a válságok, például a háború, az ezáltal kialakult inflációs hatás, energiadrágulás. Szép számban vannak
Budapesten és a nagyobb vidéki turisztikai centrumokban is külföldiek, főként a magyar vendégek tűntek el, és kevesebben tértek vissza a Covid-időszak óta. Az biztos, hogy ma minden egyes vendégért meg kell küzdeni.
A magyar vendéglátók tehát sok szempontból nincsenek könnyű helyzetben, a bérek ugyan kezdenek kiegyenlítődni, de rendkívül magasak az üzemeltetési költségek. Azok a vendéglátóhelyek, amelyek korábban magasabb áron kötöttek energiaszerződést, egyelőre még a magas energiaszámlák terhét nyögik, ráadásul idén is volt több áremelkedés, drágult több alapanyag ára.
Mit lehet tenni, mivel lehet segíteni az ágazatot?
Próbáljuk az élményszerzés felé terelni a vendéglátóegységek szolgáltatásait. Hand in hand néven egy Erasmus+ partnerség keretében, olasz együttműködési mintát alapul véve, új filozófiát igyekszünk bevezetni az oktatáson keresztül a hazai vendéglátás világába, amelynek hosszú távú célja a fogyasztói szokások átalakítása, a lokális termelés támogatása a térségi agrár- és vendéglátó vállalkozók összekapcsolásával. Az együttműködés nyertese lehet a vendéglátás is, hiszen csak akkor tudnak minőségi alapanyagot kínálni, ha nagyon jó az agrárháttér. Vidéken egyébként már egyre gyakoribb, hogy az éttermek lehetőleg mindent megtermelnek maguknak, amit nem, ahhoz megkeresik a termelőket kistérségi vagy megyei szinten.
Az együttműködésben részt vevő olasz agrárturisztikai vállalkozások által követett minta azért is lehet érdekes és példaértékű a hazai vendéglátás szereplőinek, mert az olasz vállalkozások árbevétele a Covid-időszak alatt – amikor elindították az összefogást– sem csökkent, hanem növekedett. A tananyagmódszertan júliustól egyszerre válik elérhetővé az unió 26 tagállamában és itthon, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség honlapján, beépülve a középfokú oktatásba, remélhetőleg segítve mindkét ágazat – a turizmus és az agrárszektor – munkáját.
Említette, hogy frekventáltabb idegenforgalmi helyeken is előfordul, hogy spórolásból korábban zárnak az éttermek. Mi a véleménye arról, és lehet-e összefüggés azzal, hogy manapság a nagyobb hotelek is visznek saját éttermet, szobaáraikat félpanzióval kínálják, amelyet házon belül vehetnek igénybe a vendégek, és ezzel a környező vendéglátóhelyek jelentős forgalomtól eshetnek el?
Ez érthető, bár nem szerencsés gyakorlat, nagyon fontos lenne a vendéglátásban az összefogás ereje. Vallom, hogy
az éttermeknek nem vetélytársként kell egymásra tekinteniük, hanem segíteni, ajánlani a másikat. A vendéglátóhelyeknek inkább olyasvalamivel kell kitűnniük a többi közül, ami megkülönböztethetővé teszi őket, legyen szó itt akár az ételek minőségéről vagy a lokalitás hangsúlyozásáról.
Egyébként a gyakorlat is azt mutatja, hogy amikor hosszabb, többnapos nyaralásra érkezik egy család, szívesen látogatnak el más éttermekbe is, gyakorta úgy is, hogy már be vannak fizetve félpanzióra.
A magyar konyha egyeduralkodó volt évtizedeken át a hazai vendéglátásban. Mennyire van ma respektje, és milyen a kortárs magyar konyha?
A magyar konyha nagyon sokat fejlődött az elmúlt tíz-tizenkét évben, köszönhetően a világot járt magyar szakácsoknak, akik rangos nemzetközi megmérettetéseken is jelentős eredményeket értek el. A csúcséttermekben, külföldön szerzett tudás mostanra leszivárgott egészen a közétkeztetésig, amely óriási fejlődésen ment keresztül a hazai éttermekkel együtt az utóbbi tíz évben. Nagyon jó az irány, elkezdtünk felzárkózni Nyugat-Európához tálalás, ízek tekintetében, és az is jó hír, hogy egyre több étteremben készítenek külön fogásokat a különböző ételallergiában szenvedőknek.
Ha a tájjellegű ételekről beszélünk, sokkal nagyobb a szortiment, ezért is jó a most induló Hand in hand kezdeményezés, hiszen ha megvizsgáljuk, szüleink, nagyszüleink hogyan étkeztek, és ezt a modern kori technológiával készítjük, akkor nem csak az itthon megtermelt áruk sokaságát, a földek „ízét, ásványosságát” tudjuk visszaadni a vendégnek, hanem magunkból, magyarokból is egy jókora adagot. Ha mindez kiváló minőségű borokkal társul, akkor az egészen biztosan az arra a tájegységre speciálisan jellemző ízt fog nyújtani.
Mire számít az idei évet illetően, megtörhet az utóbbi időszakot jellemző negatív folyamatok sora?
A szakma bizakodik, ha a tavalyi évet meg tudjuk ismételni, és az eredményességen tudunk javítani, akkor ez az év már jónak lesz mondható. Az igazi áttörésre azonban inkább 2026-tól számítok. A beszállítói hálózattal, kistermelőkkel, őstermelőkkel tartva a kapcsolatot, ők is ezt valószínűsítik. Abban egyetértettünk: nem szabad engedni a minőségből, meg kell őrizni, ezt az egy-két nehezebb évet még át kell vészelni a közös jövő érdekében, és nem minőségben, hanem eredményességben kell picit hátralépni. Bízunk benne, hogy a magyar vendégek a hazai vállalkozásokat segítik majd ezúttal is, miként a Covid-időszak alatt, amikor minél többen Magyarországon nyaraltak, és az itthoni éttermeket, szolgáltatásokat vették igénybe. Remélhetőleg 2025 nyarán is meg fog mutatkozni ugyanez a tendencia.
Hogy mi könnyíthetné a hazai vendéglátóhelyek helyzetét? Szerencsés lenne, ha nem függnének ennyire a nemzetközi energiaáraktól, ha alternatív energiaforráshoz tudnának jutni, de ha nincsen fejlesztésre félretett pénzük, akkor sajnos ezt nem fogják tudni megvalósítani. Fontos az is, hogy igyekezzenek a környékbeli termelőkkel kapcsolatot kiépítve helyi alapanyagokat beszerezni, mert nemcsak jóval olcsóbb, mint ha egy hipermarketben vásárolnák meg, de jobb minőségű is. Ezzel pedig meg tudják magukat különböztetni a többi étteremtől, kiemelkedve az átlagból.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.