Arányaiban több kohéziós forrást hívott le eddig Magyarország a 2021–2027 közötti programozási ciklusban, mint az a Lengyelország, amely 2024 tavasza óta minden zárolás alól fel lett mentve – ez derül ki az Európai Bizottság hivatalos adataiból. Ahogy korábban beszámoltunk, a nyári hónapokban felpörögtek az uniós kifizetések hazánk irányába, noha úgy tűnt sokáig, hogy leállt a forrásbeáramlás, augusztusban egy nagyobb összeg érkezett Brüsszelből. Az államháztartás hétfőn közölt részletes jelentése alapján augusztus végéig 500 milliárd forint bevétele származott a büdzsének uniós programokból.
Július elején írtunk róla, hogy alig érkezik uniós forrás Magyarországra, az Európai Bizottság hat hónap alatt kevesebb mint 200 milliárd forintot utalt át, utoljára 2018-ban fordult elő, hogy ilyen kevés EU-s pénz folyt be az államkasszába. Emiatt folyamatosan csúsztunk hátrafelé a tagállamok között a forráslehívás terén. Míg tavaly év végén még 11.-ek voltunk, július elején már csak 14.-ek. Aztán Navracsics Tibor közigazgatási és fejlesztési miniszter augusztus 26-án egy uniós projekt átadásán, a Tolna vármegyei Simontornyán beszélt arról, hogy jött egy nagyobb, 200 milliárd forintos csomag az Európai Bizottságtól.
Az augusztusi utalásnak meg is lett az eredménye: a 27 tagú unióban jelenleg 13.-ak vagyunk 13,4 százalékos forráslehívással. A lengyelek, akik igyekeznek Brüsszel minden kívánságának megfelelni, éppen mögöttünk állnak, 12,9 százalékos aránnyal.
Pedig az Európai Bizottság évek óta harcban áll a magyar kormánnyal, gyakorlatilag megszámlálhatatlan mértékű eljárást indított Magyarországgal szemben. A jogállamisági eljárás vagy a szupermérföldkövek mellett horizontális és vertikális feltételeknek egyaránt meg kell felelni ahhoz, hogy az összes, még blokkolt forráshoz is hozzájussunk. Ennek ellenére, még ilyen körülmények között is hozzáfér bizonyos pénzekhez Magyarország, miután 2023 decemberében, másfél év megfeszített munkája után a bizottság felszabadította a kohéziós források 45 százalékát, mintegy 4000 milliárd forint.
Orbán Viktor miniszterelnök még tavaly a kötcsei pikniken mondta azt, hogy nem az a probléma, hogy nincsen pénz, pénz szerinte van, csak nem tudják elég gyorsan bevonni a gazdaságba.
Én meg arra várok, hogy a kiírt pályázatokat a magyar vállalkozók megvalósítsák, a költségvetés kifizesse, és mi azt utófinanszírozásban megkapjuk
– mondta akkor a miniszterelnök. Idén júliusban, amikor megkerestük a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztériumot, azt közölték, hogy a források lehívása ütemezetten halad, és nem látnak okot arra, hogy Brüsszel blokkolja a kifizetéseket. A 2025. évi hazai költségvetésben 1065 milliárd forint kohéziós forrás beérkezésévél számolnak, amely szerintük tartható a jelenlegi prognózis szerint.
A bizottság magyar kormánnyal szembeni packázását érdemes összehasonlítani a lengyelországi fejleményekkel. Lengyelországnak és az új lengyel kormánynak ugyanis elegendő volt pár hónap és egy akcióterv ahhoz, hogy 2024 májusában az Európai Bizottság megszüntesse a 7. cikk szerinti eljárást, amely már 2017 decembere óta volt érvényben. Brüsszel azzal indokolta döntését, hogy Lengyelországban már nem áll fenn a jogállamiság súlyos megsértésének egyértelmű kockázata. Sőt, a bizottság úgy ítélte meg, hogy
Varsó világos politikai és jogalkotási kötelezettséget vállalt a helyzet rendezésére.
Csakhogy azóta is kérdéseket vet fel, hogy mennyire tekinthetők jogállami megoldásnak Donald Tusk kormányának döntései. Íme néhány példa:
Jól látható, hogy ezek fölött az Európai Bizottság továbbra is szemet huny, Von der Leyen és Donald Tusk fehérorosz–lengyel határon zajlott találkozója is azt mutatta, hogy teljes az összhang a két politikus között.
A teljes forrásmennyiség, ami Magyarország számára rendelkezésre áll a kohéziós alapokból, 21,7 milliárd euró, ebből utalt át összesen 2,9 milliárd eurót Brüsszel, ugyanakkor fontos hozzátenni, hogy messze még a ciklus vége, így van idő az összes forrást megszereznie a kormánynak.
A lengyel eset épp ezért fontos az uniós eljárások szempontjából, ugyanis bebizonyosodott, hogy nem jogállami, hanem sokkal inkább politikai okokból tartják vissza a pénzeket.
Ezt maga Ursula von Der Leyen is elismerte lényegében, aki tavaly az Európai Parlamentben kerek perec kijelentette, hogy Magyarországtól az LMBQ-jogok és a bevándorlók jogai miatt tartanak vissza forrásokat. Ezek után nem meglepő, hogy Bóka János, európai uniós ügyekért felelős miniszter is pár hete a kormányinfón azt mondta, hogy a magyar kormány minden feltételt teljesített, ami kell ahhoz, hogy Brüsszel feloldja a zárolásokat. Orbán Viktor aduásza várhatóan a következő hétéves költségvetés elfogadása lesz, a miniszterelnök ugyanis biztosan nem fogja támogatni, amíg Magyarország nem kapja meg az összes neki járó forrást.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.