Letarolta a teljes hazai mezőnyt — és nemet mondott Amerika egyik legnagyobb startupközpontjának ajánlatára: interjú Bogyó Sándorral, a Wordy app tulajdonosával
A Wordy appról és a magyar startupközegről beszélgettünk Bogyó Sándorral, aki számtalan App Store-os próbálkozása után bezsebelte az év hazai OTP Junior Piacralépők startupversenyének fődíját az ötletével.
Startup befektetések itthon és a nagyvilágban
Érzékeled-e a saját bőrödön, hogy Magyarország mennyire különböző a nemzetközi startupbefektetéseket illetően?
Külföldön jellemzően nagyobb összegekkel fektetnek be, kevesebb részesedésért, és összességében több opció áll egy startup előtt. Itthon sokszor kevesebb tőke jut szigorúbb feltételekkel. Nyáron részt vettem a Y Combinator AI Startup School programjában, ahol ez különösen szembetűnő volt: szinte bármerre fordultam, azt hallottam, hogy ki mennyi fundot vont be, és mennyire gyorsan és könnyedén.
Az AI Startup School, az amerikai Y Combinator (egy meghatározó startupinkubátor és befektetőcég) új kezdeményezése volt. Egy kétnapos, San Franciscóban megrendezett eseményről beszélünk, ahová a több tízezer jelentkező közül 2500, technológiailag erős alapítót és fejlesztőt válogattak be a világ minden tájáról. Különösen megtisztelő volt számomra, hogy ebben a körben egyedüli magyarként vehettem részt, és hívhattam a mentoromat, Wettstein Albertet is. A program különlegessége az volt, hogy nem a klasszikus „hogyan pitchelj” szemléletre épült, hanem arra fókuszált, miként alakítja át az AI a szoftverfejlesztést és a startupépítést. Előadott Elon Musk, Sam Altman, Satya és további elismert szakemberek, CEO-k.
A Y Combinatornál nehéz fundingot szerezni, mivel az egyik legnehezebben elérhető hely a világon startupszempontból, nehezebb bekerülni, mint a Harvardra. Fontos azonban, hogy itt nem pusztán tőkéről van szó: a program szakértői mentorálást, hatalmas kapcsolatrendszert és hosszú távú támogatást is ad.
Az előadások után lehetőségem volt több száz résztvevővel beszélgetni, és az ő tapasztalataik alapján a Szilícium-völgyben, illetve San Franciscóban valóban másképp működnek a befektetések. Ha valakinek van egy vállalható ötlete, és alapítóként hitelesen, meggyőzően tudja képviselni magát, akkor nagyon nyitottak a befektetők.
Több történet is megerősítette bennem azt, hogy ott (is) elsősorban nem magába a projektbe fektetnek, hanem az alapítóba. A termék akár többször is teljesen átalakulhat az út során, de ha az alapító személyisége, gondolkodása és problémamegoldó képessége megvan, akkor ő maga válik a befektetéssé. Bár úgy tűnhet, hogy könnyű pénzt szerezni, ez erősen függ a csapattól, a technológiai mélységtől, az időzítéstől és attól, hogy mennyire illeszkedik az adott startup a befektetők aktuális fókuszához (most például az AI-hoz). Inkább úgy fogalmaznék, hogy a nemzetközi környezetben gyorsabbak a döntések és nagyobb a kockázatvállalási hajlandóság, mint itthon.
Ez számomra nagyon jól megmutatta, hogy aki tudatosan és jól használja az AI-alapú eszközöket, az nemcsak időt és pénzt spórol, hanem versenyelőnybe is kerül. Végső soron ez teszi ma igazán működőképessé a Wordyt: az ötlet, a technológia és az időzítés most találkozik igazán.
Tízmilliók múlhatnak az első benyomáson
Mi múlik egy jó pitch decken? Miért így és miért most jött el az időd a Wordy felfuttatására?
Szerintem egy jó pitch decken (a befektetők számára készített előadható egy- vagy többoldalas anyag, amely a vállalkozás részleteit tartalmazza — a szerk.) az múlik, hogy mennyire gyorsan és egyszerűen tudod átadni: miért értékes az ötleted, miért releváns a probléma, és miért te vagy az, aki ebből valóban nagy dolgot tud építeni.
A Wordy pitchelésénél több forrásból inspirálódtam. Sok hazai és nemzetközi pitchet néztem végig, beleértve a Cápák között epizódokat és külföldi Shark Tank epizódokat is. Végül a Munch RTL Cápák között című műsorában előadott pitchének struktúrája állt hozzám a legközelebb, erre építettem fel a saját prezentációmat.
Ha újrakezdeném, valószínűleg még fókuszáltabb lennék az elején: kevesebb magyarázat, gyorsabb értékátadás, és még erősebb hangsúly azon, hogy miért most és miért így működik a Wordy.
A „miért most és miért így” kérdés számomra igazán akkor vált fontossá, amikor a Y Combinator AI Startup School egyik előadása után (többórás sorban állást követően) lehetőségem volt beszélni egy YC-partnerrel. Két nagyon egyszerű, mégis lényegi kérdést tett fel: miért most van itt az ideje a Wordynek, és hányan használják nap mint nap. Akkor ezekre még nem tudtam igazán jól válaszolni, de azóta, többek között a vetélkedőműsorban is, kristályosodott bennem a válasz:
A „miért így” abból fakad, hogy korábban egyszerűen nem létezett olyan nyelvtanuló megoldás, amely valódi film- és sorozatjelenetekre épült volna ilyen mélységben. Nemcsak az ötlet hiányzott, hanem a technológia sem tartott még ott, hogy ezt a funkcionalitást jól, skálázhatóan meg lehessen valósítani.
A „miért most” pedig nagyon erősen összefügg az AI megjelenésével. Néhány éve még egy nyelvtanuló alkalmazás fejlesztéséhez sokszor tíz-, akár százfős csapat kellett. Ma viszont egy jól felkészült (technical) alapító önállóan is képes olyan tempóban haladni, ami korábban elképzelhetetlen volt. Saját példámból indulva: októberben komolyan fontolgattam, hogy külsős fejlesztőt bízok meg az Android-verzió elkészítésével (csak iOS verziót fejlesztettem egy éve), ami egy ajánlat alapján négy-ötmillió forintos költséget és három hónapos fejlesztést jelentett volna. Végül adtam magamnak pár napot, hogy megnézzem, mit tudok kihozni az új AI-eszközökből: az Android-verzió másfél hét alatt elkészült, nagyjából 300 ezer forintnyi AI-kredit felhasználásával.
Tapasztaltál-e saját bőrödön a startup-bizniszben gyakori elmagányosodást? Milyen elemet tartasz a saját bizniszed „gazdasági tartópillérének”?
Szerencsére én kevésbé tapasztaltam meg az elmagányosodást. Már egyetemistaként tagja voltam a Budapest Innovation Groupnak, ami egy inspiráló, fiatal startupos közeg volt. Sok olyan projekt indult onnan, amelyek később komoly eredményeket értek el, és rengeteget tanultam az ottani előadásokból, beszélgetésekből. A piacra lépők versenye és a mentorom, Wettstein Albert (a Munch ételmentő applikáció társalapítója) szintén nagyon sokat adott.
A saját bizniszem gazdasági tartópillérének azt tartom, hogy a Wordy valódi bevételt termel, valós felhasználói problémát old meg, és nem külső forrásoktól függ a működése, nyereséges. Ez stabilitást ad, még gyorsan változó környezetben is. 2025 májusa környékén a Wordy nagyjából havi 500 ezer forintos bevételt termelt. Az üzleti vetélkedőműsorban kapott támogatásnak köszönhetően a nyári mentorprogramban a 3 millió forintos kezdőtőkéből összesen körülbelül 8 millió forint bevételt sikerült elérni (és ezzel az eredménnyel nyertem meg a 10 millió forintos fődíjat).
Azóta a növekedés tovább gyorsult. Jelenleg havi szinten nagyjából 50 ezer letöltést ér el az alkalmazás, ami már egy egészen más lépték. Ennek eredményeként azt látom, hogy ami korábban három hónap alatt volt elérhető bevétel, az ma már reálisan akár egy hónapos időtávon is megismételhető lehet a következő hónapokban.
Az évek során változott a szemléletem abban, hogy alapítóként mennyi pénzt és milyen módon érdemes befektetni egy ötletbe: ennek egyik oka az is, hogy a Wordy előtt már több alkalmazást is publikáltam az App Store-ban, így volt alkalmam különböző stratégiákat kipróbálni, és saját tapasztalatból megtanulni, mi működik, és mi nem. Kezdetben kifejezetten az organikus növekedésre építettem:
számomra akkor volt egy app sikeres, ha hirdetési költségek nélkül is képes volt letöltéseket és előfizetéseket hozni. Ez egyfajta visszajelzés volt arra, hogy valódi igény van a termékre és skálázható.
A nyelvtanuló alkalmazások piacán azonban ez a megközelítés már nem volt elég, mivel rendkívül erős a verseny, és önmagában az App Store-os jelenlét nem hozott áttörést. Ebben hozott fordulópontot a vetélkedőműsor, amely láthatóságot adott a Wordynek, Albertnek köszönhetően mentoringot és természetesen megfelelő fundingot. Előtte a megerősítést az adta, amikor a Wordyről cikk jelent meg a TechCrunchon, és ezt követően számos pozitív visszajelzést kaptam nemzetközi felhasználóktól. Ez világossá tette számomra, hogy az alkalmazás nemcsak üzletileg életképes, hanem szakmailag is értéket képvisel, ami alapvetően meghatározta a további irányt.
Vállalkozási módok és befektetések
Ismeretlen volt-e számodra ez a vállalkozási struktúra üzemeltetése, vagy a Wordy sikere hosszú előkészület eredménye?
A kockázati tőkebefektetés fogalma természetesen nem volt ismeretlen számomra, de már a kezdetektől inkább távolságtartóan álltam hozzá. Fontos pontosítani, hogy eddig valójában nem kaptam klasszikus értelemben vett kockázati tőkebefektetést. A vetélkedőműsorban nyáron 3 millió forintot, majd a fődíj elnyerésével összesen 10 millió forintot kaptam, részesedés átadása nélkül. Az elmúlt időszakban több megkeresésem is volt, a Y Combinatornél is közel kerültem egy lehetőséghez, de tudatosan a bootstrap irányt választottam.
Hiszek abban, hogy ma már egy startupot külső befektetés nélkül is fel lehet építeni. Az AI és az új technológiák miatt nem feltétlenül kell hatalmas csapat vagy óriási tőke ahhoz, hogy valaki nemzetközi szinten is versenyképes terméket hozzon létre.
Az AI szerintem egyszerre menti meg és teszi kíméletlenebbé a startupvilágot. Ott „ment meg”, hogy lecsökkenti a belépési küszöböt. Olyan dolgokat tudunk ma egyedül vagy nagyon kis csapattal megoldani, amelyekhez pár éve még komplett fejlesztői, dizájn- vagy tartalomgyártó csapat kellett volna. A Wordy esetében az AI rengeteget segít a nyelvi tartalmak feldolgozásában, rendszerezésében, valamint főleg a fejlesztési és iterációs folyamatok felgyorsításában. Ez óriási versenyelőny, mert gyorsabban tudok reagálni a felhasználói visszajelzésekre és a piaci változásokra.
Ugyanakkor az AI „el is lehetetleníti” azokat a startupokat, amelyek csak az eszközt látják benne, de nem építenek mögé valódi értéket. Ma már nagyon könnyű egy átlagos terméket összerakni AI segítségével, ezért a zaj is sokkal nagyobb. Ha nincs mögötte erős problémafelismerés, valódi felhasználói igény és hosszú távú vízió, akkor az AI inkább a bukást gyorsítja fel, mint a sikert.
Emellett ott van az illúzió veszélye is: az AI gyors eredményeket ad, ami könnyen elhiteti, hogy egy termék már kész, miközben valójában még nincs piaci validáció.
Összességében én úgy látom, hogy az AI nem helyettesíti az alapítói gondolkodást, csak felnagyítja. Aki tudatosan, értékteremtésre használja, annak hatalmas lehetőség, aki pedig csak rövid úton akar vele eredményt elérni, annak kockázat.
Lehetséges-e a jövőre biztosan tervezni startupbizniszt a Wordy esetében, vagy érdemes változtatni a vállalkozás bizonyos elemeit, céljait?
A Wordyt nem klasszikus kockázati startupként kezelem, inkább egy rugalmasan épített, piacközpontú B2C-termékként. Vannak hosszú távú céljaim, de sok elem szándékosan nyitott és alakítható marad.
A felgyorsultság abszolút jelen van ebben a szférában, és szerintem kockázat is lehet, de ez számomra inkább lehetőség.
Több száz, sőt több ezer nyelvtanuló alkalmazással versenyzek, mégis sok országban toplistás a Wordy, igyekszem a legújabb eszközöket és megoldásokat a lehető legjobban kihasználni. Pár éve elképzelhetetlen lett volna ilyen gyors tempóban új funkciókat fejleszteni vagy egy komplett nyelvtanuló alkalmazást fenntartani. Azok, akik jól használják az AI-alapú fejlesztőeszközöket és szoftvereket, ma egészen új léptékben tudnak haladni.
A startupok nagyjából 90 százaléka statisztikailag nem éli túl az első éveket, és én kezdettől fogva tudtam, hogy nem szeretnék ebbe a többségbe tartozni.
A klasszikus befektetésvezérelt startupmodellben sokszor a legfontosabb cél a gyors növekedés:
minél több felhasználó megszerzése, minél gyorsabban, gyakran attól függetlenül, hogy ez mennyibe kerül, vagy mikor válik nyereségessé a cég. Én ezzel szemben a saját cégem pénzével gazdálkodom, ami végső soron az én pénzem. Emiatt sokkal körültekintőbben hozok döntéseket, és nálam a bevétel és a nyereség nem másodlagos szempont, hanem a működés alapja.
A bootstrap modell számomra a stabilitást jelenti. Ha van bevétel, van nyereség, és van egy meglévő előfizetői bázis, akkor sokkal nehezebb egyik napról a másikra ellehetetlenülni, mint akkor, ha egyszer elfogy a befektetői pénz. Az utóbbi időben egyébként újra erősödik ez a szemlélet: az X -en rengeteg olyan appépítőt és CEO-t követek, akik külső befektetés nélkül jutottak el éves szinten akár millió dolláros bevételig, főleg az AI tudatos használatával. Jó példa erre a Cal AI is.
A Y Combinatorhoz kapcsolódóan volt egy nagyon érdekes helyzetem. Az AI Startup School előtti napon az egyik partner egy szűk, körülbelül 15 fős vacsorára hívott meg, ahol startupokról, tervekről beszélgettünk. Az esemény után kaptam egy e-mailt, hogy ha beadnám a jelentkezésemet, jó eséllyel továbbjutnék a programba, „duplán ránéznének” a jelentkezésemre.
Ez óriási lehetőség, és nagy megtiszteltetés volt (itthonról, ha minden igaz, egy-két startup volt az elmúlt húsz évben), de végül úgy döntöttem, nem élek vele.
Úgy éreztem, hogy ez nem az én utam. Egy ilyen program teljesen átalakítja az ember életét: 0–24-es tempó, folyamatos nyomás és növekedési kényszer. Én viszont tudatosan egy olyan életet és vállalkozást szeretnék építeni, ahol helye van az értékrendemnek is: a hitemnek, a családnak, a barátoknak és annak, hogy egy olyan munkát végezzek, amit valóban élvezek.
