Irán olaj- és gázkészletei a háború árnyékában – rekordexport, árnyékflotta és gázparadoxon

A Közel-Keleten február végén robbant ki az amerikai–izraeli–iráni háború. Bár a konfliktust elsősorban geopolitikai feszültségek és regionális hatalmi harcok mozgatják, mégis érdemes áttekinteni Irán hatalmas olaj- és gázkészleteit. Ezek ugyanis a háború eszkalálódásával potenciális célpontokká válhatnak, és jelentősen befolyásolhatják a globális energiaellátást, valamint az árakat.

A perzsa állam a világ harmadik legnagyobb bizonyított olajtartalékával rendelkezik, mintegy 208-209 milliárd hordóval, ami a globális készletek 11-12 százalékát jelenti. Ezek főként a délnyugati Khuzesztán régióban koncentrálódnak és a Kharg-szigeti terminál kezeli az olajexport nagy részét. A napi olajkitermelés tavaly 3,3-3,5 millió hordó körül mozgott.

A több mint 92 milliós közel-keleti ország 2025-ben naponta 1,3-1,6 millió hordó nyersolajat exportált, ami a szankciók ellenére többéves rekordot jelentett. A kivitel 80-90 százaléka Kínába irányult, az elemzőcégek (Kpler, Vortexa) adatai szerint Peking napi átlagban 1,38 millió hordó iráni olajat importált 2025-ben, ami az ország teljes tengeri olajimportjának 13–14 százalékát tette ki.

A kereskedelem nagy részét az árnyékflotta teszi lehetővé: ez egy rejtett, speciálisan erre a célra szervezett tartályhajó-hálózat, amelynek fő feladata a nemzetközi szankciók megkerülése. Ahhoz, hogy ne lehessen nyomon követni az iráni olaj eredetét, a következő trükköket alkalmazzák a gyakran régi tankerek:

• Váltogatják a lobogójukat, vagyis azt az országot, amelynek zászlaja alatt futnak, hogy ne legyen könnyű azonosítani őket.
• Hamis hajóneveket használnak, vagy egyáltalán nem regisztrálják megfelelően a tulajdonosukat.
• Kikapcsolják a hajók azonosító rendszerét (Automated Identification System, AIS).

Gyakran hajóról hajóra transzfert végeznek nyílt vízen, például az Ománi-öbölben vagy Malajzia partjainál. Ennek során egy iráni olajjal teli tanker átfejti a rakományt egy másik hajóra. Így az energiahordozó már nem iráni eredetűként jelenik meg a papírokon, hanem például maláj vagy más országból származóként.

Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a perzsa állam a szankciók ellenére is bevételhez jusson: az olajexport becslések szerint évente 40-45 milliárd dollár biztosított Teheránnak. A közel-keleti ország azonban nem csak olajban gazdag, egy másik energiahordozóban is bővelkedik.

Az iráni gázparadoxon

Irán a világ második legnagyobb bizonyított földgázkészletével rendelkezik, ami a globális tartalékok mintegy 17-18 százalékát teszi ki. A legfrissebb nemzetközi becslések szerint ez körülbelül 34 ezer milliárd köbméter gázt jelent, ami Oroszország mögött a második helyet biztosítja az országnak. A készletek jelentős része a Perzsa-öbölben fekvő South Pars mezőben található, amelyet Katarral közösen hasznosítanak. 

Ez a világ legnagyobb ismert gázmezője, katari oldalán North Dome néven. A közel-keleti ország a harmadik legnagyobb gáztermelő az Egyesült Államok és Oroszország után, 2024–2025-ben évi 263–276 milliárd köbméteres termeléssel. Ennek ellenére a kitermelt gáz túlnyomó többségét, mintegy 94 százalékát belföldön használják fel, elsősorban lakossági fűtésre és áramtermelésre.

A szankciók, a technológiai korlátok és a belföldi igények miatt Irán gázexportja szerény marad, évi 15-20 milliárd köbméter körül mozog. Főként vezetéken szállítanak Törökországba, kisebb mennyiségben Irakba és Örményországba.

Kína orosz olajjal pótolhatja a kieső mennyiséget

Kína nagy valószínűséggel képes helyettesíteni az Iránból és Venezuelából kieső olajmennyiséget, elsősorban Oroszországból érkező szállítmányokkal, valamint más forrásokból, például Szaúd-Arábiából, Irakból, Brazíliából vagy Kanadából.

Maduro bukása után a venezuelai szállítások jelentősen csökkentek, a kieső mennyiségeket főként orosz olajjal pótolják: 2026 februárjában Kína orosz importja rekordot döntött, elérve 2,07 millió hordó/napot. Ez 370 ezer hordóval haladta meg a januári szintet, ami nagyjából fedezte a venezuelai hiányt.