Privatizálnák az egészségbiztosítást: a baloldali megszorítócsomag úgy kezelné az embereket, mint az autókat
Fenekesül forgatná fel az egészségbiztosítást az a baloldali megszorítócsomag, amelyet a Tisza Párt szakértői hoztak tető alá. A több száz oldalas, aprólékos részletességgel kidolgozott dokumentumot az Index mellett a Világgazdaság is megszerezte, az elmúlt napokban be is mutattunk néhány olyan részt, amely vagy brutális megszorítást irányozna elő, vagy egészen elképesztő területen vezetne be új adót.
Egyebek mellett megírtuk például, milyen dúlást rendezne a tiszás javaslat a keresetekben az szja szabályainak megváltoztatásával. Ismertettük, hogyan tenne a csomag majdnem 4000 milliárd forintnyi pluszterhet a vállalkozásokra, emellett részleteztük, miként fojtaná meg az autóipart a tervben szereplő 32 százalékos áfa.
Megvizsgáltuk a vagyonadó tervezett szabályait, és arra jutottunk, hogy levetkőztetnék nem csak a közepes méretű vállalkozások tulajdonosait, de a középosztály számottevő részét is. Külön cikket szenteltünk a tervbe vett kutya- és macskaadónak, valamint annak, hogyan vezetné vissza a csomag azt a külföldről erőltetett privatizált nyugdíjrendszert, amely egyszer már csúfosan megbukott idehaza és sok más térségbeli országban.
Most maradunk a társadalombiztosításnál, közelebbről az egészségbiztosításnál, a Tisza Párt szakértőinek baloldali megszorítócsomagja ugyanis – amelynek hitelességét több mozzanat is alátámasztja – ezt is privatizálná.
Lakosság? Sor végére!
Durva, a lakosság érdekeit hátra soroló privatizációs ötlet rajzolódik ki a Tisza Párt szakértői anyagából.
A pácienseknek a mostaninál sokkal jobban a zsebükbe kellene nyúlniuk, miközben nem kapnának feltétlenül jobb ellátást. Olyannyira, hogy azoknak, akik a mostani ellátási szintet szeretnék megtartani, jóval többet kellene fizetniük.
Ráadásul az emberek megbecsültsége hozzávetőleg egy autóéval egyezne meg. Eközben az államnak kellene a legfontosabb feladatokat ellátnia, és nyilván a kockázatokat viselnie. Viszont biztosan jól járnának a magánbiztosítók, amelyek hirtelenjében több ezermilliárd forintos bevételhez jutnának. De nézzük részleteiben!
Mivel nem egyszerű, pontokba szedtük a baloldali megszorítócsomag privatizációs javaslatának lényegét.
– Az állam jórészt kivonulna az egészségbiztosításból, ezzel megszűnne a munkavállalói járulék és a szociális hozzájárulási adó.
– Minden munkavállalónak le kellene szerződnie a rendszerbe belépő magánbiztosítók valamelyikével. Oda minimum a jövedelem 8,5 százalékát be kellene fizetni díjként.
– A biztosítók csomagokat állítanának össze különböző nagyságú díjakért, az emberek ezek közül választhatnának.
– Az egészségügyi ellátást a magánbiztosító finanszírozná.
– Az egészségügyi intézményeket – kórházakat, rendelőket – viszont az állam tartaná fenn, amiért szintén közterhet szednének.
– Az állam garantálná az alapellátást azoknak, akiknek nincs biztosításuk, valamint a rászorulóknak és a nyugdíjasoknak. Erre hivatkozással is közterhet szednének.
Adóterhek mindenért
Bár az állam a tiszás terv szerint jórészt kivonulna az egészségbiztosításból, néhány feladata megmaradna, amiért komoly közterheket szedne. Lenne egy 5 százalékos járulék, amit egészségügyi fenntartási és közegészségügyi járuléknak neveznének. A terhet minden típusú jövedelemre kivetnének, s ebből fedeznék a kórházak és más intézmények állagmegóvását, az infrastruktúra fejlesztését és a járványügyi intézkedéseket.
A szerződés nélküliek ellátását egy másik közteherből, az úgynevezett egészségügyi szolidaritási járulékból finanszíroznák, amihez pótlék kapcsolódna. Az elvonás a jövedelem egymillió forintos részéig 2 százalék lenne, afelett viszont 4 százalék. Emellett például az osztalékból, a kamatból vagy az ingatlankiadásból származó bevételekre is kivetnék, de már 6 százalékos mértékkel, ami 50 millió forint felett 8 százalékra ugrana.
Díjakból van még: mindenkinek szerződnie kellene a piacra belépő magánbiztosítók valamelyikével, ahová a fizetése minimum 8,5 százalékát át kellene utalnia.
Ugyanakkor ez sokra nem lenne elég: a 8,5 százalékért csupán alacsonyabb szintű ellátás járna. Ha valaki több szolgáltatást szeretne, többet, adott esetben jóval többet kellene fizetnie. A biztosítók ugyanis csomagokat állítanának össze, ezek közül lehetne választani.
Ráadásul a csomagok ára változhat: a biztosítók évente felülvizsgálnák a díjakat és az embereket is. A tiszás szakértők baloldali megszorítócsomagja bevezetné a járművek kötelező felelősségbiztosításánál ismert bonus-malus rendszert. Maga a javaslat fogalmaz így. A javaslat elkészítői ezalatt arra gondoltak, hogy ha valaki nem él egészségesen, díjemelkedéssel kellene számolnia.
Arról, hogy a biztosító miként mérné fel a polgárok életvitelét, milyen jogosítványokat kapna ahhoz, hogy az emberek legintimebb életviszonyait is megismerje, nincs részletes leírás a baloldali megszorítócsomagban.
Irgalmatlan milliárdok
Térjünk ki a pénzre. Az 5 százalékos járulékból évi 2000 milliárd forintot szednének be, a másikból 1500 milliárdot. Emellett a csomag kidolgozói úgy számoltak, hogy a biztosítók már kezdetben 2600 milliárdos éves bevételhez juthatnak, ami néhány év alatt 3600 milliárdra hízhat.
Eközben megszüntetnék az ekhót, lényegében kivégeznék a kivát, és a katából is rengeteg embert kizárnának. Ráadásul az új rendszer bevezetésének közvetlen és közvetett költségei is tetemesek lennének, a terv megszövegezői becsülték 300-400 milliárd forintra.
Veszélyek sokasága
Érdekes módon a csomagban veszélyek egész katalógusa olvasható.
Felmerült a készítőkben, hogy a biztosítók túl nagyra nőhetnek, kartellezhetnek, túlzottan emelhetik a díjakat. Vagyis a munkavállalóknak még többet kellene fizetniük. Felvetették azt is, hogy a magánbiztosítók rendszere miatt kétsebességessé válhat a magyar egészségbiztosítás: a gazdagabbak jobb, a kisebb keresetűek silányabb ellátást kaphatnak.
Vagyis a társadalmi szakadék mélyülhet, és romolhat a szegényebbek egészségügyi helyzete.
Hangsúlyoztak persze vélt előnyöket, mint például a prevenció erősödését, az igazságosságot, a pénzügyi stabilitást, a várólisták rövidülését, de a hátrányok sokkal valószínűbbnek tűnnek, mint az előnyök.
