Ez nem nyugdíjriogatás, hanem matek: így néz ki az időskor pénzügyileg
A nyugdíj sokáig távoli, elvont fogalomnak tűnik. Harmincas-negyvenes korban könnyű legyinteni: majd egyszer, valamikor. A probléma csak az, hogy a nyugdíjra való felkészülés az egyik legnagyobb pénzügyi döntés az életünkben, és minél később kezdünk el vele foglalkozni, annál fájdalmasabb számokkal szembesülünk.
Ráadásul nem néhány százezer forintról beszélünk. Egy tudatos nyugdíjterv végén jellemzően több tízmillió forintos vagyon áll, amelynek felépítése hosszú évek, akár évtizedek munkája. Nem mindegy tehát, hogyan gondolkodunk róla.
Mit jelent majd egyénileg a nyugdíj?
Az első és legfontosabb kérdés nem az, hogy mibe fektessünk, hanem az, hogy mire készülünk. A nyugdíj lehet a jól megérdemelt szabadság, egy aktív, utazásokkal, hobbikkal teli életszakasz, vagy egy kényszerhelyzet, ahol a pénzszűke határozza meg a mindennapokat.
Sokan ott követik el az első hibát, hogy azt gondolják: nyugdíjasként majd „úgyis kevesebből élnek”. Valóban kieshetnek bizonyos kiadások – nem kell munkába járni, elfogy a lakáshitel, kevesebb ruhát vásárolunk –,
de ezek helyét más költségek veszik át:
- egészségmegőrzés,
- gyógyszerek,
- magánellátás,
- utazás,
- szabadidős programok,
miközben az időnk felszabadul, a társas kapcsolatainkat sem a munkahely pótolja majd. Kevesen vágynak arra, hogy kényszerből „otthonülő nyugdíjasok” legyenek. Éppen ezért életszerűbb a mostani életszínvonalunkból kiindulni, és nem radikálisan alá lőni. Inkább legyen egy kis mozgástér, mint később hiányérzet.
Mennyit fedez majd az állami nyugdíj?
Tegyük fel, hogy ma havi 300 ezer forint nettó jövedelemből élünk. Ha ebből levonjuk azokat a tételeket, amelyekre nyugdíjasként már nem lesz szükség – például lakáshitel vagy aktív megtakarítás –, akkor mondjuk 250 ezer forint az a havi összeg, amit szeretnénk megélhetésre fordítani. A nagy kérdés, hogy ebből mennyit fizet majd az állam?
Pontosan ezt senki nem tudja előre megmondani, de létezik egy bevett ökölszabály. Teljesen bejelentett alkalmazottként nagyjából az utolsó fizetés 60–65 százalékával érdemes számolni.
A helyzet azonban sokaknál ennél jóval kedvezőtlenebb. Azok, akik hosszú időn át alacsony bérre voltak bejelentve cégvezetőként, vagy katás vállalkozóként dolgoztak, jóval kisebb állami nyugdíjra számíthatnak.
A kata esetében például nem a tényleges bevétel, hanem egy alacsony, jogszabályban rögzített „nyugdíjalap” után történik a számítás, ami a gyakorlatban néhány tízezer forintos nyugdíjat eredményezhet.
Ha például az állami nyugdíj havi 125 ezer forintot fedez a kívánt 250 ezerből, akkor havonta ugyanennyit saját forrásból kell pótolnunk.
Meddig tart majd a nyugdíj?
A következő nagy hiba, hogy sokan a születéskor várható átlagélettartammal számolnak. Ez két okból is félrevezető.
Egyrészt az átlag tartalmazza azokat is, akik nagyon fiatalon meghalnak. Egy 60–65 éves ember várhatóan jóval tovább él, mint amit a születéskori statisztika mutat. Másrészt az átlag csak egy középérték. Sokan ennél jóval tovább élnek, és ez pénzügyi szempontból kockázat. Ha elfogy a megtakarításunk 85 évesen, de megérjük a 95-öt, az éppen a legkiszolgáltatottabb életszakaszban jelent problémát.
Nemzetközi adatok alapján egy fejlett országban élő, egészséges, képzett nő esetében:
- a várható élettartam 85-90 év körül alakul,
- 20-25 százalék az esély arra, hogy megéri a 95 évet,
- és még a 100 éves kor sem extrém ritka.
Ezért óvatos, de észszerű feltételezés, ha 30 éves nyugdíjas időszakkal számolunk.
Mennyi pénzre van szükség összesen?
Ha havi 125 ezer forintot kell saját megtakarításból pótolnunk, és ezt 360 hónapon át, az elsőre ijesztő számot ad: 45 millió forintot. És ez még csak az alapmegélhetés, sokféle igény merülhet fel még:
- egy nagyobb egészségügyi kiadás,
- lakásfelújítás vagy költözés,
- utazások, hobbik,
- a család támogatása,
- vagy egyszerűen egy vésztartalék.
Ha ehhez hozzáadunk például 15 millió forintnyi extra célösszeget, akkor a nyugdíjasévekre szükséges vagyon már hatvanmillió forint körül alakul.
Hogyan lehet ezt összegyűjteni?
A hozamok csábítók, de a legbiztonságosabb tervezésnél nem érdemes túl optimista számokkal élni. Az infláció, a költségek és a piaci kockázatok mind csökkentik a tényleges eredményt.
Egy konzervatív megközelítés az, ha nem számolunk extra hozammal, vagy legfeljebb évi 1–3 százalékos reálhozammal kalkulálunk. Egy 40 éves embernek nagyjából 25 éve van a nyugdíjig. Ha 60 millió forint a cél, ez 300 hónapot jelent. Egyszerű osztással kijön: havi 200 ezer forint megtakarításra lenne szükség, amit idővel az inflációval együtt emelni kell.
Ez sokkoló számnak tűnhet, de jól mutatja, miért nem elegendő a havi 5–10 ezer forintos „nyugdíj-megtakarítás”.
Milyen eszközökkel érdemes félretenni?
A legtöbb ember számára a rendszeres megtakarítás az egyetlen járható út. Két alapvető irány létezik:
- Rugalmas megoldások
Értékpapírszámla, TBSZ – nagyobb szabadság, bármikor hozzáférhető pénz, testre szabható portfólió. - Kifejezetten nyugdíjcélú termékek
Önkéntes nyugdíjpénztár, NYESZ, nyugdíjbiztosítás – előnyük a 20 százalékos adójóváírás, hátrányuk a kötöttebb hozzáférés és gyakran magasabb költségek.
Általános szabály, hogy minél fiatalabb valaki, annál fontosabb a rugalmasság, míg az adókedvezmények kihasználása inkább később válik igazán vonzóvá. Egy dolog azonban minden esetben kulcsfontosságú: a költségek, mert amit költségként kifizetünk, az biztosan nem kamatozik nekünk.
A számok nem ijesztgetnek – csak nem hazudnak
A nyugdíjtervezés nem luxus, hanem szükségszerűség. Az első lépések, hogy:
- meghatározzuk, mennyiből szeretnénk élni,
- reálisan felmérjük az állami nyugdíj szerepét,
- számoljunk a hosszú élet pénzügyi kockázatával,
- és időben elkezdjük a tudatos megtakarítást.
A számok elsőre talán ijesztően hatnak, de egy dolgot biztosan megmutatnak: minél korábban kezdjük el, annál kisebb teherrel jár. A halogatás viszont drága mulatság – különösen nyugdíjaskorban.
