Bespájzoltak olcsó orosz olajból, fütyülnek az egész iráni konfliktusra – húsz évig készültek rá, most aratják a babérokat
Az iráni háború ismét megmutatta, micsoda különbség van a világ három legnagyobb olajfogyasztójának energiapolitikája között, és a nyertes ezúttal is Kína. Bár a világ legnagyobb olajimportőre, a többi országnál sokkal könnyebben átvészelheti az egekbe szökő árakat, mert nagyobb figyelmet fordított a megújuló forrásokra, mint az Egyesült Államok és India. Ráadásul a biztonság kedvéért alaposan be is spájzolt olcsó orosz olajból, és a földrajzi közelség miatt gond nélkül folytathatja az importot Oroszországból.
Az újabb közel-keleti konfliktus miatt a hét végén négy év után először ugrott ismét hordónként száz dollár fölé az olaj világpiaci ára, és nem tudni, hol áll meg. A Perzsa-öböl országai a Hormuzi-szoros lezárása miatt sorra fogják vissza és állítják le a kitermelést, a katari energetikai miniszter szerint az olaj ára elérheti a 150 dollárt is.
A keskeny vízi út kulcsfontosságú az olaj és a cseppfolyósított földgáz (LNG) kivitele szempontjából. Van ugyan mód az elkerülésére, de kérdés, hogy elég jó-e.
Kína rendelkezik a világ legnagyobb olajtartalékával
A Hormuzi-szoros zárlatát és az emiatt száguldó olajárakat a világ minden országa megérzi, de Kína a többieknél kevésbé, mert az elmúlt években jelentős készleteket halmozott fel kőolajból, és diverzifikálta az energiaforrásokat, elsősorban a megújulókra fordított nagy figyelmet.
Az Atlantic Council jelentése szerint Kína rendelkezik a legnagyobb olajtartalékkal a világon, amelynek a mennyisége becslések szerint januárban elérte az 1,2 milliárd hordót – ez százmillió hordóval több az egy évvel korábbinál. Ráadásul januárban is vásárolta tovább az orosz olajat.
Ez a tartalék három-négy hónapra elegendő
anélkül, hogy negatív hatással lenne a világ második legnagyobb gazdaságára – mondta a CNBC-nek Rush Doshi, az amerikai Council on Foreign Relation agytrösztön belül működő China Strategy Initiative igazgatója.
Hasonló 108–130 napos haladékot becsül a Kpler is abból kiindulva, hogy a kínai finomítók átlagosan napi 15,5 millió hordó olajat dolgoznak fel, és Peking a hazai ellátás fennakadásmentes garantálására a biztonság kedvééért megtiltotta az üzemanyag-exportot is.
Húszéves stratégia érett be
Doshi emlékeztetett, hogy Kína az elmúlt húsz évben csökkentette a tengeri olajszállításoktól való függőségét, bár nagy mennyiségben vásárol iráni olajat is, azzal pótolta a Venezuelából kiesett mennyiséget.
Ting Lu, a Nomura Kínával foglalkozó vezető közgazdásza szerint azonban a Hormuzi-szoroson keresztül érkező olaj csak Peking teljes energiafogyasztásának 6,6 százalékát, az onnan származó földgáz pedig 0,6 százalékát fedezi.
Az energiaforrások diverzifikálását segíti a Szibéria Ereje 2. gázvezeték is,
a nem fosszilis tüzelőanyagok aránya már tavaly elérte a teljes energiafogyasztás 21,7 százalékát, 2030-ra pedig a tervek szerint 25 százalék lesz.
Az elmúlt húsz év stratégiai átalakulása azt jelenti, hogy Kína különleges helyzetet élvez a globális energiapiacon.
India jobban függ az olajimporttól
Kína azonban így is a világ legnagyobb olajimportőre, kétszer annyit vásárol, mint a második helyen álló Egyesült Államok. Az olajfogyasztásban az Egyesült Államok az első,
- Kína és
- India
követi.
Az utóbbi függ azonban leginkább az olajimporttól, mert az amerikai energiainformációs hivatal szerint az fedezi a fogyasztás negyedét. Az amerikai pénzügyminisztérium a bajok elkerülésére 30 napra fel is mentette az országot az orosz olaj vásárlásának tilalma alól.
Az Egyesült Államok kőolajszükségletének nagy részét a saját termelésből fedezi, ami évek óta történelmi csúcson pörög. Mindkét ország kevesebb figyelmet fordít a megújulókra Kínánál, ahol a Rhodium Group tavaly júliusi jelentése szerint csak
az elektromos autók gyors terjedése napi több mint egymillió hordónyi olajszükségletet tüntetett el.
Ez a fölösleg idén további napi hatszázezer hordóval nő.
Az ország energiaellátásának csupán 4 százalékát adja az olaj és a földgáz, míg ez az arány a többi ázsiai országban 40-50 százalék.
Hétfőn tagadhatatlanná vált, hogy Európa nem mondhat le ebben a helyzetben az olcsó orosz energiáról. Ezért az ukránok, Brüsszel és a Tisza Párt ilyen irányú követelései ilyen körülmények között elfogadhatatlanok. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök blokádja különösen veszélyes egy ilyen helyzetben. Fontos látni, hogy a kormányváltást sürgető brüsszeli vezetők, illetve Magyar Péter, a Tisza Párt elnökének cinkosságával országunk ellen végrehajtott ukrán zsarolással nemcsak az orosz olajat támadják, hanem valójában a rezsivédelem motorját aknázzák alá. A Barátság kőolajvezeték blokkolásával ugyanis a rezsivédelmi alap forrásait szüntetnék meg, vagyis amennyiben elvágnak minket az orosz olajtól, nemcsak a benzin ára ugorhat literenként ezer forint fölé, hanem többszörösére nőne a lakosság havi áram- és gázszámlája is.
Ajánlott videók
Az orosz-ukrán háborúnál is nagyobb sokkot okozhat az iráni háború az energiapiacon
