Döbbenetes részleteket árult el Hernádi Zsolt a magyarországi ellátásról, majdnem lekapcsolták a gázt – „ott tartottunk, bejelentjük, hogy a rendszer irányíthatatlan”

Hajszálon múlt, hogy 2009 telén ne boruljon fel a magyar földgázellátás: Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója a Telexnek adott interjúban idézte fel, milyen közel kerültek ahhoz, hogy ipari fogyasztókat kapcsoljanak le, majd rövid időn belül bejelentsék, a rendszer irányíthatatlan. A helyzetet akkor egy orosz–ukrán vita miatt leálló Testvériség vezeték és egy rendkívüli hideget jelző előrejelzés tette különösen kockázatossá: a Mol vezetése már azt számolta, hogy akár mínusz 20 fok is jöhet.

Hernádi elmondása szerint ilyen időjárásnál a fogyasztás ugrásszerűen nő: „minden 1 fok különbség napi 2 millió köbméter többletfogyasztást jelentett”. A döntési forgatókönyv ennek megfelelően fokozatos lekapcsolásokkal számolt. Először a megszakítható ipari fogyasztókat választották volna le, majd a „nagyokat”, és ha a helyzet tovább romlik, órák múlva jött volna a legrosszabb opció: a bejelentés arról, hogy a rendszer irányíthatatlan. 

A 2009-es krízis végül nem fajult idáig, de nem azért, mert a rendszer erőből kibírta: az interjúban elhangzott, hogy a mínusz 20 fok helyett végül csak mínusz 8 fok érkezett, és a szállítás is viszonylag gyorsan újraindult. Ez a példa jól mutatja, mennyire kritikus helyzetet tud szülni egy politikai vita miatt leállított vezeték, nem beszélve a szélsőséges időjárásról: ha több napig egyszerre nő a fogyasztás és szűkül a bejövő kapacitás, az ellátásbiztonság már nem elméleti kérdés.

Hernádi a mostani helyzetre is kitérve elmondta, hogy azóta sokat erősödött a magyar rendszer: 

• megépült a stratégiai földgáztároló, 
• több irányból lehet gázt betáplálni, 
• és nőtt a régiós összekapcsoltság is. 

Ugyanakkor azt is egyértelművé tette, hogy egy komolyabb haváriahelyzetben továbbra is sérülékeny lehet a térség, mert vészhelyzetben a köztes országok a saját ellátásukat védve visszatarthatnak mennyiségeket. A vezetéki és a cseppfolyósított földgáz (LNG) közötti különbségekről is úgy érvelt: a csővezetékes ellátás a régióban jellemzően olcsóbb és rugalmasabb, míg az LNG-nél a szállítási és kikötői kockázatok, valamint a többletköltségek könnyebben átárazódnak.

A Mol-vezér felidézte azt is, hogy korábban a vállalat gyors infrastruktúrafejlesztésekkel próbált B tervet építeni: a Krím 2014-es annektálása után például 170 millió dolláros (nagyjából 60 milliárd forintos) beruházással növelték a magyar–szlovák olajvezeték kapacitását, hogy a pozsonyi finomító tengeri irányból is ellátható legyen. A logika szerinte azóta sem változott: az energiaszuverenitás egyik kulcsa a több lábon állás, vagyis az, hogy 

A 2009-es példa alapján a legnagyobb tanulság, hogy az ellátásbiztonság nem egyetlen szerződésen vagy vezetéken múlik, hanem azon, mennyi tartalék, mennyi alternatív útvonal és mennyi mozgástér áll rendelkezésre akkor, amikor hirtelen „keddre mínusz 20-at” mondanak.

Energiában Magyarország kapukat nyit, mások kapukat zárnak

Magyarország a ligniten kívül alig rendelkezik saját fosszilis energiahordozóval, ezért tartósan importra szorul földgázból és kőolajból, ami az ellátásbiztonságot kiemelt kérdéssé teszi. A földgáz különösen érzékeny pont, hiszen a háztartások közel háromnegyede használja, miközben az uniós elvárás 2027 végére teljes orosz leválást ír elő, amit a magyar kormány jogi úton vitat. Bár zajlik a diverzifikáció – amerikai LNG-beszerzésekkel és új kereskedelmi megállapodásokkal –, ezek egyelőre a teljes fogyasztás kisebb részét fedik le, és a rendszer továbbra is jelentős mértékben épít a vezetéki importra. Az energiapolitikai döntéseknél ráadásul egyszerre kell mérlegelni az ellátásbiztonságot, az árakat és a fenntarthatóságot, miközben egy teljes leválás a rezsicsökkentés fenntarthatóságát és az üzemanyagárakat is érzékenyen érintheti.