Nagyon fontos hírt kapott Varga Mihály és a forint, tetőfokán az izgalom – órákon belül döntő lökés érkezhet

Hatalmas fordulatot hozhat a Magyar Nemzeti Bank három hét múlva esedékes döntése, nem csoda, ha a magyar gazdaság és pénzpiacok szereplői árgus szemekkel figyelik az odáig vezető utat. A magyar magánszemélyek számára is nagyon fontos, hogy alakul az ügy a kamatokon, a forint árfolyamán és hangulatukon keresztül. Ami szerdáig történt, abból Varga Mihály és kollégái már nagyjából láthatják, hogyan áll a helyzet, de csütörtökön következik még egy nagyon fontos epizód, amelyre rászegeződnek a szemek.

A magas kamat , ez köznapi közgazdasági tudás, nem jó. Ha azonban hebehurgyán csökkentik, és ettől elszáll az infláció és a forintárfolyam, az kifejezetten rossz. Másfél év után most az MNB eljuthat odáig, hogy először csökkentheti a hitelköltségeket anélkül, hogy különösebb veszélyekkel kelljen szembenéznünk emiatt.

A fordulat egyik lábát már megteremtette a magyar gazdaság és vele együtt a kormányzati és a jegybanki politika. „Ezer éve nem történt olyan a magyar inflációval, mint ami most készül – Varga Mihályéknak muszáj lesz lépniük, kamatot vághat a Magyar Nemzeti Bank” – ezzel a címmel számolt be erről lapunk.

Ami kamatban, árfolyamban történik, azt azonban nem csak a belföldi fejlemények határozzák meg. Ez bizony nemzetközi játék. Szerdán ezen a fronton érkezett alapvetően fontos hír, és mellé több másik – szintén megerősítő jelleggel.

Varga Mihály és az MNB: mit érdekli őket az euróövezet, ha egyszer nem vagyunk a tagjai?

A külföldi hír, amely sokaknak örvendetes az eurózónában: a decemberi 2 százalékról januárban 1,7 százalékra szállt alá az egységes valuta övezetének átlagos inflációja. 

Szép, szép, de mitől jó az nekünk, ami más országoknak jó? Ráadásul úgy, hogy az átlaginfláció csökkenése nem is volt váratlan?

A válasz kettős:

1. több csatornán keresztül is (ezt ki is bontjuk),

2. nem feltétlenül jó a jó az euróövezetben sem, nézzünk rá csak legfrissebb tagjára, Bulgáriára, ahol szó szerint bele lehet veszni az euróbelépés első hónapjának inflációs statisztikáiba, de ami tény: a legszegényebbek az EU legszegényebb országában nyomban ráfaragtak a leva leváltására, nemhiába féltek is tőle. 

A hír azért pozitív, mert utat nyit a magyar kamatcsökkentésnek is – elmagyarázzuk, miért. Ha csak egytizeddel magasabb a szám, az már kétségeket ébresztett volna. De nem, és hab is került a tortára: a változékony élelmiszer- és energiaárakat kiszűrő euróövezeti maginfláció váratlanul 2,3-ről 2,2 százalékra csillapult, ami 2021 októbere óta a legalacsonyabb.

A forintövezetet és az euróövezetet összekötő láncok: a kamatkülönbség és az árfolyam

Már ennyiből is láthatjuk: az infláció az Európai Központi Bank 2 százalékos célja alá csökkent, de a maginfláció csak majdnem. Ez szép, de maradhatnak még kétségek, eljött-e az ideje, hogy az EKB folytassa a maga júniusban elakadt kamatcsökkentéseit az európai gazdaság javára.

A reményt azonban felkeltik a tényszámok. Mit érdekli ez a magyarokat? 

1. Ha az MNB kamatot csökkentene, azt is figyelembe kell vennie, nehogy túlságosan kicsire vegye a magyar kamatelőnyt a nagy jegybankokhoz képest, amilyen az amerikai Fed mellett az EKB. Ha tehát felerősödik legalább a remény egy EKB-kamatcsökkentésre, az utat nyit Budapesten is.

2. Az MNB-nek figyelembe kell vennie a forintárfolyamot is, nem léphet olyan durván, hogy a forint zuhanjon. Egyrészt mert az zűrzavart okoz, amit a gazdaság nem szeret, másrészt saját szándékának ártana vele, hiszen a gyengébb forint emeli az inflációt. Ha pedig az EKB-nál van kilátás kamatcsökkentésre, egy magyar kamatcsökkentés – lásd az előző pontot – nem rengeti meg a forint árfolyamát.

Frankfurtra szegeződnek a szemek

Ebből már következik, hogy csütörtökön a magyar szemek is az EKB kamatdöntő ülésének bejelentésére szegeződnek, de még inkább a kilátásokról szóló kommentárokat figyelik majd. Ezek – erről tanúskodnak a tegnapi jelek és egyes friss nyilatkozatok – ösztökélhetik Varga Mihályékat: lépjetek nyugodtan.

Ennek a hátteréről a következőképp idézi a Bloomberg hírügynökség David Powellt, elemző egységének euróövezeti vezető közgazdászát: „A januári infláció ösztönözheti az EKB-n belüli vitákat a további monetáris lazításról. A szolgáltatási infláció csökkenését várhatóan kulcsfontosságúnak tekintik abban, hogy az alapvető árnyomás tartósan összhangba kerüljön a 2 százalékos céllal, ugyanakkor a kormányzótanács egyes tagjai attól tarthatnak, hogy ez a folyamat túlságosan messzire megy.

– teszi hozzá. Ezekről értesülünk – és értesülnek az MNB-sek – ma.

De miért nem reagál előre a forint árfolyama?

A forint árfolyama az euró ellenében eközben nem sokat mozgott tegnap, tulajdonképp reagált az eseményekre azzal, hogy az elmúlt hetekben kétéves csúcsokat döngetett, és szerdán is átszakította az erősödés irányában a 380-as vastag vonalat.

Már egy ideje erősödik a várakozás, hogy a februári MNB-ülésen megérkezik a várva várt kamatcsökkentés, hiszen a magyar infláció visszavonulóban van.

Önmagában ez akár gyengíthetné is a forintot, és azért mégsem, mert 

1. egyrészt megalapozza a lépést a csökkenő infláció, 
2. másrészt az euróövezetből érkező impulzusok szerint ott is inkább a lazítás az irány, 
3. harmadrészt pedig, mert a dollár tovább gyengélkedik, a közép-európai devizáknak pedig ez jól szokott jönni.

a lengyel zloty ellen pedig a novemberben már megtaposott kerek 90-es szintet ostromolja, amelyen túl már csaknem kétéves csúcsok következnek. Némileg visszavonult ugyan, mikor délután a lengyel jegybank bejelentette, hogy nem csökkent kamatot, a későbbi varsói kommentárok azonban még bőven változtathatnak ezen is.

Varga Mihályék azonban most elsősorban Frankfurtra figyelnek, egy hétre rá pedig érkezik még egy fontos hír, amely már tényleg döntő lehet: megtudjuk, hogyan alakult a magyar infláció januárban. Várhatóan jól. Biztató, hogy a szomszéd Ausztriában a szerdai bejelentés szerint a magyarnál magasabb decemberi 3,8 szintről januárban egy csuszamlással a 2 százaléknál termett az infláció.