Fellázadtak a románok a megszorítások ellen, nagyon veszélyes helyen, pedig ez még az eleje – mi lesz ebből?
Két hét múlva lesz a 119. évfordulója Európa utolsó nagy parasztfelkelése kirobbanásának, amely ezrek halálához és még több ember letartóztatásához vezetett. A gyulladási pont, Flamonza (románul Flamanzi) – akkor falu, ma város – a hosszú történelmi szünet után ismét címlapra került, mert lakói nem hajlandók kifizetni a tavaly kezdődött román megszorítások során megemelt helyi adókat. Románia legvisszamaradottabb, északkeleti régiójában vagyunk, az egyik legszegényebb európai ország, Moldova közvetlen szomszédságában.
Ez itt a román Viharsarok. Ahol újra felhők gyülekeznek.
Romániáról általában azt kell tudni, hogy a helyben beszedett adók és díjak hagyományosan sokkal kisebb részét adják a helyi önkormányzatok bevételének, mint Magyarországon, sokkal jobban függenek a központi pénzektől.
Mondani se kell, a bőrükből ugranának ki, ha Budapesthez hasonló saját jövedelmük lenne.
Persze nincs, mégse futnak a kormányhoz kéztördelve pénzért. Hiába is tennék, és jelenleg már annak is örülnének, ha békén hagynák őket, de fordítva van.
Az előző kormányok majdnem úgy kiköltekeztek, mint Magyarország utolsó baloldali urai, emiatt tavaly kényszerűen és várhatóan több évre elnyúlóan megszorítások kezdődtek. Bukarestben úgy gondolták, ideje kezdeni valamit azzal a régi problémával is, hogy a helyi önkormányzatok kevés adót szednek be, szedjen be mindenki többet. És lőn.
A flamonzaiak ettől már kiugrottak a bőrükből, csak nem örömükben – jelenti az Adevarul.
Romániai megszorítások: az emberek bosszút állnak
Az adóemelések nem mindenhol azonos hatásúak, de hatni hatnak, ami kiolvasható a flamonzaiak reakciójából is.
Nagybányán például, ahol legalább minden tizedik lakos még mindig magyar, bizonyos építményekre már tavaly egyenesen megduplázták az adót, Bukarest sokkal jobban járt a maga 10 százalékos emelésével. Idén újabb emelések érkeztek.
Flamonzában úgy esett le a dolog, hogy ezúttal nem kaszát-kapát ragadtak, hanem sokan úgy döntöttek, akkor inkább nem fizetik a megemelt helyi adókat. Illetve elhalasztják, amíg csak lehet – finomít a megfogalmazáson az Adevarul. Olyannyira, hogy ez már a hivatal figyelmét sem kerülhette el. Ez a fajta lázadás bumerángként fog visszaütni a közösségre és a helyiekre – figyelmeztetnek.
Ha rátekintünk, hogy csapott oda a romániai életszínvonalnak a megszorítás, jobban megértjük, mi történik. Az energiaválság ehhez képest vicc volt.
Egyszer hopp, másszor kopp – mondhatnánk a nálunk is sokak által korábban „bezzeg Románia” eposzi jelzővel felruházott államra. Ha azonban egy olyan régióban élünk, amely eleve szegény – vagyis még kevesebbet költhetünk a boltban, mint az amúgy is szakadó átlag –, akkor egyáltalán nem tréfadolog, ha mellé még az adókat is megemelik. Ha pedig még a helyi átlagnál is rosszabb a dolgunk, például rossz nyugdíjból kell élnünk…
Az Adevarulnak átadva a szót:
Magasak az adók. Megnézem, mim van. Az emberek igazából nem fizetnek. Magasak az adók, a zsebünkben nem pénz van, minden drága. Az emberek bosszút állnak. Ez nagy bosszú, nem igaz?
– vallja be egy helyi lakos.
Egy másik, „éhes asszony” azt mondja, az emberek belefáradtak, és ezért választják ezt a tiltakozási formát:
Drágák a gyógyszerek, minden drága. Az élelmiszer is drága. Bolojan úr (a miniszterelnök) ellen állnak bosszút, mert megemelte az adóikat.
Romániai megszorítások 2.0: az embereken bosszút állnak
„Pedig mi csak annyit emeltünk, amennyit a jogszabály minimális szinten enged” – panaszkodik Ioan Guraliuc alpolgármester, aki elismeri: a városháza fiskális lázadást figyelt meg. Miközben az adók emelkedtek, a bevétel kisebb lett, mint tavaly.
Ennek most sok magyarázata lehet, némelyik objektív, mások az általános adóellenállási trendhez kapcsolódnak. A tény az, hogy egyetlen település sem tud – talán csak a nagyon gazdagokat kivéve – fennmaradni adók és illetékek beszedése nélkül
– teszi hozzá. A nyilvánvalót mondja, de bajban minden más, az emberek is.
Mi lesz ebből a végén? A hivatalnok elmondja: ha az emberek bosszút állnak a rendszeren, a rendszer bosszút áll rajtuk.
A következők fognak történni:
- A hónap végén az áramszolgáltató elküldi a számlákat. Ha kifizetjük őket, a szolgáltatás működik, ha nem fizetjük ki, a szolgáltató nem tárgyal. Itt közvilágításról és más intézményekről beszélünk.
- A hónap végén megérkezik a tömegközlekedés számlája is. Ott sok támogatást adunk a diákoknak és a nyugdíjasoknak, de az üzemeltetőt ki kell fizetni. Ugyanígy ma is az üzemeltető számlákkal érkezett. Ha fizetünk, túlélünk, ha nem fizetünk, az már egy másik történet.
- Vannak gyermekeink a napköziben, ott is vannak kiadások a melegétkezésre, fűtésre.
- És akkor még nem beszéltünk az utakról. A jeges időszak gyakorlatilag összezavart minket. Rengeteg kiadás volt, mert naponta kétszer is jégmentesíteni kellett. Az emberek civilizált körülmények között akarnak közlekedni. Körülbelül 50 kilométer aszfaltutunk van, de az aszfaltot is karban kell tartani, ezenfelül még további 50 kilométer kövezett út is van. Honnan szerezzük a pénzt? Ez a kérdés – mondja ki az alpolgármester.
Márpedig ez még csak a történet eleje, tudják ezt ők is. Az embereken szorítanak, de a hatalmas költségvetési hiány nem tűnik el egyik évről a másikra, ha ilyen ütemben próbálnák, talán a kasza-kapa is előkerült volna már.
Van pénz és nincs, a remény tenger, de áram lesz-e?
Többéves történetről van szó.
Tavaly már 10 százalékra ugrott az infláció, az áram ára pislantás alatt 60 százalékot ment föl, április 1-jén pedig újabb groteszk tréfa érkezik, a gáz árát is felszabadítják. A szorítást Brüsszelből dirigálják – ha a költekezést a románok maguk hozták is össze –, ahonnan eközben öntik a pénzt a román fegyverkezésre, a csapat- és fegyverszállításhoz szükséges infrastruktúrára és Ukrajnába.
Van pénz, de nincs. Ezt látják a flamonzaiak, esetleg vigasz nekik, hogy a határon áttekintve Moldovában talán még rosszabb a helyzet, vagy hogy a szomszéd ország egyszer majd csatlakozik az EU-hoz, sőt még talán Romániához is. De kibírják-e addig a flamonzaiak, hogy nem fizetik az adót?
Ítéletet mondott a hírhedt amerikai valutaalap Romániáról, ebből már látszik: Magyarország elsüvít mellette – oda a román jólét, fenyeget a bóvli
Romániában járt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) delegációja, és közleményben foglalták össze előrejelzéseiket és javaslataikat. A román életszínvonal évtizedekig tartó javulása tartósan megfordul, ha az IMF-re hallgatnak, az idén kezdődött megszorítások még évekig tartanak, miközben a magyar gazdaság elsüvít mellettük. A megszorítások máris megcsapolták a romániai háztartások jövedelmét, tüntetnek ellenük, és lehet, hogy ebben az évtizedben már nem is szabadulnak tőlük. Ha Brüsszel terve valóra válik, előbb csatlakozhat az Európai Unióhoz Ukrajna, mint hogy Románia egyenesbe jöjjön.
Ajánlott videók
