Magyar vízipar: soha ennyi küldött nem érkezett még hazánkba Afrikából, hogy a lehetőségekről tájékozódjon
A Hungarian Water Partnership (HWP) meghívására ezen a héten 15 afrikai országból vízügyi vezetők, műszaki igazgatók, szakpolitikai döntéshozók tartózkodnak Budapesten, hogy megismerjék a magyar vízipar nemzetközileg is elismert technológiáit és együttműködési modelljeit. Az Afrikai Vízügyi és Szanitációs Szövetség (AfWASA) közreműködésével szervezett rendezvény fókuszában a technológiai együttműködés és stratégiai hálózatépítés áll. A szakmai programokkal, gyár- és teleplátogatásokkal megvalósuló esemény további célja, hogy tovább erősítse Afrika és Európa vízágazatban való együttműködését, ez pedig egyúttal lehetőséget jelenthet a nemzetközi élvonalba tartozó magyar vízipari szereplők számára – írja összeállításában az Origo.
Vízipar: a magyar cégek terepe is lehet Afrika, vannak már sikeres projektek ott
A lapnak a HWP elnöke, dr. Kovács Károly nyilatkozott, aki szerint átfogó pénzügyi adatokkal nagyon nehéz leírni a vízkérdést (a meglététől a hozzáférésen át a szanitációig), de érdemes legalább arra az ENSZ-tanulmányra utalni, ami szerint mostantól 2050-ig globálisan mintegy 41 ezer milliárd dollárt kellene költeni csak a nagyvárosi infrastruktúrák fejlesztésére, karbantartására (viszonyításként: ez az összeg nagyjából a harmadával több, mint az Egyesült Államok jelenlegi GDP-je).
A települési infrastruktúrában a legdrágább infrastruktúra a vízellátással függ össze, ideértve a vízellátó hálózatot, a vízbázis tisztítását, a kitermelést, elosztást, eljuttatását, a szennyvíz összegyűjtését.
Az ENSZ-es tanulmány alapján a városi infrastruktúra fejlesztése, amibe az energetikai, úthálózati, vasúti és más, hasonló fejlesztések tartoznak, összértéküket tekintve nem érik el a vízzel kapcsolatos infrastruktúrára költendő részt. Ez utóbbira ugyanis 22 ezer milliárd dollárt kellene költeni, ami több, mint minden más infrastruktúra költsége együttesen
– mondta az Origónak dr. Kovács Károly. S ez csak a városi térségekre vonatkozik, ebben az összegben még nincs benne a vidéki térségek, illetve a mezőgazdaság „vízkérdése”.
A szakember a lap szerint meg is tette a gazdasági szempontból fájdalmas, de elkerülhetetlen fókuszváltást:
a vízkérdés globális infrastruktúrája kapcsán akkora volumenről beszélünk, amekkorában nem lehet a szokott gazdasági értelemben megtérülésről beszélni.
Több évtizedes időtávlatban lehet vizsgálni egyáltalán annak lehetőségét, hogy az értékcsökkenés mellett van-e lehetőség a befektetés megtérülését számolni, de a vízhez való hozzáférés biztosítása makroszinten ritkán szól a pénzügyi haszonról.
A megoldás az lehet, hogy kisebb, konkrét szükségletekre helyi választ adó kisebb projektekben érdemes gondolkodni, például egy nagyváros szennyvízkezelése, vagy a vezetékes ivóvízhálózat-bővítés kapcsán. Ennek vannak is látható eredményei, megvalósult projektjei Afrikában is, magyar vízipari vállalatok erőfeszítései révén.
További részletek az Origo cikkében olvashatók.
