A jegybank figyelmeztet

Az oroszországi válság óta ilyen nem történt. A jegybank emelte az irányadó kamatokat. Mégpedig nem is akármennyivel. Rögtön egy százalékponttal. Sokan jósoltak a tegnap közzétett inflációs adat után kamatemelést, de azzal aligha számoltak, hogy ez ilyen gyorsan bekövetkezik és ilyen jelentős lesz. Igaz, a 10,3 százalékos inflációs adat is váratlanul jött.



Nyilván Surányi György jegybankelnök sem gondolta tavasszal, hogy ősszel kamatot kell emelni. Arra számíthatott, hogy az alacsony infláció miatt még hivatali idejének jövő évi lejárta előtt megszüntetheti a csúszó leértékelést. Néhány hete már tett egy nehezen értelmezhető nyilatkozatot. Arról szólt, hogy a korábban gondoltnál rosszabb körülmények között kell átállni az új árfolyamrendszerre. Járai Zsigmond pénzügyminiszter azonban kategorikus volt, a csúszó leértékelés marad. A szabadabb forintárfolyam tágíthatta volna a Magyar Nemzeti Bank kamatpolitikai játékterét.



A valóságos sokként ható ominózus szeptemberi 10,3 százalékos adat igencsak sajátos tényezők eredője. Mellesleg okai részben ugyanazok, mint Németországban a hatéves csúcsot jelentő, szeptemberi 2,5 százalékos inflációnak. Drága az olaj, és gyengül a forint irányadó valutája, az euró.



Látszólag ijesztő a magyar élelmiszerárak emelkedése. Nyilván nem jelentenek azonban jó viszonyítási alapot azok az évek, amikor a parasztok homokozót építettek búzából gyermekeik számára, amikor túlsúlyos disznók röfögtek országszerte, és a termelők kannaszámra öntötték a tejet a kanálisba.



Ebből a szemszögből a 10,3 százalék hidegzuhanyként hat, de nem tragédia.



Mi lesz most? Az olaj minden emberi számítás szerint nagyon már nem drágulhat. (Legfeljebb akkor, ha a Közel-Keleten valami jóvátehetetlen történik.) A hétszeri euró-kamatemelés, a világ vezető gazdasági hatalmainak eurótámogató intervenciója stabilizálhatja, ha egyenesen nem erősíti az uniós valutát. A csúszó leértékelés üteme -- legalábbis ennek ellenkezőjét még nem jelentette be senki -- csökkenni fog január táján. Mindez csillapíthatja az importált inflációt. A hazai élelmiszerárak besimultak a hosszabb trendbe.



Akár le is lehetne írni, az árak ezekben a hónapokban tetőznek, most már tényleg végleg búcsút inthetünk a két számjegyű inflációnak.



Kérdés azonban, mit várnak az emberek. Sokadszor csalódniuk kellett az inflációs jósokban, a túlontúl szépre sikeredett kormányígéretekben. Lehet, hogy most a lakásunkba látogató szerelő jócskán emeli a számlán lévő összeget (ha ad számlát), a pék megnyomja a ceruzát, és a bérből, fizetésből élők -- már akik megengedhetik maguknak -- harciasabbak lesznek. A választások előtti periódusban -- jobb a békesség alapon -- a kétéves költségvetés dugiforintjai sok feszültséget csillapíthatnak.



A mostani egy százalékpontos kamatemelés azonban csökkentheti az elkölthető pénzeket. Drágább lesz a hitelfelvétel az államnak, akárcsak az ismét nagy kedvvel vásárló fogyasztónak, vagy a beruházni vágyó cégeknek. Kisebb lehet a kereslet, ez pedig hűtheti az inflációt. Igaz, rossz esetben a bruttó hazai termék növekedése is lelassulhat, ha nem az export, hanem a belföldi kereslet lenne a fő hajtóerő. Ez kellemetlen egy lábadozó országnak, de a pénzromlás talán még kellemetlenebb, ha átmenetileg hasznot is lehet húzni belőle.