Ami az ez évi inflációból kimaradt

Önmagában az ismét emelkedő ráta is komoly gazdasági problémákat vet fel, de igazából a legfőbb nehézség azzal függ össze, hogy a jelenlegi mutató a megdrágult energiahordozók közül csak a kőolajjal és a kőolajtermékekkel kapcsolatos áremelkedéseket tükrözi többé-kevésbé, a magyar energiaimport közel 45-50 százalékát kitevő földgáz világpiaci drágulását azonban egyáltalán nem. Miután a földgáz ára hatósági, 2000-ben a kormánydöntés értelmében éves átlagban a földgáz ára belföldön 6 százalékkal nőhet, amely nem csak a világpiaci áraktól marad el látványosan, hanem a hazai átlagos inflációnál is kisebb.



A hazai földgázárképzés centruma az EU-ban alkalmazottól eltérően nem a helyettesítő energia költségeihez igazodik, hanem a hazai termelés és az import költségeinek súlyozott átlagaként kerül megállapításra. Bár a hazai termelés csökkenéséből adódóan a sajátos magyarországi árképzésből adódó feszültségek mérséklődnek, a jelenlegi kőolajár-robbanást megelőző, igen alacsony szintű energiaárak időszakában is a felhasználói árak mintegy 15-20 százalékkal maradtak el az importköltségekhez képest.



Kísérletet teszek annak kimutatására, hogy a világpiaci áraktól jelentősen elmaradó hazai földgázárak emelése milyen közvetlen és közvetett hatással lehet a hazai gazdaságpolitika prioritásaként értékelendő inflációra. A magyarországi árak valamilyen ütemű felzárkóztatása közvetlenül érinti a termelői árakat, hiszen a földgáz 50 százalékát az ipar használja fel, közvetlenül érinti továbbá a fogyasztói árakat is, miután a lakossági fogyasztás a teljes földgázfelhasználás 30 százalékát teszi ki.



A növekedést és az exportot húzó feldolgozóipar növekedési és exportfeltételei a földgázáremelést érdemben nem befolyásolja, még azzal együtt sem, hogy a tovagyűrűző hatások következtében a villamos energia árának erőteljesebb emelkedése minden valószínűség szerint e területeken is további költségnövekedést okoz.



A vegyipari alapanyaggyártásban és a villamos energia előállításában a földgázárváltozás már jelentősebb, az érintettek által érzékelhető költségnövekedést okoz. A villamos energia termelésében ez további árnövekedést vált ki, de ennek nagysága, tekintettel a földgáznak a villamos energia termelésében kialakult arányára, nem túlságosan nagy.



Az alapanyaggyártásban az árnövekedés nem automatikusan következik be, hanem a piaci helyzet alakulásának függvényében. Miután itthon és külföldön is a vegyipari alapanyagok árnövekedése keresleti korlátokba ütközik, így rövid távon inkább a termelők nyereségének mérséklődése látszik bekövetkezni.



A valószínűsíthető hatások alapján a kevésbé energiaigényes alágazatok és termékek gazdasági pozíciói relatíve javulnak, ebben az irányban tehát erőteljesebb struktúraváltozások indulhatnak be. Az alapanyaggyártás és a villamosenergia-termelés gazdasági feltételei enyhén romlanak.



A különböző ellentétes hatások alapján a földgáz árának a világpiaci árakhoz történő igazítása valószínűleg nem csökkenti az iparban felhasznált földgáz mennyiségét.



A földgáz árának emelése ugyanakkor ösztönzi a földgáz- és általában az energiamegtakarító modernizációs tevékenységeket, az ilyen jellegű beruházások megtérülési viszonyai javulnak, amely összhangban áll az energiafelhasználás mérséklésére irányuló gazdaságpolitikai törekvéseinkkel.



Az áremelések leginkább a lakosságot érintik igen drámai módon. Ugyanis a földgázfelhasználás egyharmada a lakossági szférában történik. Lényeges szempont, hogy a háztartások teljes energiafelhasználásán belül meghatározó szerepet játszik a földgáz, amelynek súlya 40-45 százalékot tesz ki.



Feltételezve, hogy egyéb árváltozás nincs, a 40 százalékot kitevő közvetlen földgázfelhasználás, 10 százalékos áremelkedés esetén, a lakosság energiaszámláját 4 százalékkal emeli meg. A közvetett hatásokat is figyelembe véve -- villamos energia, távhő -- a teljes lakossági energiaár-növekedés mértéke 5-6 százalékra becsülhető.



A probléma súlyát igazából az jelzi, hogy az elmúlt években a több lépcsőben végrehajtott emelések következtében az energiaárak az áltagnál jóval gyorsabban emelkedtek, így a háztartások kiadásaiban az energiaköltségek a 90-es évek elején regisztrált 4-5 százalékról napjainkra 10 százalék közelébe kerültek. Tekintettel arra, hogy a napirenden lévő költségvetési elgondolások szerint a lakossági fogyasztás növekedésének üteme 4 százalék, a földgázáremelés hatására bekövetkező lakossági kiadásnövekedés nagyobb lenne a 2001. évi fogyasztás növekedésénél. Persze nem szükségszerű, hogy ez a csökkenés bekövetkezzen, részben mert a földgázfogyasztás mérséklődhet, a relatíve olcsóbbá váló energiafajták felhasználása erősödhet -- bár rövid távon erre kicsi az esély --, részben mert lehetséges, hogy a lakosság nem a fogyasztását csökkenti majd, hanem inkább megtakarítását éli fel.



Globálisan nézve: a földgáz világpiaci árának bekövetkezett növekedését követő hazai áremelésnek a lakossági kiadásokra, illetve a lakosság fogyasztására gyakorolt hatását kezelhetetlennek ítélhetjük. Ráadásul további súlyos társadalmi probléma adódik abból, hogy a 10 százalékosra tehető átlagos háztartási energiafelhasználás, a jövedelmek és a társadalmi rétegződés miatt, igen széles határok, 4--25 százalék között változik. Az alacsonyabb jövedelműek, az egyszemélyes háztartások a társadalom több mint egyharmadát kitevő hányadánál már egy 10 százalékos földgázáremelés is súlyos helyzetet teremt.



Figyelembe veendő továbbá az is, hogy az áremelés által leginkább érintett, a lakosság több mint harmadát kitevő csoport esetében az áraknak az energiaracionalizálásra késztető hatása az eddigiekben sem érvényesült igazán. Ez a hatás csak akkor várható pozitív módon, ha a fogyasztó rendelkezik megfelelő forrásokkal, illetve hitellehetőségekkel az energiafelhasználást mérséklő fejlesztések végrehajtására. A lakossági energiaszámla további erőteljes emelése jelen esetben csak a nem fizetők arányát fogja növelni, mindenfajta, gazdaságilag racionálisnak mondható alkalmazkodás nélkül.



Miután a legmagasabb jövedelmű lakossági csoportban, bár itt a fogyasztás igen tetemes, a teljes háztartási kiadásokban az energiaköltség nem igazán jelentős tétel, így erőteljesebb reagálás, fogyasztáscsökkenés vagy jelentősebb modernizációs folyamat itt aligha várható.



A szükségessé váló áremelés a földgázfelhasználás eddigi trendjeit a lakossági szférában mindezek ellenére is aligha befolyásolja majd. A kiépült rendszerek és a folyamatban lévő fejlesztések ugyanis nehezen átalakíthatók, ráadásul -- és talán ez a legfontosabb -- a földgázhasználat 20-25 százalékos áremelés mellett is a lakosság energiaigényének kielégítésében még mindig a leggazdaságosabban hasznosítható energiaforrásnak minősül.



Eltekintve a leginkább érintett, a lakosság egyharmadát jelentő fogyasztóktól, az árnövekedés mindazonáltal tovább erősítheti az energiaracionalizálási technikák, technológiák elterjedését, csökkentve ezzel a nemzetgazdasági szinten is jelentős költségeket, javítva a környezetszennyezés további mérséklésének esélyeit.



A bemutatott rövid hatásvizsgálat legfőbb következtetései egyrészt, hogy a termelőszférában a világpiaci árak által kikényszerített teljes földgázáremelés nem okoz kezelhetetlen gazdálkodási problémákat, nem igazán befolyásolja az exportban meghatározó szerepet játszó feldolgozóipar fejlődését, de ösztönzést adhat a további szerkezetváltásra, az energiaracionalizálásra, másrészt hogy a hazai földgázáraknak a világpiaci árak által diktált méretű emelése megoldhatatlan inflációs és fogyasztási problémákat vet fel.



Így a lakossági földgázárakat csak fokozatosan, az összes gazdasági és társadalmi körülmények figyelembevételével lehet és szabad hosszabb távon érvényesíteni.