Szívből szívesen

A kormány elégedett a Postabank vezetésével -- ezért az ÁPV Rt. nélkülük folytatja a partneri viszonyról szóló tárgyalásokat az OTP-vel.



Ha csak ez lenne az egyetlen furcsaság ebben az ügyben, elégedetten hátradőlhetnénk, hiszen erre mindenki tud felelni. A tulajdonos joga megtervezni a jövőt, a menedzsment feladata a tulajdonosi döntés végrehajtása -- szól majd a megdönthetetlennek látszó érv.



Miért van az mégis, hogy az ember jobban szeretné, ha banki szakemberek tárgyalnának? Talán azért, mert ők vélhetően tudnák, hogy nem lehet egy bankcsoportba integrálni úgy egy pénzintézetet, hogy annak tulajdonjogát nem engedik át -- legalább részben -- az adott bankcsoportot irányítóknak.



Ha ez így lenne, nem volna szüksége a legnagyobb hazai bank alelnökének, hogy előre elkészített mondatait az újságírók folyamatos közbevetései miatt javítsa, ráadásul annak a biztos tudatában, hogy neki van igaza, s vásárlás lesz a dolog vége.



Hogy ehhez nem használnak majd fel készpénzt, az ügy fenti szempontok szerint történő vizsgálata alapján részletkérdés.



Persze szakemberek körében az árnál fontosabb tényező aligha létezhet. S ha igazak a feltevések, hogy az OTP úgy tudja majd megszerezni a lakossági piacon második helyen álló vetélytársát, hogy különösebben meg sem kell erőltetnie magát érte, a piaci szereplők minden bizonnyal abcúgot kiáltanak.



Mindenki tudja, az OTP -- amely a színfalak mögött legalább egy hónapja megindult tárgyalások okán mindent tud a Postabankról -- tőzsdei cégként csak súlyos árfolyamáldozatok árán teheti meg, hogy értéken felüli ajánlatot adjon a Postabankra. Az is bizonyos, hogy nem venné ki jól magát, ha egy Budapest Bankhoz hasonló, éveken át gördülő garanciavállalás kísérné az ügyletet. Főleg akkor, ha evidenciának vesszük azt a kormányzati szándékot, hogy a Postabankkal segíteni szeretnék az OTP-t, hogy regionális multivá nője ki magát.



A regionális multi kifejezés persze kormányzati körökben nemcsak az OTP Banknál, hanem a Mol Rt.-nél is szóba került. A kabinetnek azonban nem kell magyarázkodnia amiatt, ha a polgárok kevesebb pénzt kapnak a megtakarításaikért. A gázszámláktól viszont egyenes úton apadhatnak a pénztárcák. Vagy lehet, hogy a Mol és az OTP Bankkal kapcsolatos kormányzati hozzáállás markáns különbsége másból is fakad?



Találgatások helyett a tény: az OTP Bank növekedése, terjeszkedése megmelengetheti honfiúi és honleányi szívünket, hiszen mégis a mi bankunkról van szó. A dolog kétségtelen szépséghibája, hogy a legnagyobb magyarországi bank még akkor is piciny marad, ha szőröstül-bőröstül bekebelezi a Postabankot. Sokak szerint csak idő kérdése, hogy meghajoljon a globalizáció hatásai alatt. Az viszont tény, hogy ennek siettetése nem várható el egyetlen magyar kormánytól sem. Márpedig a Postabank jövőjének más bankra bízása rosszul jönne az előremenekülés elvén felépített térségbeli terjeszkedési tervek alapjait a stabil hátországban látó OTP-nek.