"Tisztelt Kabinetfőnök Úr! Mint kiemelt fontosságú miniszterelnöki tanácsadó fordulok Önhöz. Megkaptam a beosztásomhoz járó szolgálati gépkocsimhoz a megkülönböztető hang- és mobilkihelyezhető fényjelzést, amit ezúton ugyan megköszönök, de egyben azt is le kell szögeznem, hogy ezen kiváltságnak valójában elenyésző a gyakorlati értéke. Tömören úgy fogalmazhatom meg, hogy ma már a hülye is kék lámpával száguldozik. A minap egy miniszteri bébiszitterrel ütköztem, az én szirénámtól nem hallatszott az ő mobilkihelyezhető hangos megkülönböztetője. Szerencsére nem lett nagyobb baj, így még időben oda tudtam érni a tanácsadási helyszínre. Szomszédom, aki még a Horn-kormányban volt államtitkár, rosszabbul járt. Csúnyán összetörte magát, amikor a hobbitelkére kék villogóval kiugorva egy megkülönböztetős családügyi főosztályvezető-helyettessel ütközött, aki a csobánkai anyavédelmi központ előtti buszforduló avatójára igyekezett.
Arra pedig még gondolni is rossz, hogy mi lenne, ha a mentők, a tűzoltók, a rendőrök is csak úgy szirénázgatnának. Szerencsére az illetékes szakminiszterek időben megtiltották nekik a korábban tapasztalható túlkapásokat, a tűzoltóság 20 tonnás járműveiről pedig a katasztrófavédelem már le is szereltette a megkülönböztető jelzéseket.
Javaslatom a következő. A súlyos balesetek, valamint a népharag további erősödésének megelőzése végett az igazán fontos állami vezetők kapjanak szolgálati kisrepülőgépet. Ha a kedvezményezettek körét sikerül alacsonyan tartani, akkor a védett vezetők kizárólag az illegális paplanernyősökkel ütközhetnek, azokért meg nem kár. De az sem baj, ha sok lesz a szolgálati magángép, legfeljebb hét végén nem repülhetnek lakott terület fölött, így az elkerülhetetlen légi karambolokat gyerekjáték lesz eltussolni.
Hasonlóan kézenfekvő, hogy a vitathatatlanul költséges vásárlás felelősségét hárítsuk a Németh-kormányra, a hazugság annál hatásosabb, minél arcpirítóbb. Ha a Miniszterelnök Úr aláírja a gépvásárlási utasítást, akkor kellő sebességgel beindul majd a szolgálati út. Javaslom, hogy a Kormányfő Úr ne használjon repülőgépet, pr-szempontból a helikopter jobban passzol a nép egyszerű fia imázsához.
A megfelelő közbeszerzési eljárásról elfeledkezni tilos! Nehogy egy ilyen buta baki legyen a banánhéj. A közbeszerzési tendereztetés egyszerű: két szállító jöhet szóba, közülük megegyezünk eggyel, aztán az majd tenderezik. A nyugati elit két gépet használ. A Cessna-típusok ellen az szól, hogy túlzottan populárisak, mellettük érvelhetünk viszont azzal, hogy a gyáralapító Clyde Vernon Cessna egy Victor Roos nevű üzletemberrel társulva gyártotta a legendás egyfedelűeket az 1920-as években. Másik opció a Piper (tervező: William Piper, őt a hálás utókor a repülés Henry Fordjaként tiszteli). Előny: igen alacsony a leszállási sebességük, így a kerékpárutakat is birtokba vehetjük ezekkel a mozgékony repülőkkel. Hátrány: e típussal zuhant le a Kennedy fiú. Sokoldalúsága miatt én mégis az utóbbit javaslom.
Ne szerénykedjünk! Mert megérdemeljük! Kék Félix főtanácsadó sk."