Tekintettel a "tekinthetőre"

Bejutni az Európai Bizottság bővítési biztosához nem könnyű feladat. Ő már tipikusan azon célpontok közé tartozik, akikre sokan vadásznak, különösen a jelölt országok köréből, hát sok-sok hetes-hónapos lobbizás szükséges ahhoz, hogy megnyíljon az ajtaja egy rövid interjúra. Ezt gondolták a cseh sajtó brüsszeli tudósítói is, egészen az említett másnap reggelig, mikor is váratlan körüzenetben értesültek arról, hogy kérniük sem kell: Günter Verheugen úr önmagától is szívesen áll rendelkezésükre -- méghozzá azonnal!..



Mi történt? Nos, mint kiderült, annyi, hogy szerda délutánra teljes lett a felfordulás Prágában egyetlen szó miatt. Egy pillanatra még Pavel Telicka főtárgyaló lemondását sem lehetett kizárni. Pedig a cseh kormányt és a parlament többségét különböző módon megrázó kifejezés önmagában állva látszólag a lehető legártalmatlanabb valami: úgy hangzik, hogy "tekinthető"...



Hogyan válthat ez ki kormányzati szintű válságot? A tíz kelet-európai jelölt ország közül akadt három -- Észtország, Lengyelország és Magyarország --, amelyik százoldalnyi éves bizottsági értékelésében ez a szó nem szerepelt. S mint utóbb kiderült, a jelentések szerdai véglegesítése előtti napokban-hetekben a prágai diplomácia minden lehetséges követ megmozgatott, hogy a csehországi véleményben se szerepeljen. Nem sikerült, és ettől Prágában teljes lett a dráma, úgy ítélvén meg a helyzetet, hogy a Cseh Köztársaság ezzel csupán a tagjelöltek "harmadik csoportjában" kapott helyet.



Az eset jól demonstrálja a gyakran egy-egy szón, jelzőn, fordulaton napokig-hetekig tartó diplomáciai huzakodások -- újságolvasói szemmel többnyire érzékelhetetlen -- tétjeit. A jelölt országok makrogazdasági teljesítményét értékelve az éves jelentés az észt--lengyel--magyar trió esetében kertelés nélkül úgy fogalmazott: ezen országok immár "működőképes piacgazdaságok". (Hasonló értékelést a két dél-európai törpe jelölt, Ciprus és Málta már jóval régebben kapott.) Hozzájuk képest Csehország, Szlovénia, Szlovákia és a két további balti tagjelölt esetében ez a mondat úgy hangzik, hogy ezek az országok működőképes piacgazdaságnak "tekinthetők". Senki nem mondja, hogy nem azok -- ez majd Bulgária, Románia és Törökország bizonyítványában szerepel így --, de a tény határozott leszögezéséről sincs még szó. Csak az észteknél, magyaroknál és a lengyeleknél.



Arról, hogy lesz egy ilyen különbségtétel, nem hivatalos források révén már hetek óta lehetett tudni. (Lapunk is jelezte valószínűségét már két héttel ezelőtt.) Sőt, eredetileg úgy szóltak a "nevük mellőzését kérő" körökből származó értesülések, hogy egyelőre Lengyelország is lemaradhat a minden fenntartásoktól mentes elismerésről, és csak az észt--magyar páros érdemli ki a gazdasági kritériumoknak való maradéktalan megfelelést. A hírre beinduló lengyel diplomácia a jelek szerint egy fokkal sikeresebben lobbizott. Cserébe szerdán cseh politikai körökben egyesek már nemzeti katasztrófaként élték meg, hogy Prága nem lehetett ott a másik három ország mellett. (Az, hogy emiatt a "harmadik csoportba" csúsztak volna, már olyan cseh megfogalmazási lelemény, ami azt sugallja, hogy a jelöltek pillanatnyilag öt csoportba sorolhatók. Van az abszolút élen járó két szigetország, őket követi a "gazdaságilag megfelelt" észt--lengyel--magyar hármas, majd jönnek a "majdnem megfeleltek" -- amelyek tehát csak piacgazdaságnak "tekinthetők". Kelet-európai részről a sort a gazdasági kritériumoktól egyértelműen elmaradó Bulgária és Románia zárja, majd legvégül következik Törökország, amelyik a gazdasági mellett egyelőre a politikai kritériumoknak sem felel meg.)



Mindennek ellensúlyozására trombitálták gyorsan össze csütörtökön a brüsszeli cseh sajtót, amelynek munkatársaival találkozva Verheugen bővítési biztos nem győzte hangsúlyozni, hogy mennyire értelmetlen ilyen apró nüanszokon fennakadni, s hogy valójában a Csehországról készült bizottsági vélemény a "legjobb", oldalak sokaságán sorolva mindazt a "hatalmas haladást", amelyet Prága az elmúlt 12 hónapban elért.



A mentőakcióra azért is kerülhetett sor, mert a történtek az amúgy is kisebbségben lévő Zeman-kormány pozícióit veszélybe sodorhatják, különösen, hogy az ellenzék jóindulatából hatalmon lévő kabinetet az a Václav Klaus parlamenti elnök tartja sakkban, aki minden lehetséges EU-ellenes rezdülést kihasznál. Verheugen állítólag nem is állta meg, hogy egy oldalvágást küldjön a címére, úgy vélvén, hogy ha a felkészültség egyes mérőfokai szerint Csehország esetleg később zárkózik fel, az azért van, mert Prágában a kilencvenes években jó pár értékes évet elpazaroltak a viszonylagos stagnálásban.



Azt, hogy a bővítési biztosi balzsam mennyire bizonyul hatásos gyógyírnak a kapott (vélt?) sebekre, e pillanatban még nem lehet tudni. Az iróniára mindig kész brüsszeli sajtó -- nem cseh nemzetiségű... -- tagjai mindenesetre nem állták meg, hogy maguk között megjegyezzék: ha csak arra van szükség a "legjobb jelölt" címke kiérdemeléséhez, hogy nemzeti drámát sugalló híreket közvetítsenek, erre ők is bármikor képesek. Ugyanez a gyorsabb taggá váláshoz sejthetően még így is kevés volna... (Brüsszel, november 13.)