BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Korrekciók és kísérletek

Kovács László, Nagy Sándor és Jánosi György ez ideig egy emberként volt képtelen észérveket megfogalmazni annak magyarázataként, hogy a regnáló koalíció miért is készülne előre hozott választásokkal lenullázni hároméves ténykedésének kitűnően kommunikálható eredményeit, vállalva egyszersmind a legeslegújabb kori magyar demokrácia első, soron kívül bukott garnitúrájának dicstelen szerepét. A meggyőző indokok hiánya aligha véletlen: nehezen találni ugyanis arra utaló jeleket, hogy a fideszes agytröszt valóban idő előtti megméretésre készülne.
Főként egy olyan időszakban, amikor a gazdasági kilátások többé-kevésbé biztatóak; amikor elosztható pénz az árvízi katasztrófa ellenére akad a bugyellárisban; amikor májusban Pokorni Zoltán elnökké választásával kialakul a bizonytalan választópolgárok megszólítására is alkalmasnak vélt csapat; amikor Orbán Viktornak egyetlen parlamenti voks elvesztése nélkül sikerült abszolválnia a Torgyán-feladványt; s amikor a pártpreferencia-mérések immár tendenciaszerűen jelzik a legnagyobb kormánypárt folyamatos izmosodását, ami Dabason és környékén nemkülönben megmutatkozott.
Az előre hozott választások szlogenjének szakadatlan ismételgetése inkább arra a következtetésre sarkall: a szocialisták rájöttek, a tavaly novemberben kialakított stratégia -- copyright by Kovács László elnök és hívei -- és a benne foglalt menetrend hibás. A Kövér László--Pokorni Zoltán váltás üzenete világossá tette, a Fidesz májusi kongresszusa után megkezdi kampányát. Ezek után a szocialisták önnön csapdájukba vesznének, ha szűk esztendőnyi fórt adnának vetélytársuknak. Az MSZP-s miniszterelnök-jelölt személyéről -- és egyéb, valóban lényeges ügyekről -- dönteni hivatott kongresszus júniusi összehívása tehát kényszer, s voltaképpen a novemberi tévedések beismerése.
Ami e korrekció felvezetését a verbális politika szintjén kíséri, vélhetően nem más, mint egy kísérlet a "közbeszéd tematizálására". Az ötlet szocialista szempontból nem feltétlenül rossz -- még ha nem is túlzottan elegáns az ország stabilitásával bűvészkedni --, hiszen ha a választópolgár valóban az idén lenne kénytelen az urnákhoz járulni, az okvetlenül az újságok címlapjára kívánkozna. Más kérdés, a koalíció politikusai látványosan óvatosak, s nem reagálnak a kormány bizonytalan voltát mégoly intenzíven sulykoló felvetésekre sem. Nem úgy, mint 98-ban a "hétszázalékos zsákutcába" bemasírozó Horn Gyula. Magyarországon akkor derült ki: nagymértékben növeli esélyeit, aki képes meghatározni a kampány fő témáit. A Fidesznek ez három éve sikerült. Az MSZP erre most -- meglehet, igen korán -- tette meg az első kísérletet.
Figyelemre méltó az is, ahogyan a téma egyáltalán napirendre került. Akarták az MSZP-vezérek, vagy sem, egyetértettek az ügymenetet illetően, vagy hadakoztak egymással, úgyszólván mindegy: a dolgok alakulása Medgyessy Péter bejelentkezésétől az elnökség állásfoglalásáig tartó egy hétben kedvezett számukra. Végtére naponta szerepelhettek a lapokban, mint mondjuk a Fidesz az Orbán--Kövér váltás idején.
Az még nem egyértelmű, hogy a szocialisták vitáinak ábrázolása a kész -- és közös -- forgatókönyv leplezését és a hírérték fokozását szolgálja-e, vagy azok valóban élesek. Ha még ma is az utóbbi megközelítés igaz, nagyon nehéz dolguk lesz.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.