Miniszteri békák

Nem jó örökséget kapott Mikola István. Beteg embereket, a gyógyításukra azonban kevéske pénzt. A januárban hivatalba lépett egészségügyi miniszter nem zsákba macskát vett. Több évtizedes klinikai orvosi munkája, kórházvezetői funkciói s a gyógyszeripar világában eltöltött évei garantálták számára a tisztánlátást. A bársonyszék elfoglalása előtt két dolgot ígért, azóta is hajtogatja: a szűkre szabott miniszteri ideje alatt nem kezd megoldhatalan feladatokba. Belefogott viszont az általa rég hangoztatott népegészségügyi offenzívába, s úgy tűnik, betartja másik ígéretét is, megregulázza a gyógyítóágazatban pazarlókat. Ez utóbbitól már rövid távon eredményt remélt. Úgy tűnik, jól kalkulált.
Tegnap a legnagyobb, a centenáriumát ünneplő hazai gyógyszercég vezérigazgatója elegáns bejelentést tett: 5 millió forinttal hozzájárul a miniszter népegészségügyi céljainak megoldásához. S nagyon valószínű, hogy lesznek követői. A magyar piacon maradni akaró gyógyszercégek ugyanis a három évre szóló ármegállapodás, s termékeik kiszámítható eladása érdekében kénytelen-kelletlen, de lenyelik a miniszteri békát.
Az adományok nem helyettesíthetik a járulékfizetők pénzének botrányosan rossz allokálása miatt keletkezett hiányt. Tudja ezt Mikola is. S noha megköti kezét az egészségbiztosító kétéves költségvetése, egy számlát mégis benyújtott a kormánynak. Egyetértve az ellenzéki pártok szakértőivel, szakmailag megalapozatlannak tartja a biztosító gyógyszerköltségvetését. Ami egyébként már hat-nyolc éve kemény milliárdokkal kevesebb a kelleténél, ezért a mindenkori kormányok folyamatosan utólag pótolják a hiányt.
Mikola tisztában van azzal, hogy a gyógyszerkassza húszmilliárd forint körüli deficitjének pótlása nehéz meccs lesz, ezért annak megnyerése érdekében nem riadt vissza a drákói rendeletek megalkotásától.
A hamarosan kormány elé kerülő rendelettervezetek azonban ismét érdeket sértenek. Most a kiskereskedelmi árréstömeg négymilliárd forintnyi csökkentésével legfőképpen a patikusokét. Kérdés, hogy a gyógyszerész-társadalom -- a medicinákat gyártókhoz hasonlóan -- le tudje-e nyelni a békát. Kamarájuk elnöke szerint tartani kell a kispatikák tönkremenetelétől, s a gyógyszercégeket maguk mögött tudható, valójában a tulajdonukban lévő patikaláncok további megerősödését. S ugyan a beteg pénztárcája nem kerül veszélybe, de a gyógyszerválaszték szűkülése s a munkatársak elbocsátásával spórolni kényszerülő patikák miatt mindenképpen romlik a ellátás színvonala.
Szegény ember vízzel főz -- állítja a népi bölcselet. Ám az egészségügyben már túl hosszú idő óta csak víz van a fazékban, amire nem lehetnek büszkék a magyar kormányok. Különösen akkor nem, amikor az európai országok közül hazánkban a legdinamikusabb a gazdaság fejlődése.
Ideje lenne hát tenni valamit, hogy az emberek egészségéért felelős miniszter tisztes örökséget hagyjon maga után.

Nógrádi Tóth Erzsébet-->