Durva színjáték
Kezd durvulni a vita EU-oldalon a csatlakozási tárgyalások kapcsán. Zsarolás és képmutatás, önzés és nevetséges követelések felemlegetése egyaránt elhangzott már egyes spanyol, német és osztrák álláspontok kölcsönös véleményezésekor.
Német részről kormánytisztviselők -- többnyire név nélkül, bár Friedbert Pfügger parlamenti képviselő, a Bundestag európai integrációs bizottságának elnöke névvel is -- fejtették ki a napokban Berlinben kelet-európai tudósítóknak, miért érzik elengedhetetlennek a hétéves munkavállalási korlátozás egyes szolgáltatásokra való kiterjesztését. S hogy miért tartják elfogadhatatlannak a spanyol árukapcsolást a regionális politikához. Amire spanyol diplomáciához közel álló források csupán legyintenek, úgy vélvén, hogy "német propaganda" az egész, Berlin éppen hogy kizárólag önmagára gondolva igyekszik korlátozni mindent, ami pénzbe kerülhet, sőt, a már meglévő vívmányokból is mind többet vissza akarna csinálni.
A játszma távolról sem csak kétszereplős: a németek a munkavállalásban szilárdan maguk mögött tudhatják az osztrákokat -- egyes vélemények szerint Bécs konoksága helyenként még Berlinét is meghaladja --, a regionális politikában pedig a többi nettó befizetőt. Madrid mindenekelőtt Lisszabon és Athén támogatására számíthat, meg hozzá többnyire Róma szimpátiájára. Szokás szerint valahol a két tábor között igyekszik lavírozni a francia diplomácia, amelyik hol az egyik, hol a másik oldallal ért egyet, de egyelőre főként kerülni igyekszik az állásfoglalást, mielőtt terítékre kerül a Párizst igazából egyedüliként érdeklő kérdés: a közös mezőgazdaság ügye.
"Ha olyan cégek kezdenek a német piacon keleti munkaerővel dolgoztatni, amelyeknél az utóbbiak hazajárnak, de legalábbis otthon adóznak, miközben a német norma szerinti bért hasítanak ki maguknak, akkor a német vállalkozók verve vannak" -- fejtette ki Pfügger. Mindeközben Margareta Wolf gazdasági államtitkár "teljesen érthetetlennek" nevezte, hogy mi alapon akarja Spanyolország a regionális támogatások ügyétől függővé tenni egyetértését. A spanyol "szolidaritási" érvelés úgymond eredendően hamis, hiszen Madrid eddig is rengeteget profitált az EU belső szolidaritásából, arra számítani pedig, hogy a spanyol asztalra 25 tagállam mellett is ugyanakkora torta juthat, mint tizenötnél, súlyos tévedés -- tették hozzá kormánytisztviselők.
Mindezt egy a spanyol oldalhoz húzó, jól tájékozott forrás "nevetségesnek" nevezte, amelyben úgymond rengeteg a szándékos félreértés. Eszerint Madrid nem a markát tartja, nem konkrét összeg kitárgyalását várja, csupán annak elismerését, hogy a regionális támogatások ügyét újra kell gondolni a bővülés fényében. Az olaszok is megérezték a spanyol--portugál csatlakozást, miként hasonló helyzetbe kerülhet Magyarország vagy Szlovénia is, ha majd egy későbbi bővítési hullám -- például balkáni országok felvételével -- az addig segített magyar és szlovén régiókat fogja az EU-átlag fölé nyomni -- hangzik ez az érvelés.
A gond az, hogy a vita láthatóan kezd egyre összetettebb lenni, miközben eszkalálódásánál fogva vészesen fogy a kompromisszumokhoz elengedhetetlen kölcsönös bizalom. Sokak szerint valahol Bécs és Berlin srófolta fel a déliek részéről számított árat azzal, hogy egy hete Nyköpingben hosszú "bevásárlási listát" tettek az asztalra, mindazon szakmák felsorolásával, amelyekre feltétlenül kiterjesztendőnek vélik az átmeneti korlátozásokat. Romano Prodi -- közvetíteni akarván -- erről azt mondta a napokban, hogy miként a német aggodalmakat is elismerték, úgy a spanyol félelmeket is figyelembe kell venni. Amire azonnal kéznél volt a német válasz: amíg a német--osztrák oldalon várt megértés senkinek nem kerülne egy fillérjébe, addig a spanyol törekvés akár milliárdos többletbefizetést is szükségessé tehet -- fejtette ki Joschka Fischer külügyminiszter.
Az igazi baj azonban német megítélés szerint nem is annyira az árukapcsolással van -- Berlinben is visszatérően elismerik, hogy a tárgyalások végső fázisában fejezethatárokon átnyúló alkuk fogják majd a tényleges megoldást jelenteni --, hanem az időzítéssel. "Ha már most bemegyünk a kétoldalú árukapcsolások utcájába, akkor nagyon hamar kibogozhatatlan csomót kapunk. A ''te támogatsz engem, én támogatlak téged'' politika csak akkor működik, ha ez minden irányban úgy átlátható, hogy már most meg tudom becsülni a végső árát. És ez az, ami ma még lehetetlen" -- mutatott rá egy magas beosztású német kormánytisztviselő.
Ennyi kölcsönös bizalmatlanság láttán felmerül a kérdés: maradt-e még egyáltalán elegendő alap bármilyen kompromisszum kihordásához? "Hát persze. Ne feledje, az effajta tárgyalások 80 százaléka csak színház" -- jegyezte meg válaszul az egyik érintett ország vezető beosztású diplomatája. Jelét adva annak, hogy ha a bizalom fogyatkozóban van is, ám a bizakodás még nem.
Fóris György-->
