Igen a globalizációra
Talán jobb pillanatban nem is születhetett volna meg a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) több mint 140 országának dohai döntése újabb liberalizációs körtárgyalások indításáról. Két évvel ezelőtt, a nemzetközi fellendülés csúcspontján Seattle-ben nem sikerült meghirdetni a millenniumi tárgyalási fordulót, a mostani recessziós hangulatban viszont igen.
Újabb kudarcot hétéves eredménytelen viaskodás után a szervezet tagjai aligha engedhettek volna meg maguknak, tehát a konferenciát minden korábbinál jobban előkészítették.
De legalább ugyanilyen szerepe volt szeptember 11-nek. Az amerikai merényletek főként a globalizációt vették célba. Sokáig még az is kérdéses volt, hogy célszerű-e megrendezni egy nyíltan globalizációs célú konferenciát egy -- igaz, korántsem fundamentalista -- arab országban.
A New York-i Világkereskedelmi Központ ledöntése azonban paradox módon még hozzá is járult Doha sikeréhez. A terrorizmus ellen háborút vívó Egyesült Államoknak, az Európai Uniónak a WTO fóruma jó alkalom volt arra, hogy kimutassa együttműködési készségét a fejlődő világgal.
A három évre tervezett "dohai fordulónak" sok nyertese lehet. A fejlődő országok agrártermelői, a fejlődő világban nagyobb mozgástérhez jutó multik, a szegény országok drága gyógyszerekre szoruló súlyos betegei.
Mit jelenthet Doha Magyarországnak? Általában jót, hiszen sikeres tárgyalások esetén javulhatnak a magyar cégek exportlehetőségei. (Ez vonatkozik a 1,3 milliárd fogyasztót képviselő kínai piac már eldöntött megnyitására is.) A mezőgazdasági exportszubvenciók tervezett eltörlése viszont átrendezné az Európai Unió agrárpolitikáját, és ennek -- tagként -- Magyarország inkább vesztese lenne.
Persze mindettől még igencsak távol vagyunk. A záróközlemény még csak a tárgyalások irányait határozza meg. Több év kemény alkudozása fogja megmutatni, utólag, mennyi is a valós értéke a dohai megállapodásnak.
