Volvo S80 - gyengéd óriás

Körbe ért a forradalom: a márka XXI. századi formanyelvét elsőként bevezető S80 új generációjával visszavonhatatlanul leáldozott a szögletes Volvók kora. Ezt egyébként a cég formatervezői szerint legfeljebb Európában sérelmezik az ügyfelek, hiszen például Dél-Afrikában, ahol csak az apartheid végével nyíltak meg az első hivatalos értékesítési pontok, az átlagos vásárló az S60-astól számítja a svéd autók vérvonalát. Nem csupán számukra egyértelmű ugyanakkor, hogy a Volvo ezúttal a szegmensben elvárt óvatos fejlődés stratégiáját választotta: az új zászlóshajó a megtévesztésig emlékeztet elődjére. Másfelől egyes designrészleteket tekintve minden eddiginél közelebb került legfontosabb piaci ellenlábasaihoz is – leginkább talán a Lexushoz.

Nem hivalkodik

A jól bevált csomaghoz nem csak formai megoldásaiban ragaszkodott a Volvo: a minden elemében új S80-as egyetlen árva milliméterrel hosszabb csupán elődjénél. A Ford S-Max padlólemezét hasznosító járműnek ugyanakkor minden egyéb meghatározó dimenziója megnőtt, legfontosabbként a tengelytáv (+44 mm). A nagy autó profilja így nyújtottabb, kecsesebb lett. Az új, dinamikus összhatás a minimális súlygyarapodás ismeretében is hitelesnek mondható, a nyújtott far és az előrefelé süllyedő karaktervonal mellett a rövid első és hátsó túlnyúlás izgalmas optikai feszültséget kelt – talán nem véletlenül szervezte a Volvo a Svédországot Dániával összekötő, közel nyolc kilométeres Öresund-híd tövébe a bemutatót. A skandináv tematikát az utastérben az S40-es mintájára fejtette ki a cég. A lebegő középkonzol hosszabban nyúlik hátra, a kezelőszerveket pedig azonos elrendezés mellett valamivel konzervatívabb arányok szerint osztották el a felületen. A magjukban digitális kijelzőt rejtő, tiszta rajzú órák árnyékolójának íve változatlan maradt, azonban a műszerfal utas előtti szegmensét kiegyenesítették a tervezők, ami tartózkodóbb, nagyvonalúbb és némileg amerikaiasabb ízt ad az autónak.

Ötösfogat

Bár a Volvónál hagyományosan a biztonság a fő prioritás, az új S80 esetében a gyár fontosabbnak látta az erőforrásokra terelni a hangsúlyt. Itt megint előtérbe kerül a tengerentúli piac: nem titkoltan az ottani vásárlók kedvéért került az autó orrába az XC90-esből már ismert V8-as erőforrás. A teljes egészében alumíniumszerkezetű hajtóművekből álló választék élén álló 4,4 literes blokk már kétezres fordulatszámon leadja maximális forgatónyomatékának 85 százalékát. A kizárólag hatfokozatú automatikus váltóval és összkerékhajtással társított vezérmodell az elvárásokhoz méltó szuverén vezetési élményt kínál, bár a sebességtúllépést inkvizíciós szigorral büntető Svédországban ennek inkább a kényelmi vonatkozásait nyílt módunkban felmérni. Nem kevésbé meggyőző a vadonatúj fejlesztésű, a változó szívócsőhosszt és szelepvezérlést módosítható szelepnyitási mélységgel kiegészítő soros hathengeres benzinmotor. A 2,9-es erőforrást leváltó 3,2-es egység sokkal inkább európai, mint V8-as társa, teljesítménye bőségesen elegendő az ütközési energia programozott elnyelése érdekében négy eltérő szilárdságú acélból épített karosszéria mozgatásához. A harmadik benzines aggregát, a kis nyomású turbós 2.5T a tíz lóerőnyi veszteségtől eltekintve változatlanul került át az elődből. Csaknem ugyanez igaz a 2,4 literes, gázolajos páros kisebb tagjára: a korábbi csúcsdízel legfőbb újdonsága, hogy immár az Euro 4-es emissziós normának is megfelel. 22 lóerővel erősebb és csaknem húsz százalékkal nyomatékosabb nála az új, elektronikus vezérlésű turbófeltöltővel és módosított befecskendezéssel felszerelt, második generációs motor – mostantól ez viseli a kitüntető D5 jelzést. Mindkét dízelmotor karbantartást nem igénylő részecskeszűrőt kapott.

Őrgróf

Úgy tűnik, az Európában indokoltnál kisebb mértékben keresi a dízelvásárlók kegyeit a Volvo. A már ismert aktív futómű például, amely mostantól kettő helyett három manuális beállítási lehetőséget kínál, kizárólag a két nagyobb benzinmotorhoz rendelhető, míg az adaptív sebességtartó automatika radarját használó, a ráfutásos baleseti helyzetre figyelmeztető rendszer csakis a V8-as opciós listáján szerepel. Utóbbi az egymást követő járművek sebességkülönbségét figyeli, s kritikus értéknél a vezető látóterébe, a szélvédőre vetített vörös fénnyel riaszt, miközben a fékeket felkészíti a maximális lassításra – ő maga azonban nem kezdeményezi a vészfékezést. Ezeken túl a Volvo minden alapvetően elvárható berendezéssel rendelkezik. Az aktív életmentő arzenál részeként minden modellen alapfelszerelés a DTSC menetstabilizáló program, míg a passzív védvonal gerincét hat légzsák, továbbfejlesztett ostorcsapás elleni ülésrendszer, valamint öt darab övelőfeszítő képezi. Különlegesség is jutott az S80-asba, mégpedig az S60 ráncfelvarrásán debütált BLIS holttérfigyelő berendezés, amely a külső tükörházakba épített érzékelőkből, illetve a két A-oszlop tövében elhelyezett egy-egy figyelmeztető fényből áll. A legbarátságosabb tartozék mindazonáltal a személyes kommunikátor: a távirányító formájú és funkciójú eszköz száz méteres távolságból képes ellenőrizni az ajtózárak állapotát, hogy volt-e riasztás a legutóbbi működtetés óta, illetve hogy jelenleg tartózkodik-e valaki a járműben – ehhez nagy teljesítményű szívverés-érzékelőt (!) használ –, ha pedig hatókörön kívül tartózkodunk, az utoljára megnyomott gombra (nyitás vagy zárás) emlékezteti a feledékeny tulajdonost.

Duplázhat

Magától értetődően bőséges és átgondolt a kényelmi felszereltség, a legjobb skandináv audioszakértők támogatásával létrehozott, felárért iPod-vezérléssel is kiegészíthető hifirendszerektől kezdve a svéd asztmaszövetség által jóváhagyott pollenszűrővel dolgozó, kétzónás klímán át a kivilágított piperetükrökig. Ezt, valamint a megnőtt belméretet és a modernebb műszaki tartalmat figyelembe véve kifejezetten nagyvonalú ajánlat, hogy a gyengébb dízel bő hatszázezer, a turbós benzines pedig több mint egymillió forinttal kedvezőbb alapárral vásárolható meg. Hazánkban már teljes választékában megrendelhető az új S80-as széria, az első autók átadása szeptemberre várható. Az importőr számításai szerint már az idei csonka évben 150 nagy Volvo találhat gazdára (kb. 50%-os dízelmotorarány), ami a raktáron maradt kifutó modellekkel együtt a tavalyi hivatalos S80-forgalom kétszeresét jelentené – úgy tűnik, nem is érdemtelenül.