Drágulás minden fronton

A makrogazdasági számokban is megjelent a kiigazítási lépések első hatása, szeptemberben hatalmasat ugrott az infláció – az egy évre visszatekintő drágulás 5,9 százalékos volt az augusztusi 3,5 százalék után. Bár a várakozások az ismert kormányzati lépések (áfa-, gáz-, elektromosenergiaár-emelés) miatt amúgy is magasak voltak, a tényleges árindex még így is fél százalékponttal meghaladta az előrejelzések konszenzusát.

A drágulás szinte minden fronton érvényesült. A gabona esetében megfigyelhető árrobbanás, az állathiány, a tavalyinál ötödével gyengébb zöldség- és gyümölcstermés okozta sokkra csak „rásegített” a középső áfakulcs 15-ről 20 százalékra emelése. A háztartási energia árszintje a központi intézkedések hatására egy hónap alatt 16,2 százalékkal emelkedett, a helyettesítő energiaforrások azonnal követték a mozgást. A gyenge árfolyam és az őszi készletfeltöltés együltes hatásának tekinthető a ruházkodási cikkek megszokottnál nagyobb ütemű árnövekedése, és szintén a forintkurzus helyzete magyarázza, hogy a tartós fogyasztási cikkek körében a második egymást követő hónapban mért havi alapon drágulást a Központi Statisztikai Hivatal. Erre utoljára 2003 nyarán volt példa – akkor is a forint gyengélkedése miatt.

Az áremelkedés struktúrája nem kedvez az alacsony jövedelműeknek. A rezsi és az élelmiszerek alapvetően a szegényebbek fogyasztásában képviselnek nagyobb súlyt, így az itteni ármegugrás őket erőteljesebben érinti. Ezt igazolja, hogy a nyugdíjas fogyasztói árindex csaknem két százalékponttal magasabb, mint a hagyományos mutató – ilyen nagy különbség még sosem volt a két index között.

Az árak alakulása következtében már nem csupán az Európai Unió legnagyobb költségvetési deficitjének kétes dicsőségét mondhatjuk magunkénak, hanem Lettországgal „holtversenyben” a legmagasabb infláció is a miénk. A következő hónapokban várhatóan emelkedhet még a mutató, ám hogy mennyire, az kérdéses. A szeptemberi adatok arra utalnak, hogy a gazdaságpolitikai intézkedések nagy része – némi meglepetésre – azonnal begyűrűzött az árakba, így a következő hónapokban már csak igen kevés elhúzódó hatásra kell számítanunk – mondja Kovács György, a Budapest Economics elemzője, aki így is arra számít, hogy év végére 6–6,5 százalékos tartományba kúszhat az index. Amennyiben valóban arról van szó, hogy a várakozásokat meghaladó inflációt elsősorban áremelési döntések egy hónapra való koncentrálódása okozza, akkor a szakértőknek nem kell jelentősen átírni a forgatókönyveket, ám ha a magasabb adatok a várakozásokra is hatni kezdenek, tovább emelkedhet az árindex.

Januárban ez amúgy is elkerülhetetlen, hiszen a 2006 eleji áfacsökkentés kiesik a mutatóból, ráadásul jöhet még egy gázáremelés (bár a politikai feszültségek miatt elképzelhető, hogy ez későbbre csúszik). Így egyelőre nem biztos, hogy a tavaszi csúcsán az infláció „megcsípi” a 8 százalékot, de van rá esély – vélik az elemzők.

Ilyen körülmények között aligha kétséges, hogy a jegybank kamatot emel, év végére a piac már beárazta a 8,5 százalékot, ettől még 75 bázispont választja el az irányadó kamatlábat. A mértéket illetően azonban teljes a bizonytalanság. A monetáris tanács az utóbbi időben többször meglepte a piacot a 25-50 bázispontos lépesek ütemezésével, mindenesetre az utóbbi három hónap fél százalékpontos szigorítása után logikus lenne, ha kitartana e mellett a tanács – mondja Barcza György, az ING Bank elemzője, az inflációs tendenciákra és a túlemelés alacsony kockázatára hivatkozva. Ugyanakkor a forint az utóbbi napokban erősödést mutatott, és ha a tendencia még másfél hétig kitart, elképzelhető, hogy visszafogják a tempót a tanácstagok – ismeri el a szakértő.