Közeledtek az álláspontok

Konferencia. Az utóbbi hat-nyolc évben volt egy kurzus, amely a tényeket szinte egyáltalán nem volt hajlandó tudomásul venni, és a közgazdaságtantól idegen lépéseket tett – mondta Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék és a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke. Most már legalább a tényeket hasonlóan látjuk, ám azt is tudomásul kell venni, milyen lépéseket fogad be a társadalom – összegezte a zalakarosi 47. közgazdász-vándorgyűlés eredményeit. A reálszféra képviselői még keveslik a növekedésösztönző lépéseket, holott a cél az lenne, hogy Magyarország megerősödve kerüljön ki a világgazdasági válság után. Szakértők a legégetőbb problémák közül legtöbbször a gyenge intézményrendszert, a hitelesség, az átláthatóság hiányát, a nagymértékű korrupciót emelték ki. BG

Bajnai Gordon.

Miniszterelnök

„A válságnak addig nincs vége, amíg a munkanélküliség nem mutat tendenciózus javulást, és ez érdemi késleltetéssel szokta követni a többi makro- és mikromutató javulását. Ha nem tudjuk a mostani helyzetben rejlő kockázatot kezelni, nem kerülhetjük el a következő időszak válságát. Tanulva a bankok szorult helyzetéből le kell vonni a tanulságot, de fokozatosan kell csak megnövelni a tartalékkövetelményeket, különben még jobban lefékezzük a gazdaságot. A válság legfőbb tanulsága, hogy a kiút nem a bezárkózás, hanem a több kooperáció, a több koordináció és a több integráció. Van egy saját válságunk is, amely pedig akkor sem oldódik meg, ha a világgazdaság helyreáll. Ez pedig a strukturális reformok több mint tíz éve tartó halogatása.”

Kopits György.

A Költségvetési Tanács elnöke

„A sok pénzügyi innováció nyaklótlan pénzügyi piacokat eredményezett, emellett nagy egyensúlytalanságok jelentkeztek főleg Kína és az USA esetében. Magyarország a régión belül kivételes helyzetben volt az évtized során: itt nagyfokú túlköltést folytattak a kormányok. Két út adódott a jegybank számára: vagy együttműködően viszonyul a domináns fiskális politikához, vagy konfrontatívan, amit egyébként a jegybanktörvény és Frankfurt is sugall. Hazai jellegzetesség még az alacsony megtakarítási hányados. Emellett a devizahitelek magas aránya is gondot jelent. Magyarországon azonban nincs és nem is volt pénzügyi krízis, vagyis sem árfolyam-, sem bankválság, sem államcsőd nem volt, bár egy évvel ezelőtt nem álltunk ettől messze.”

Simor András.

A Magyar Nemzeti Bank elnöke

„Az MNB legfontosabb célja volt és marad is az árstabilitás. A Lehman Brothers csődje után azonban egyre kevesebben hitték el, hogy a magyar gazdaság hosszú távon finanszírozható lesz. Nehezen tudtunk védekezni a válság ellen, mert nem voltak egyik szektornak sem tartalékai. A monetáris politika feladata, hogy az alkalmazkodás fokozatosan menjen végbe, a pénzügyi rendszer stabil maradjon, s az árstabilitást szem előtt tartva a globális gazdasági válság magyarországi hatásait enyhítenie kell. Olyan helyzetre törekszünk a kezdetektől, hogy ne a svájci frankban történő eladósodás legyen a végeredmény. Lehetnek olyan magyarspecifikus tényezők, amelyekre külön figyelmet kell fordítani a pénzügyi szabályozásban.”

Parragh László.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke

„A kormányzat kizárólag az egyensúlyteremtésre és nem a növekedés ösztönzésére koncentrált. Nem volt világos iránymutatás az intézmények számára, politikai szempontok érvényesültek, látszatpárbeszédek folytak. Rosszul történt az uniós pénzek felhasználása, a privatizációs stratégiánk elhibázott, helyenként bűnös volt. Lecsúsztunk az euróbevezetésről is, pedig minden esélyünk meg lett volna a 2008-as belépésre. Egyelőre vesztésre áll a gazdaság, ugyanazt a hibát követjük el, mint 2006-ban, mindent a válságra fogunk, ezért kizárólag az egyensúlyteremtésre koncentrálunk. Középtávon újabb szerkezeti problémák, válság jelentkezhet. Az uniós programok keretében a közlekedés 40 százalékban részesült, vagyis betonba öntjük a pénzt.”

Varga Mihály. A parlament költségvetési bizottságának elnöke

„A magyar gazdaság 2006 óta lázas válságállapotban van. Magyarország távolabbra került a fenntartható pályától, akár az újraelosztás mértékét, akár a hiányt tekintve elszakadtunk a hozzánk hasonló fejlettségű országoktól. Nem érdemes arra várni, mikor áll talpra a német gazdaság, nekünk magunknak is tennünk kell a kilábalás érdekében. Az adókat könnyű bevezetni, és megígérni, hogy ideiglenes lesz, ugyanakkor több ilyen módon bevezetett adókulcs maradt a rendszerben. Németországban két évre előre közli a kormány az áfalépéseket, nálunk még az adótörvény benyújtásakor sem tudták megmondani, mekkora lesz az adó kulcsa. Jelentős változások után valóban éllovasként jöhetünk ki a válságból, de ehhez gyökeres változásokra van szükség.”