Az 50-es, 60-as években Magyarországon, főleg vidéken, általános közlekedési eszköz volt a kerékpár.
Nem épült úgy híd, hogy ne gondoltak volna a biciklisekre. Például a 40-es évek végén az Árpád híd építésekor készült kerékpárút is. Nem úgy mint most a Margit híd felújításánál, ahol éppen ezen spórolnak - idézi László János, a Magyar Kerékpárklub elnökét a Magyar Rádió.
Budapesten körülbelül 180 kilométer a kerékpárutak hossza, ami egyáltalán nem sok, de bármilyen furcsa, a kerékpáros klub elnöke még ezek egy jelentős részét is megszüntetné.
Mint mondta, semmilyen tekintetben nem felel meg a budapesti helyzet ma az igényeknek. Reméli, hogy változik a filozófia, ami a régi KRESZ-ben is megjelenik. Budapesten úgy fejlesztette, hogy a kerékpáros lehetőleg ne zavarja a gépjárművek közlekedését, levitték az úttestről a biciklisávot, mert akkor nem zavar ott senkit. Így születtek meg a járdára festett szörnyűségek – fogalmazott László János.
Ha a kerékpárosokon múlik, soha többé nem fog járdára kerékpárút épülni és azon lesznek, hogy a meglévők lekerüljenek a járdáról. Nagyon kevés az a kerékpáros útvonal, az a kerékpáros infrastruktúra, ami elfogadható - mondta.
László János szerint Budapesten már nem nagyon lehet új, mindentől elválasztott kerékpárutat építeni, mert egyszerűen nincs rá hely. Kerékpársávokra lenne még szükség, de nem a járdán, hanem az úttesten. Akár úgy is, hogy az autósoktól vesznek el egy sávot.
Ha a fővárosban nem is, de egyes vidéki városokban felismerték a lehetőséget, és jól kidolgozott projektekkel sikerrel pályáztak uniós forrásokra. Vannak olyan városok, például Békés vagy Szarvas, ahol egészen komoly kiterjedt kerékpáros létesítmény-hálózat van - mondta Bodor Ádám, az Európai Kerékpáros Szövetség alelnöke.
