A felperes orvosi kezelés alatt állt, amikor a felmondást kézbesítették számára. A perben kiderült, hogy több hónapig beteg volt, táppénzt kapott. Aztán levélben szabadságot kért, de ekkor is kezelésben részesült. Utóbb ismét táppénzes állományban volt, majd hamarosan felgyógyult.
A munkáltatója azonban időközben – amikor a táppénzről szabadságra ment – megszüntette a munkaviszonyát. A felmondásban a cég arra hivatkozott, áttekintette a forgalmát, létszámát, és az eredményesség növelése érdekében vált szükségessé az elküldése.
A munkaügyi bíróság megállapította az intézkedés jogellenességét. Kötelezte a társaságot, hogy fizesse meg az érintettnek az elmaradt jövedelmet, és elrendelte, hogy eredeti munkakörében foglalkoztassa tovább őt. Ítéletének indoklásában kiemelte: a törvény nem csupán a táppénzes időszakra biztosít felmondási védettséget, hanem a keresőképtelenség teljes tartamára. Ezt az LB egyik állásfoglalása is rögzíti.
