Habár a legnagyobb gazdaságok már túljuthattak a gödör alján, de a összeomlása és akadozó gépezete jelentős problémákat okoz a rendszerben, és Krugman szerint az beindulása önmagában nem jelentheti a kiutat a válságból, hisz nincs igazi fogyasztói kereslet (az amerikai lakosság is csak a "sebeit nyalogatja" a túlköltekezés után), inkább a megtakarítások jellemzik a nemzetgazdaságokat, Kína pedig továbbra sem tud a növekedés motorja lenni.
A közgazdász szerint hatékony példával nem tud szolgálni a történelem a mostani válságból való kilábaláshoz, csak az 1929-33-as gazdasági válság áll előttünk ’"iránymutatásként", amelynek aztán a ŐŐ. világháború lett a következménye a maga túlköltekezésével, de az nem szolgálhat követendő célként.
Szóval sokkal okosabbak nem lettünk ebből a kommentárból, maximum azt láthatjuk, hogy számos szakértő nem látja az óriási fellendülés jeleit, ettől függetlenül a részvénypiacok nagyon is előre szaladtak az árazásokban, sőt sokak szerint még most is alulárazottak az eszközök. Őlyenkor teszi fel a közgazdász az örökös kérdést: mihez képest?
Persze, az árfolyamokat elnézve messze vagyunk még a 2007-es szintektől, csak hát az eleve egy óriási lufi fújás volt, jó nagy adag tőkeáttétellel megspékelve, ami aztán egy óriási zuhanásban végződött, és most sem lehet azt állítani, hogy minden rendbe jött volna attól, hogy a kormányzatok óriási pénznyomtatásba kezdtek, hosszú távon ez sosem volt kifizetődő.
Újabb kis hír eldugva a címsorok között, persze nem fontos, mert arról a kereskedelmi ingatlanpiacról szól, aminek a jelzálogértéke az amerikai bankszektorban csupán 4 000 milliárd dollárral bír, amely egy negyedét jelenti. Nos, azok után, hogy a Moody’s által számított kereskedelmi/vállalati ingatlanszektor árindexe júniusban egy szerényebb mértékő 1 százalékos csökkenést produkált, vissza kellett tenni a pezsgőt a hűtőbe, mivel a júliusi indexérték 5,1 százalékkal esett - a 2007-es csúcshoz képest ez most már 40 százalékos árzuhanás. A kényszerértékesítések, a nem teljesítések és a szigorodó hitelkondíciók kijelölik a pályát, amit a lakossági szektortól eltérően még ideiglenesen sem képes a stimulus fékezni.
A szereplők ebben az évben a tranzakciók 18 éves mélypontját várják, miközben a kényszerértékesítések arány ezen belül folyamatosan nő. A banki eszközökben ez az értékcsökkenés még közvetlenül nem jelenik meg, mivel március óta nem kell a bankoknak piaci értéken nyilván tartani az eszközeik nagy részét.
Ettől függetlenül persze a bankok is tisztában vannak a valós helyzettel és a hitelezés emiatt sem térhet vissza a régi kerékvágásba, hiszen a rossz jövedelmi helyzet és növekvő drámai mértékben megnövelte a hitelezés kockázatát, miközben a bankok több tízezer milliárd dollárnyi derivatíván csücsülnek.
