Torz a gyógyítás rendszere
Az időarányoshoz képest 4,7 százalékkal költött többet az egészségpénztár a járóbeteg-szakellátásra az év eddig eltelt részében. A múlt esztendő hasonló időszakához viszonyítva pedig 14 százalékkal nőttek a gyógyítási teljesítmények – mondta Székely Tamás egészségügyi miniszter a járóbeteg-szakellátásban dolgozók hét végi konferen-ciáján. S mivel többletforrások az év hátralévő részében nem várhatók, szigorú gazdálkodásra lesz szükség.
Ezt segítheti az október elsejével változó finanszírozási rendszer. E szerint megszűnne a 70:30 százalékos szisztéma, miszerint a teljesítmények nagyobbik hányadáért járó pontok forintértéke 1,60, a fönnmaradó rész után pedig a betegforgalomtól függő díjazás jár. Ez utóbbi annál kevesebb, minél több beteget látnak el. Így fordult elő, hogy ez a lebegő pontérték 9 fillér lett. Ez azt jelenti, hogy a doktor egy beteg vizsgálatáért 7 forintot kapott – mondta Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke.
A finanszírozás megváltoztatásáról folynak az egyeztetések, ám attól nem lesz nagyobb a járóbeteg-szakellátás büdzséje. Ezért fogalmazott úgy Varga Imre, a szakrendelők szövetségének elnöke: ilyen mérvű forráskivonás mellett az egészségpolitikának kell dönteni az ellátásokról. Ugyanis sem a tulajdonos önkormányzatok, sem a rendelők nem tudják azt kompenzálni. A gyógyító-megelőző kassza idei költségvetési előirányzatából 13,5 milliárd forintot zárolt a kormány a válság miatt. S hiába kérték a szakmai szervezetek annak viszszajuttatását, Bajnai Gordon a múlt héten erre nemet mondott.
Varga Imre furcsállja, hogy még koncepció sem készült a kórházinál olcsóbb járóbeteg-szakellátás fejlesztésére. Pedig a háziorvosi ellátás szűkülő forrásai miatt egyre több beteg köt ki a szakellátó intézetekben, s a rövidebb kórházi ápolási idő miatt az ott megkezdett gyógyítást is ők folytatják. Az elnök szerint a kórházakhoz integrált rendelők még csak-csak vegetálnak, ám a kicsi, lakosság közeli önálló szakrendelők helyzete vészesen romlik. Az érdi járóbeteg-szakellátó intézet igazgatója, Kőszegi Gábor ezért is utasítja el azt a felfogást, hogy a gazdasági válságból az egészségügynek is ki kell vennie a részét. Más országok éppen az ellenkezőjét teszik – mondta. Ezt igazolja az a tanulmány is, amelyet az elmúlt 25 év hazai és nemzetközi egészségügyi rendszereinek öszszehasonlítása alapján készítettek a szakmai szervezetek. Rácz Jenő, a Veszprém megyei kórház-rendelőintézet főigazgatója, utalva a tanulmányra – amelyet hamarosan bemutatnak az Akadémián – kijelentette: nálunk a GDP 5 százaléka jut egészségügyi közfinanszírozásra, pedig az egészségügyi ipar a GDP 8,3 százalékát adja. Kiszámolták azt is, hogy az egészségügyi ipar évente 430 milliárd forintot fizet az állami költségvetésbe adók, járulékok formájában, tehát az ágazat pénzt hoz az államnak, s nem visz el tőle összegeket – jelentette ki.
Persze Rácz Jenő is tisztában van a gazdasági válság következményeivel, ezért sürgeti: mielőbb határozza meg a kormány, hogy a lakosságnak milyen ellátást tud juttatni a közpénzekből. Nem csapódhat le az egyre elégedetlenebb betegek haragja a szolgáltatókon. Válaszolni kell arra, hogyan lehet visszalépni a szolgáltatásokkal, s miként változtatható meg a hazai torz egészségügyi struktúra, amely a mostaninál jobb gazdasági helyzetben sem lenne fönntartható – mondta. NTE
Kihasználatlan és kevés kapacitás
Kihasználatlanok a járóbeteg-szakellátás kapacitásai, így a finanszírozott rendelési órák száma csökkenthető. Ám bizonyos szakmákban több kapacitás kellene. Az Országos Gyógyintézeti Központ ambulanciáján pél-dául már most csak novemberre tudnak sorszámot adni a nem sürgős ellátásra szorulóknak. Lehetséges lenne az óraszámok átcsoportosítása, ám alig érkezett ilyen kérés.
