Valóban kíváncsiak voltak a véleményemre. Azt gondolom, indokolt lenne, hogy az IMF–EU-delegáció rugalmasabban kezelje a 2011. évi 2,8 százalékos hiánycélt. Ennek tartásához ugyanis a mi számításaink szerint olyan intézkedések kellenének, melyek már a reálgazdaságot veszélyeztetnék, s középtávon költségvetési szempontból is inkább kedvezőtlenek lennének.
Hogyan fogadták a véleményét?
Meghallgattak, ennyi. Nem zárom ki, hogy végül kompromisszum születik, s az ideinél valamivel kisebb, de a 2,8 százalékos GDP-arányos hiánynál nagyobb deficit lesz a találkozási pont, meg néhány egyébként is fontos reform.
value="http://www.youtube.com/v/gFU-Wp1oOAc&hl=hu&fs=1">
name="allowFullScreen" value="true">
type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always"
allowfullscreen="true" width="350" height="344">
A múlt hét végén mégis megszakadtak a tárgyalások az IMF–EU-delegáció és a magyar kormány között. Hétfőn már zuhant a forint értéke, s a budapesti is fekete napot zárt. Az OTP az egyik legnagyobb vesztese lehet ennek a kedvezőtlen fordulatnak. Igaz, másnap korrigált a tőzsde, de a bizonytalanság megmaradt.
Sajnos most éppen a rosszabb verzió következett be: bankadót is fizetnünk kell meg az országkockázatot is magasabbra értékelik. Remélem, ez csak átmeneti állapot. Az OTP-részvények árfolyameséséről pedig az a véleményem, hogy ilyen már volt meg lesz is, ezt túl lehet élni, akár nagyobb veszteség nélkül. Attól azonban tartok, hogyha a forint tartósan gyengül, az komoly gondot okoz a devizahiteleseknek. Én azt gondolom, ez csak átmeneti állapot, a 3,8 százalékos hiányt az idén tartani fogják. Ez a kulcskérdés meg persze a jövő évi deficitcél. A bankadó öszszege az idei évre rögzített, a jövő évi felhasználásában azonban még van mozgástér. A makrogazdasági pályában én nem látok olyan bizonytalanságot, ami indokolná a forint ilyen mértékű gyengülését. De az tény: a piacok most mindenre érzékenyen reagálnak, tehát ezt a kormánynak a döntéseknél s a kommunikációjában figyelembe kell vennie.
Szakértők szinte egybehangzóan úgy vélik, az önkormányzati választásokig már nem lesz érdemi változás. A kormánypártok érdeke, hogy az esetleges feketelevest csak utána tálalják fel, azaz ne veszélyeztessék a most elsöprőnek ígérkező győzelmet. Ön szerint utána lesz megegyezés?
A jelenlegi megállapodás októberben jár le, addig van idő a tárgyalásra. Nem látok okot túlzott aggodalomra.
Tehát akkor úgy véli, lesz megegyezés?
Nem ülök ott a tárgyalóasztalnál, nem ismerem a részleteket. Úgy tudom, néhány részletkérdésen akadtak el a tárgyalások, így például a bankadó jövő évi mértékén, a jegybankelnök fizetésén, de szerintem ezekről megállapodásra lehet jutni.
Azt is szóvá tették állítólag, hogy a bankadó egyszeri intézkedés, egyszeri bevétel, de nem oldja meg tartósan a gondokat. A jegybankelnök fizetése meg inkább elvi kérdés, a jegybank függetlenségének záloga, nem ezen múlik a hiány mértéke.
Ezért mondom azt, meg lehet egyezni, ha mindkét fél rugalmasabb. Ha figyelembe veszik a másik álláspontját is.
Ön egy korábbi nyilatkozatában szokatlanul megértő volt a pénzügyi szektort terhelő 200 milliárdos extra adóval szemben, amiből úgy 130 milliárd a bankokat sújtja az idén. A nyilvánosság előtt ugyan annyi kritikát megfogalmazott, hogy igazságtalannak tartják, de befizetik, és azt is mondta, a bank nem hárítja tovább a költségeket.
A kormány úgy hozta meg a döntését, hogy előtte nem konzultált a bankszövetséggel. Ugyanakkor belátom, nem nagyon volt más választás. Az OTP Bank tőzsdén jegyzett cég, a likviditása a piacokról származik, tehát nem egy anyabanktól kapjuk a pénzt, ezért az országkockázat növekedése a többi bankhoz képest egyértelműen nagyobb kárt okoz mind nekünk, mind a részvényeseinknek. Tehát elemi érdekünk, hogy a makrogazdaság és a költségvetés tartósan jó pályára álljon. Ezért én egy kicsit másként látom a helyzetet. Most még azt is el tudom fogadni, hogy a bankoknak is kell áldozatot hozniuk. Ugyanakkor az is tény – és ezért mondtam, hogy igazságtalan –, hogy több más ágazatban is hasonló vagy magasabb a jövedelmezőség, de kisebb az adóráta, mint a pénzügyi szektorban.
A bankadó vetítési alapja végül is nem a nyereség lett, hanem a mérlegfőösszeg. Ez az OTP-nek az előnyösebb megoldás, több tízmilliárddal kevesebbet kell így fizetnie.
Nem lenne célszerű azt büntetni, aki az elmúlt években hatékonyan gazdálkodott, s nemcsak most, de évek óta több adót fizet a költségvetésbe.
Érdekes módon a Gyurcsány-kormány idején nem volt ennyire megértő: akkor is kivetettek különadót a bankokra, 2005-től az „csak” évi 30 milliárdos kiadást jelentett ennek a szektornak, most meg 130 milliárdot. Ön akkor nagyon felháborodott, pedig akkor is nehéz helyzetben volt az ország...
Az akkori helyzetet a szocialista-szabad demokrata kormány idézte elő, elsősorban a 100 napos programokkal, s egészen a Bajnai-kormány eljöveteléig nem dolgoztak ki komoly programot a költségvetési hiány mérséklésére, egyszerűbb volt a bankoktól elvenni pénzt. Most az új kormány örökölte ezt a helyzetet, s vázolt egy 29 pontos akciótervet, amelynek jó néhány pontja el is nyerte a tetszésemet. Ez nemcsak keserű pirulákat, de kedvező változásokat is kínál, mind a vállalkozóknak, mind a magánszemélyeknek. Intézkedések nélkül a mi számításaink szerint 4,6 százalék körüli lenne a GDP-arányos hiány, nem pedig 3,8 százalék.
Az OTP a bankadó után is a legnagyobb magyar bank marad, jó jövedelmezőséggel, stabil tőkeháttérrel. Fontos önnek, hogy ilyen bizonytalan közegben is továbbfejlessze a bankot, hogy Közép-Európa egyik legkorszerűbb, legjobb, legnagyobb bankja legyen?
Persze hogy az! Fontos, hogy jó és hatékony, korszerű legyen. Ez sokkal lényegesebb, mint hogy milyen nagy. Ugyanakkor kell hogy növekedjen, hogy legyen benne fantázia. Nem lenne nagy élvezet középszerű intézményt vezetni, egy fejlődni képtelen bankot életben tartani. Szerencsére az OTP-nek még remek terjeszkedési lehetőségei vannak, így a növekedési potenciálja is jó. Ezért a bank számára valóban életbevágó, milyen pályára áll a magyar gazdaság.
Ön nemcsak az OTP elnök-vezérigazgatója, de az immár legnagyobb élelmiszer-ipari vállalatcsoport, a Bonafarm tulajdonosa is. Nyolc ismert cég – például a Pick Szeged vagy a Dalmandi Mezőgazdasági Zrt., a Csányi Pincészet – tartozik ide.
Először a Villányi Borászatot vásároltam meg, majd a Dalmandot, utána jött a tejágazat, majd a húsprofil. Azóta nem vettem ki pénzt, csak fejlesztettünk, milliárdokat fektettünk be. Így most ez Magyarországon a legkorszerűbb ilyen jellegű vállalkozás, de Európában sincs sok hasonló. A tervek szerint nemsokára Szegeden épül egy gyár, zöldmezős beruházásként, EU-s forrásból is. Tízmilliárdokat költünk erre is.
De gondolom, azért fektet be, hogy végül valamit viszont is lásson a befektetett pénzből.
Persze, de én most sem vagyok ezzel elégedetlen. Idáig ugyan csak vitte a pénzt, de tudom, az értéke is sokat növekedett. Akkor lennék elégedetlen, ha a sok nem lett volna értéknövelő. Minden előrejelzés szerint élelmiszerár-robbanás előtt áll a világ, ez remek lehetőséget jelenthet a magyar gazdaságnak is, ha tudatosabban fejleszti az ország ezt az ágazatot.
Kinek kellene támogatni az ágazatot? Az európai uniós pályázatoknál jut pénz a mezőgazdaságnak-élelmiszeriparnak is, az állami támogatásnál egyébként figyelembe kell venni, hogy magáncégekről van szó, s EU-tagállamként korlátozottak a támogatási lehetőségek.
Az igazi baj az, hogy bár korábban valóban sok pénz áramlott a mezőgazdaságba, de a támogatást nem kötötték össze megfelelő mértékű hatékonyságjavítással, korszerűsítéssel, fajta- és technológiaváltással. Így, bár a magyar föld és az éghajlati adottságok nagyon kedvezőek, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar egyre inkább lemaradt a nemzetközi mezőnyben.
(A Csányi Sándorral készült részletesebb interjú a manager magazin szeptemberi számában olvasható)
Névjegy: Csányi Sándor (57)
Végzettség:Pénzügyi és Számviteli Főiskola, Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügy szak, egyetemi doktori cím
Munkahelyek
1974–1983: Pénzügyminisztérium
1983–1986: Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, osztályvezető
1986–1989: Magyar Hitelbank, főosztályvezető
1989–1992: Országos Kereskedelmi és Hitelbank, stratégiai vezérigazgató-helyettes
1992– OTP Bank, elnök-vezérigazgató
Egyéb feladatok
a Mol alelnöke
a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke
a Prima Primissima Díj kuratóriumának elnöke
a Nyugat-magyarországi Egyetem címzetes egyetemi tanára
Pénzügyi és Számviteli Főiskola, Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügy szak, egyetemi doktori cím
Munkahelyek
1974–1983: Pénzügyminisztérium
1983–1986: Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, osztályvezető
1986–1989: Magyar Hitelbank, főosztályvezető
1989–1992: Országos Kereskedelmi és Hitelbank, stratégiai vezérigazgató-helyettes
1992– OTP Bank, elnök-vezérigazgató
Egyéb feladatok
a Mol alelnöke
a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke
a Prima Primissima Díj kuratóriumának elnöke
a Nyugat-magyarországi Egyetem címzetes egyetemi tanára Csaányi: Nincs ok túlzott aggodalomra -->
