A szakértők úgy látják, hogy a kormány által bevezetni kívánt adómérséklés 2011-től veszélybe sodorhatja az elsődleges költségvetési egyensúlyt, mivel a kieső adóbevételeket semmi nem pótolja - derül ki az elemzésből.
A szakértők szerint a pénzügyi szervezetek különadóját érintő elfogadott módosító indítványok 10,5 milliárd forinttal csökkentik a különadó 2010-es közvetlen bevételi vonzatát. Továbbá a társasági módosításán és a pénzügyi szervezetek különadóján túli intézkedések közvetett makrogazdasági hatásai 2011-2014-ben mintegy 5,5-6 milliárd forinttal javítják az elsődleges egyenleget az előző anyagunkban közölt értékekhez képest.
Így az elsődleges egyenleg 2010-ben mintegy 80 milliárd forinttal javul, 2011-2012-ben viszont 200 milliárd forintnál enyhén nagyobb mértékben romlik a fent említett hatások figyelembe vétele után. A szervezet feltételezi, hogy a gazdasági szereplők 2011-2012- ben beépítik várakozásaikba a pénzügyi szervezetek különadóját, de bevételként – pontos törvényi szabályozás hiányában – az adóval nem számolnak.
Számításaik szerint tehát a kötelező ellentételezés külső tételekre vonatkozó szabályát 2010- ben (a hatályba lépés évében) teljesíti a törvényjavaslat. Ugyanakkor a javaslat 2011-re már nem felel meg ennek a szabálynak. Ráadásul a kötelező ellentételezés elvével akkor sem lennének teljesen összhangban a tervezett módosítások, ha – a kormányzat terveinek megfelelően – 2011-re is figyelembe lehetne venni a költségvetés bevételei között a pénzügyi szektor különadójából tervezett 200 milliárd forintot.
Előző elemzésünkhöz hasonlóan most is azt feltételezzük, hogy a gazdasági szereplők 2011-2012- ben beépítik várakozásaikba a pénzügyi szervezetek különadóját, de bevételként - pontos törvényi szabályozás hiányában - az adóval nem számolhatunk - emelik ki a szakértők, akik szerint a kormány javaslata már nem felel meg 2011-re a kötelező ellentételezés külső tételekre vonatkozó szabályának. Vagyis a tervezett adókönnyítések nyomán kieső bevételeket még a bankadó sem tudja pótolni.
A különadó alóli kivételek milliárdos tételeket jelentenek, ám sajtóértesülések szerint a kormány végül eláll a "lex Járai" néven emlgetett módosítástól.
(2) A T/581/182. sz. módosító javaslat értelmében a biztosítók közül kikerülnek az adófizetői körből a tevékenységi engedélyüket 2007. június 1. után megszerző társaságok (például: CIG, Wabard, Genertel, MKB - A szerk.), ami a korábbi tervekhez képest 0,95 milliárd Ft csökkenést okoz a biztosítókat érintő adóteherben. Ezen kívül az adókulcs 5,2 %-ról 5,8 %-ra emelkedik és változik az adóalap is, ami a korábbi „megszolgált díj viszontbiztosítás nélkül” eredménykategória helyett a korrigált díjjal egyenértékű. Utóbbi két hatás együttesen 0,92 milliárd Ft-tal tovább csökkenti a fizetendő adót, ezért a korábbi tervek szerinti 36,08 milliárd Ft adófizetési kötelezettségből 34,20 milliárd Ft-ra csökkent a biztosítókat terhelő különadó.
(3) A T/581/43. sz. módosító javaslat szerint a befektetési vállalkozásoknál változik az adóalap, a korrigált nettó árbevétel6 csökken a befektetési szolgáltatási tevékenység ráfordításaival, ami az ebből a körből érkező adóbevételt is mérsékli 2,42 milliárd Ft-tal.
(4) A T581/182 sz. módosító javaslat csökkenti az árutőzsdei szolgáltatók adóalapját az értékesítés nettó árbevételéről a kizárólag árutőzsdei szolgáltatásból származó árbevételre.
Adatok hiányában a rendelkezés számszerűsítésére nem volt lehetőségünk, ezért feltételeztük, hogy az érintett vállalati körben a teljes árbevétel árutőzsdei tevékenységből származik.
(5) A T/581/178. sz. módosító javaslat alapján a pénzügyi közvetítői tevékenységet is folytató Magyar Posta Zrt. pénzügyi szolgáltatásból származó eredménye nem lesz a bankadó alapja.
Legutóbbi kiadványunkban a pénzügyi közvetítők között kizárólag a 453 db független biztosítás közvetítő (alkusz) vállalkozás szerepelt. A Magyar Posta pénzügyi szolgáltatásból keletkező árbevétele 2009-ben 54,8 milliárd Ft volt,7 így a módosító javaslatnak köszönhetően, az 5,6 %-os adókulcsot használva 3,1 milliárd Ft adófizetési kötelezettséget nem kell teljesítenie.
A módosító javaslatok tehát 2010-ben összességében 10,5 milliárd Ft-tal csökkentik a közvetlen hatásokat. Tekintve, hogy az adó 2010-et érintő közvetlen hatása csak kis mértékben változott, és a piaci szereplők 2011-12-es várakozásaira ugyanazzal a feltételezéssel élünk (200 milliárd Ft), ezért új makroszimulációt nem készítettünk, vagyis becslésünk továbbra is a benyújtás utáni verzióról készített elemzésünkre épül. Korábbi anyagunkban az új közteher nagyarányú áthárítását feltételeztük a teljes pénzügyi szektor részéről, részben a különféle jutalékok, biztosítási díjak megemelésén, részben a lakossági szegmensben érvényesülő hitel-betét kamatkülönbözet növekedésén keresztül.
A benyújtott javaslatról készült elemzésünkben közölt érvrendszeren túlmenően is fontos érvek szólnak amellett, hogy a pénzügyi szervezetek különadójának egy részét áthárítják a fogyasztókra. Erre ráadásul a hazai bankok döntő többsége által aláírt Magatartási kódex szerint is lehetőségük is van: „a hitelező – hitel-, és pénzügyi lízingszerződés szerinti jogviszonyokat szorosan és közvetlenül érintő – tevékenységéhez kapcsolható közteher- (pl. adó-) változása, a kötelező tartalékolási szabályok változása” esetén a bankok jogosultak a hitelkamatok egyoldalú módosítására. Mivel az adóalapot a törvényjavaslat a banki mérleg eszközoldalából vezeti le, ahol a hitelek is megtalálhatóak, ezért a bankrendszer a kódex szellemiségével összhangban is megkísérelheti a kivetett különadó áthárítását az ügyfeleire.
A banki különadó áthárítása a közgazdasági elmélet fényében
A KT elméleti alapokon is elemzete a különadót. A közgazdaságtan egyik fontos megállapítása, hogy az adók gazdasági terhét nem mindig az viseli, aki az adót formálisan befizeti, ezt nevezi a szakirodalom az adók áthárításának. A pénzügyi szervezetek különadójának vizsgálatakor így feltehetjük a kérdést: Vajon megváltoztatják-e döntéseiket a pénzügyi szervezetek az adó hatására? Ha nem, akkor az adó csak a szervezetek nyereségességét befolyásolja (azt is csak az adó kivetésének éveiben), más szereplőkre és így a gazdaság egészének teljesítményére nincs hatása. Ha azonban a bankok képesek vagy kénytelenek az adóteher egy részét ügyfeleikre áthárítani, akkor az adó hatása továbbgyűrűzik a gazdaságban, és a gazdaság többi szereplőjének döntéseit és jólétét is befolyásolja.
Az elemzést nehezíti egyrészt, hogy a mérlegfőösszegre kivetett adó nemzetközileg nem elterjedt, és így kevés a rendelkezésre álló elemzés és tapasztalat, másrészt pedig az, hogy az adót a törvénytervezet csak három évre vetné ki, a részleteit pedig csak 2010-re határozza meg. Az aktuális nemzetközi gazdaságpolitikai vitákban többféle, elsősorban tranzakciókat terhelő bankadó is szóba került: a pénzügyi szervezetek különadójához legközelebb álló javaslatok egy a pénzügyi szervezetek
rendszerkockázathoz való hozzájárulásával arányos adót javasolnak, amelynek célja a rendszerkockázat csökkentése vagy egy olyan tartalék képzése, amelyet pénzügyi válság esetén a károsult felek kimentésére lehet csak felhasználni, nem pedig az állam általános bevételeinek növelése. Elemzők szerint egy ilyen adó áthárítható lenne a bankok ügyfeleire.
A nemzetközi szakirodalomban található empirikus tanulmányok a nyereségadó átháríthatóságát vizsgálták, és azt találták, hogy a bankok a társasági nyereségadót túlnyomórészt át tudják hárítani ügyfeleikre. A Dél-Amerikai országok egyes banki tranzakciókra (pl. számla-kivétre) kivetett ideiglenes adókkal kapcsolatos tapasztalatait elemzi, és többek között azt találja, hogy ezek a tranzakciós adók beépülnek a bankok kamatkülönbözetébe, vagyis végső soron szintén az ügyfeleket terhelik.
A pénzügyi szervezetek különadójának átháríthatóságát csökkentheti, hogy a 2010-re tervezett adó alapja már nem változtatható tényadat, a hitelintézetek esetében a 2009-es módosított mérlegfőösszeg. Az adózók viselkedésére ugyanis a legnagyobb hatást éppen az adóalap csökkentésére irányuló igyekezet gyakorolhatja. Az olyan adókat, amelyek alapját az adózó nem tudja befolyásolni, a közgazdaságtan „egyösszegű adóként” tárgyalja: az elmélet szerint az ilyen adót nem lehet másra terhelni, azt az adózónak kell kigazdálkodnia. A pénzügyi szervezetek különadója azonban nem egyösszegű adó, mivel a törvényjavaslat az adót három évre tervezi, és a 2010-et követő két év adózásának részleteit nem határozza meg. A piaci szereplők így még változtathatnak viselkedésükön a további két évre kivetett adó részleteit illető várakozásaiknak megfelelően.
Emellett vannak olyan megfontolások, amelyek abban az esetben is az adó áthárítását támasztanák alá, ha az adó egyösszegűnek lenne tekinthető, és ez az áthárítás annál jelentősebb, minél nagyobb mértékű az adó a várt nyereséghez viszonyítva. A társaságok pénzügyi tervének adó miatti változása ugyanis befolyásolhatja a társaságok piaci viselkedését, ha az adózó társaság tulajdonosai el akarják kerülni a rövidtávú nyereség nagyfokú ingadozását (különösen a veszteséget).
A közgazdasági irodalom még egy tényező hatását vizsgálja az adóáthárításra: ez pedig az adott piac szerkezete. A szakirodalom elsősorban a forgalmi adó és – mint fentebb jeleztük - a társasági nyereségadó áthárítását elemezte eddig a verseny intenzitása és jellege tekintetében eltérő piacokon.
Az elmélet következtetései függnek az elemzett piac adottságaitól (monopólium, oligopólium vagy tiszta verseny). Ugyanakkor probléma, hogy a tervezett adó nem forgalmi típusú adó, így csak annyiban érvényesek rá ezek az eredmények, amennyiben az adó a bankok változó költségét növeli. A kérdéskör igen bonyolult és szerteágazó, annyi azonban megállapítható, hogy az adó érdemi mértékű átháríthatósága minden piaci szerkezet mellett valószínűsíthető.
