AZ ELTE Társadalomtudományi Karának tanszékvezető docense, Síklaki István a Magyar Narancsnak elmondta: „ha valaki – bármilyen okból – régóta várta Orbán Viktor országlását, és emiatt a fideszre szavazott, akkor már csak azért is nagyobb türelemmel lesz iránta, hogy igazolva lássa korábbi várakozásait és döntéseit”. Hozzátette: még ha idegenkedik is egyes kormányzati lépésektől, igyekszik racionalizálni őket. Az utolsó racionalizálási érv pedig többnyire az, hogy per pillanat nincs jobb: a szocikból elege volt, a Jobbik radikalizmusa ijesztő, és még mindig a legkisebb rossz, ami most van”.
A szociálpszichológus szerint mindenekelőtt az emberek személyes érdekeltsége befolyásolja a legjobban egy politikai információ értelmezése során. „A politikát távolról figyelő Fidesz-szimpatizáns nem foglalkozik a közéleti témákkal, amíg a kormány nem avatkozik be a mindennapjaiba” – mondta Síklaki.
Lehet, hogy a választót „picit zavarta” az Alkotmánybíróság megregulázása, és az, hogy Schmitt Pál lett a köztársasági elnök, a kritikus pont az, amikor a „saját bőrén kezdi érezni” az ember a politika hatásait. „Ha a sógornője kétségbeesve hívja fel, hogy vajon tudja-e pontosan, mi lesz a többmilliós nyugdíj-megtakarításával, és ő nem tud válaszolni, akkor elbizonytalanodik” – mondta Síklaki.
A Filozófiai Intézettel kapcsolatban elmondta: az intézetről az emberek többsége nem sokat tud, azonban pár hhívószó ismétlése elég ahhoz, hogy meginduljanak az asszociációk: „Liberálisok, Filozófusok, 500 millió forint. Mi kell egy filozófusnak? Papír és ceruza, nem? Mit csináltak azok ennyi pénzzel?”. Síklaki szerint ilyen nagyon egyszerű kis heurisztikákkal pillanatok alatt el lehet érni a kívánt hatást.
Az információ felszínes és hiteles feldolgozása közötti különbséget egy példán keresztül értékelte. Egy amerikai kutatás rávilágított arra, hogy „nem hiteles forrásból hatékonyabban lehet rágalmazni”. Amikor a The New York Times és a Washington Post hasábjain jelent meg hír egy ismert személyről, hogy drogot fogyaszt, akkor jelentősége volt annak, hogy kérdésként, állításként, vagy tagadásként forgalmazódott meg. A híresség hitelességét csak az állítás rontotta. Amikor bulvárlapban jelent meg a hír, mindhárom negatívan befolyásolta a hírességről kialakult képet.
A Magyar Narancs azt írja, hogy a Magyar Nemzetnek tavaly 450 hírről kellett elismernie, hogy valótlant állítottak. A rágalom megragadása Síklaki szerint azoknál lép életbe, akik nem rendszeres olvasói a lapnak, esetleg ismerőstől, vagy fél füllel hallanak a történtekről.
A médiatörvénnyel kapcsolatban kiemelte: ha egy egyén erősen kötődik egy csoporthoz, és erős a motiváció, hogy azonosuljon vele, akkor elfogadhat erősen ellentmondásos, disszonáns összefüggéseket. Így történhet meg, hogy valaki „láthatatlan lappangó hatalmat sejt” az összeurópai és amerikai kritikai hullám mögött.
A médiatörvény elfogadását a Kennedy és a Disznó-öböl esetéhez hasonlította: „ahol a kormánytagok, az elnök személyes tanácsadói, külpolitikai tanácsadói és a CIA emberei együttesen érveltek a partraszállás mellett – számos, a kívülálló számára teljesen evidens szempontot figyelmen kívül hagyásával”. Hozzátette: „meggyőződésem, hogy a médiatörvény esetében is valami hasonló eseménysorozat zajlódott le”. Szerinte Orbán nem fogja újragondolni a kritikus döntéseit.
