Huszonöt év, harminc kilométer, avagy két világhatalom bukása

Huszonöt évvel ezelőtt a Magyar Rádió és a Televízió varsói tudósítójaként számoltam be a csernobili katasztrófa fejleményeiről - már amit közölt belőle az akkori magyar sajtó. Most itthonról, Budapestről próbálom figyelemmel kísérni mindazt, ami Japánban történik, és a Világtudomány részben pedig a Világgazdaság Online számára összefoglalni a történéseket. Egyik esetben sem voltam a helyszínen, és természetesen hatalmas különbség van az elérhető információk mennyiségében, az elérési utakban-módokban, a technológiában. Egyúttal látszólag óriási a különbség a két esemény kommunikációjában, de bizonyos hibákat mindkét alkalommal elkövetett az adott ország vezetése.
 
A műholdak, az internet és a digitális technológia korában, továbbá egy demokráciában persze nem lehet úgy titkolózni, ahogy azt annak idején a Szovjetunióban megpróbálták, de még a műholdak sem látják, hogy mi zajlik egy reaktor belsejében. Érthető módon mindkét helyen el akarták-akarják kerülni a pánikot, de a halogatás, az információk csepegtetése sok emberi életet követelt – követelhet, és halogatással, a felelősség elhárításával a dolgok csak súlyosabbak lesznek.
 
Huszonöt éve a szovjet világhatalom összeomlását gyorsította fel a katasztrófa, míg most egy gazdasági nagyhatalom roppanhat meg – nagyon súlyosan. A közelben többen várakoznak arra, hogy átvegyék a helyét és piacait. Végleg megdőlt a mindenható, mindent tudó szovjet állam mítosza – az államot nyilvánosan hazugságon kapták, most pedig a csaknem mindenre képes technológia legendája omlik, omlott össze a japán csodával együtt.
 
A japán kormányt és az üzemeltető céget inkompetenciával vádolták, mert nem volt megfelelő az együttműködés és a kommunikáció, és a lakosságot nem készítették fel megfelelően a katasztrófa további következményeire. Nem tudni szándékos, vagy véletlen tévesztés volt-e, amikor a millisievert helyett mikrosievert hangzott el a felelős kormányzati személy szájából a sugárzás mértékét illetően. A különbség nem elhanyagolható, ezerszeres… Ugyanakkor itt is van ellenvélemény, amely szerint csak a nagyobb pánikot akarták elkerülni. Nem tudni, hogy ez valóban a legjobb módszer-e a cél érdekében.
 
Ami a felelősséget illeti, az atomerőművet üzemeltető japán céget, a Tepco-t az elmúlt évtizedben sokszor megvádolták azzal is, hogy nem megfelelő, sőt hamis tanúsítványokkal, szakértői véleményekkel tartotta üzemben több erőművét. A sors kegyetlen fintora, hogy a fukusimai erőművet ebben a hónapban le akarták állítani…
 
Más szempontból is egyre több a hasonlóság a mostani, Japánban zajló események és a 25 évvel ezelőtti csernobili katasztrófa között, ami a fizikából, a sugárzás természetéből adódik.
 
Japánban a robbanások és a tűz után fukusimai atomerőmű húsz kilométeres körzetéből telepítettek ki 200 ezer embert, nagyjából annyit, amennyit 25 évvel ezelőtt Csernobil körzetéből. Harminc kilométeres körzetben pedig mindenkinek a házon belül kell tartózkodnia.
Csernobilban 1986-ban harminc kilométeres körzetben jött létre az erőmű körül a Zóna, az a terület, amelyet a katasztrófa utáni radioaktív kihullás a legnagyobb mértékben szennyezett. A zóna területe nem kör alakú, hanem a kihullás irányát figyelembevevő alakzat, melynek a csernobili atomerőműhöz legközelebb eső pontja attól 30 km-re van, ugyanakkor nyugati irányban legalább 60 km távolságba is elnyúlik.

Ez a 30 km-esen belül álló 10 km-es zónára is érvényes, ez utóbbi a legszennyezettebb, lakhatatlanná nyilvánított részek megkülönböztetését szolgálja. A külső 20 km-es részen már akár lakni is lehetne, bár az emberek hivatalosan valószínűleg már nem költözhetnek vissza. Egyes hatvan év feletti helyi lakosoknak engedte csak meg a kormány a visszatelepülést.

A zónát 1986-ban állították fel, a mai napig katonai őrizet alatt van, csak 18 év feletti személyek illetve csak ukrán vagy régi szovjet rendszámú gépjárművek léphetnek be a zónába, külön engedéllyel. Nagyon valószínű, hogy Fukusima környékén is hasonló zóna jön létre, örök mementóként.

Az atomipar 25 éve hatalmas bizalmi vesztéseget szenvedett, ezt az energiaéhség mára részben feledtette, de már látható, hogy a japán katasztrófa teljesen új irányokat szab a világnak, akárcsak anno Csernobil tette.

Ismét fölértékelődhet a földgáz és a megújuló energia szerepe, bár német jogászok szerint kissé elhamarkodott Merkel kancellár azon bejelentése, hogy leállítják a régi reaktorokat – erre ugyanis nincs jogi alap, pl. egy törvény… A földgáz fölértékelődése újabb drágulási hullámot indíthat el,a Gazprom már tavaly száz százalékos áremelést akart két év alatt – nos, lehet, hogy ez bekövetkezik, a gázszámlák pedig kifizethetetlenek lesznek.
 
Nincs mese, mindent újra kell gondolni. Most.

Ovassa el ezt is: Fukusima nem lesz Csernobil