Akkor hát hányadán is állunk az adóterhelés mértékével? Jogosan vetődhet fel ez a kérdés bárkiben, aki figyelemmel kíséri az e témával foglalkozó kutatásokat, tanulmányokat, cikkeket. És ennek ellenére képtelen eligazodni az adójogszabályok, -alapok és -mértékek sűrűjében, hiszen ahány elemzés, ahány megközelítés, annyiféle az eredmény.
Ez a „sokféleség” különösen megnehezíti azon döntéshozók életét, akik egy-egy milliárdos beruházás vagy cégalapítás előtt szeretnének tájékozódni arról, egy-egy országban mennyi is lesz a ténylegesen fizetendő társasági mértéke, vagy hogy mennyit tesznek ki a cég tevékenységéhez kötődő további terhek. Az ugyanis már-már közhelyes megállapítás, hogy magas adókulcs takarhat közepes vagy akár alacsony tényleges adóterhelést, vagy hogy egy-egy egyedi kedvezmény a feje tetejére állíthat alapos előzetes számításokat is. És akkor még csak a társasági adóról beszélünk, amely egy a sok tucat közteher közül.
Éppen ezen a területen tenné fokozatokkal világosabbá a viszonyokat az Európai Bizottság által szorgalmazott közös konszolidált társaságiadó-alap. Ennek bevezetésével az adóverseny jószerivel a kulcsokra redukálódna. Ám éppen ez az, amihez a beruházásokat elcsábítani akaró tagállamoknak, köztük hazánknak nemigen fűlik a foga. Emögött pedig nemcsak az a jogos érv húzódik meg, hogy közös adóalap mellett nem lehet célzott adóalap-kedvezményekkel támogatni egyes ágazatokat, cégeket. Hanem az is, ami az Európai Bizottság elemzéséből szűrhető le: közös adóalapból kevesebb jutna hazánknak a jelenleginél. Ami mégiscsak arra utal, hogy a mostani „alap adóalap” szélesebb az unió átlagánál.
