Csakhogy aki közvetlen közelről és részleteiben vizsgálja az egyes szakpolitikai intézkedéseket és koncepciókat, abban újra felszaporodnak a kérdések. Hogyan lehetne az alacsony képzettségűek foglalkoztatását olyan adóátalakításokkal segíteni, amelyek tartósan és folyamatosan emelik az alacsony jövedelmek adóterhelését? Hogyan lehetséges a gyógyszertámogatások egyharmadát úgy megspórolni, hogy ez se az ellátás színvonalát, se a gyógyszerek kiskereskedelmi árát ne érintse? Hogyan lehet az államháztartásban megtakarítást elérni olyan ellátások, mint például szolgálati nyugdíjak tömeges és visszamenőleges hatályú eltörléséből, melynek következtében az érintettek nem tudnak majd állást találni, hiszen abban a jelenlegi foglalkoztatási viszonyok mellett az adórendszer átalakítása is akadályozza őket, amelynek eredményeként viszont végül megint csak állami ellátásokra szorulhatnak. Hogyan segíthetne mindezen olyasfajta közfoglalkoztatás, amely megint csak költségvetési pénzeket emészt fel, és így felboríthatja a konvergenciapályát, ezért éppen hogy visszaszorulóban van, miközben a tartós foglalkoztatási viszonyok javítására és az érintettek folyamatos aktivitásának a biztosítására eleve nem alkalmas.